Ma tizenöt naposak a paradicsom-palántáim. Nagyon szépek:
A palántákat fóliával takarom, hogy ne száradjon ki olyan hamar a föld; langyos, még az előző napon kiengedett csapvízzel locsolom.
11-én vasárnap elvetettem az első adag paprikát is, elvileg jövő hét szerdára ki kell nőniük.
Február 26-án vetettem el egy zacskónyi paradicsommagot, úgy tűnik nagy részük ki is nőtt:
A palántákat fóliával mindig letakarom, hogy ne párologjon olyan gyorsan a nedvesség a virágföldből:
Még ezenkívül kétféle paradicsommagom van, ezeket majd egy-egy hónap késéssel fogom elvetni; így ha minden jól megy ősszel hosszú ideig lesz folyamatosan friss paradicsomom, de legrosszabb esetben is csak megmarad valamennyi a három adag növényből.
Tavasszal paprika és paradicsompalántákat szeretnék nevelni, de addig is, hogy kihasználjam a virágládákat, retket vetek, és egyúttal kísérletezek is, hogy milyen talajban fejlődnek jobban. Ki akarom próbálni a komposztomat is, úgyis át kell rakni időnként, így hát reggel nekiláttam.
Először is leemeltem a rácsot a komposztról (rácsos komposztálóm van, egy betonrácsból hajlított henger), arrébb raktam, majd átlapátoltam a komposztot az új helyre. Ez így leírva egyszerű, de egész délelőtt eltartott. 
A rácsot fogta a köré nőtt fű, ezért ki kellett szabadítani sarlóval. Aztán a komposzt tetején a föld össze volt fagyva, így fel kellett ásni, ráadásul a tetején és a szélén lévő széna nem bomlott le annyira, mint alól és középen, úgyhogy ásni/lapátolni sem volt könnyű, de végül is sikerült:
„Ez jó mulatság, férfi munka volt!” 
Idén is megvettem az ilyenkor szokásos fenyőfát, tegnap hazahoztam, és ma délután elültettem a kertben. Sajnos a tavaly ültetett fenyőm elszáradt, így csak kettő van.
Ma hazafelé nem sokkal elindulás után feltűnt, hogy lapos az első gumim. Így hát itthon fenyőültetés után gumiragasztás következett. Még szerencse, hogy nem tegnap, a fenyőcipelés közben kellett egész úton hazafelé meg-megállva pumpálgatni…
Három éve tavasszal az építkezéshez használt homokban találtam egy kicsirázott diót, valami madár ejthette el (varjú), esetleg a szél fújta át a szomszédban pár tíz méterre lévő fáról. A diót átültettem a kertembe, és azóta szép kis fává nőtt, ez a kép idén nyáron készült:
Ma délután a kapum előtt találtam ezt a diót:
Ezt biztosan madár ejtette le, mert a közeli diófák diói kicsit kisebbek és sokkal kerekebbek. Tavasszal elültetem, addig meg egy virágcserépbe teszem nedves homokba.
Már legalább egy hónapja vadásztam valakire, aki felszántaná az udvarom erre kijelölt részét, és hétfőn végre sikerült találnom. (A szomszéd utcában lakik… „Ahol nincs, ott ne keress.” ) Véradás után hazafelé – véradásra mindig kiveszek egy nap szabadságot – kerültem egy kicsit, és megkérdeztem az illetőt, felszántaná-e az udvarom. Ma, azaz szerda reggel kilencre beszéltük meg, el is jött, fel is szántott.
A tízen-évek óta megműveletlen terület keménysége és a harmattól csúszós fű meg-megfogta a traktort, de azért kb.: egy óra alatt csak fel lett szántva.
Előtte:
Utána:
Idén még jó-pár zsáknyi galambtrágyát szétszórok a felszántott részen, aztán majd tavasszal felkapáltatom (van aki a szántást nem vállalta, mert kisebb traktora van, és csak a tavaly már felszántott földet tudta volna újraszántan, de ajánlotta, hogy felkapálná).
Körülbelül fél éve ültettem el az energiafüzeimet, abban a reményben, hogy az elmúlt években tapasztalt magas talajvízszintet hátha sikeresen lecsökkentik majd. A fák sok viszontagságon mentek keresztül: lerágták a csigák, nyulak, letaposta a szomszéd, stb… és idén nem volt errefelé számottevő csapadék (a veteményt minden másnap locsolni kellett).
A talajvízszint jelenleg olyan másfél méter mélyen lehet (tavaly ilyenkor fél ásónyomnyira volt ), persze ez nem a fák, hanem az időjárás következménye.
A fákkal nem igazán törődtem, elültettem őket, locsoltam egy darabig, de amikor kezdtek elszáradni a leveleik, és nem is nőttek úgy, ahogy elvártam volna, hagytam őket: ha megmaradnak maguktól jó, ha nem, jövőre ültetek a helyükre szomorúfüzeket.
Most így néznek ki:
Némelyiken van még itt-ott pár levél, majd tavasszal kiderül, hogy túlélik-e…
Eredetileg egy hetet akartam várni a betonnal mielőtt rárakjuk a kútkávát, de inkább mégsem mertem sokáig fedetlenül hagyni. Ugyan rá volt téve a kút teteje, egy laposvas-gyűrűre hegesztett betonháló, de azt akárki arrébb rakhatta volna, ráadásul pont akkora lyukak vannak rajta, mint a kerítésemen (ugyanabból a betonhálóból készült az is), és kisebb állatok átférnek rajta (pl.: a szomszéd pulikölyke, most is ott lábatlankodott).
A visszarakást akadályozta némileg a fél méterrel a kút mellett lévő villanypásztor, meg az esőtől csúszós fű. Még a múlt héten apámmal ketten vettül le a kávát az omladozó kútról, de most a visszarakáshoz Attila öcsém segítsége is kellett. Végül gond nélkül sikerült, most már biztonságos.
Még majd ki kell tisztítani is, mert belehullottak koszok, meg egy béka is úszkál benne.
Van egy régi ásott kút a kertemben, és mivel már elég rossz állapotban volt, ezért eljött az ideje a rendbehozatalának. Ez azért is időszerű volt már, mert jövőre be akarom az egész kertet vetni krumplival, és a kútból szeretnék majd locsolni.
A legfelső téglasor már szét volt mállva , gondolom mert vizes volt mindig, és így télen szét bírt fagyni. A kútkáva régen fából volt, ezt az előző tulaj vagy 20 éve kicserélte egy a csatornázáshoz hasznát betongyűrűre. A kút téglával kirakott belseje nem szabályos kör, hanem ovális alakú, így a betongyűrű két oldala a „levegőben” lógott. A nagy súly a kút két másik oldalán némileg beomlasztotta a téglákat, úgy három sor mélységig meg volt „roggyanva”.
Még tegnap apámmal levettük a kávát, és megcsináltuk a vasalást a beton-alaphoz, így ma reggel korán nekiláthattam a rendbehozatalnak. Először körbeástam a kutat, visszabontottam a felső négy sort, ebből hármat vissza is építettem, immár függőlegesen.
Ezután körbeöntöttem a felső sor téglát betonnal, majd ráhelyeztem a vasalást, vízszintbe állítottam, a kör-ovális eltérés miatti hézagot lemezhulladékokkal betömítettem, majd szintig öntöttem betonnal és elsimítottam. Jövő hétre húz annyit a beton, hogy rá lehessen tenni a kávát. Aztán később kap egy szép cseréppel fedett tetőt is.
Pár kép:
Nő a kukoricám:
A dinnye még pici:
A paradicsomok már szépek:
A cékla is növöget:
