Már legalább egy hónapja vadásztam valakire, aki felszántaná az udvarom erre kijelölt részét, és hétfőn végre sikerült találnom. (A szomszéd utcában lakik… „Ahol nincs, ott ne keress.” 
) Véradás után hazafelé – véradásra mindig kiveszek egy nap szabadságot – kerültem egy kicsit, és megkérdeztem az illetőt, felszántaná-e az udvarom. Ma, azaz szerda reggel kilencre beszéltük meg, el is jött, fel is szántott.
A tízen-évek óta megműveletlen terület keménysége és a harmattól csúszós fű meg-megfogta a traktort, de azért kb.: egy óra alatt csak fel lett szántva.
Előtte:
Utána:
Idén még jó-pár zsáknyi galambtrágyát szétszórok a felszántott részen, aztán majd tavasszal felkapáltatom (van aki a szántást nem vállalta, mert kisebb traktora van, és csak a tavaly már felszántott földet tudta volna újraszántan, de ajánlotta, hogy felkapálná).
