Eredetileg egy hetet akartam várni a betonnal mielőtt rárakjuk a kútkávát, de inkább mégsem mertem sokáig fedetlenül hagyni. Ugyan rá volt téve a kút teteje, egy laposvas-gyűrűre hegesztett betonháló, de azt akárki arrébb rakhatta volna, ráadásul pont akkora lyukak vannak rajta, mint a kerítésemen (ugyanabból a betonhálóból készült az is), és kisebb állatok átférnek rajta (pl.: a szomszéd pulikölyke, most is ott lábatlankodott).
A visszarakást akadályozta némileg a fél méterrel a kút mellett lévő villanypásztor, meg az esőtől csúszós fű. Még a múlt héten apámmal ketten vettül le a kávát az omladozó kútról, de most a visszarakáshoz Attila öcsém segítsége is kellett. Végül gond nélkül sikerült, most már biztonságos.
Még majd ki kell tisztítani is, mert belehullottak koszok, meg egy béka is úszkál benne.
