Már írtam korábban, hogy részt vettem a nagy székely-magyar rovásjátékon, és a sorsoláson nyertem egy Szilaj dobcsoport: Dobélesztő című CD-t. Ma megjött a lemez, buborékfóliás borítékban, kísérőlevéllel. Íme:
Archive for Személyes
Szombat
Az itt lévő tartalmat csak a bejelentkezett felhasználók láthatják.
This is Spartaaa!
Ja, mégsem. Ez Magyarország…
Raktár
Januártól kezdve talpraktárosként, február elejétől pedig ragasztóraktárosként is tevékenykedek a Turulnál. Ma volt egy „Raktárkezelési továbbképzés”, amin többek között az is kiderült, hogy a munkám pontos megnevezése az „alap- és segédanyag raktáros”.
Ja igen, és az általánosan elterjedt nézettel ellentétben nem kifestőt, hanem egy ahhoz hasonló kiadványt kaptak a résztvevők (így én is), amit Hunya úr pár éve egy Karácsony előtt adott mindenkinek. Előkerestem a régit is:
Az itt lévő tartalmat csak a bejelentkezett felhasználók láthatják.
Ez pedig az alkalomhoz illően egy raktáros részlet az az egyik kedvenc sorozatomból, a Terminátor: Sarah Connor krónikáiból: http://www.youtube.com/watch?v=qP3CpUy3Em0 (Az elején a WC-s rész csak annak jelent valamit, aki látta a korábbi részeket is. 
)
Az itt lévő tartalmat csak a bejelentkezett felhasználók láthatják.
Durrdefekt
Reggel szokás szerint kerékpárral indultam munkába, de nem jutottam messzire, csak a „buszpályaudvar” elé, amikor a hátsó keréken valami erősen súrolni kezdte a sárvédőt. Leszálltam, megnézem, hát egy dió nagyságú fekete gumó volt a gumin. Nyomogatom: összenyomható. Azt hittem először, hogy valami szurokdarab vagy hasonló, de a durranás után hamar rájöttem, hogy a belsőgumi lehetett… 
Nem volt mit tenni, elindultam visszafelé, tolva a biciklit. Szerencsére csak pár-száz métert kellett mennem, mert Attila öcsém éppen kikísérte a barátnőjét a buszhoz, megkértem, hogy hazafelé vigye már a biciklimet is. (Később felhívott, hogy gumit vegyen-e; ez jó ötlet volt, úgyhogy holnap gumicsere.)
Én meg szégyenszemre a Turulos busszal mentem be, az elmúlt négy és félév alatt ez volt az első ilyen alkalom. A Turulnál egész nap ezzel ugrattak, hogy „még a rádió is bemondta”, meg „fel kellene venni videóra”, stb… (Ugye Tündi? )
Amúgy pedig huszadika van. Az itt lévő tartalmat csak a bejelentkezett felhasználók láthatják.
De van azért pozitív esemény is. Ha már úgyis fényképeztem a rovástáblát, csináltam olyan képet is, amivel nevezni lehetett a nagy székely-magyar rovásjátékra, és most olvastam a Facebookon, hogy én is nyertem, mégpedig egy Szilaj dobcsoport: Dobélesztő című CD-t. 
Category: Kerékpár, Rovás, Személyes, Turul Cipő Kft. |
Tags: Kerékpár, Rovás, Személyes, Turul Cipő Kft.
A cég
Régi nagy kedvencem „A cég” című film Tom Cruise-zal a főszerepben. A főszereplő éppen elvégzi az utolsó vizsgáit, amikor egy nagy cégtől megkeresik, és állást ajánlanak neki. Luxuslakással, hatalmas fizetéssel, egyszóval valóra váltják az álmait. Aztán kiderül, hogy a cég ellen nyomoz az FBI, az ügyfelek közt a fél maffia, stb… Szegény Tomra aztán rájár a rúd, (mindenki el akarja tenni láb alól ) de végül csak jóra fordulnak a dolgok.
Milyen érdekes véletlen, hogy e bejegyzés más módon is kapcsolódik Mr. Cruise-hoz.
Az itt lévő tartalmat csak a bejelentkezett felhasználók láthatják.
A Turul és a pénz
A bejegyzés bizonytalan ideig zárolva.
Áramszünet
A bejegyzés bizonytalan ideig zárolva.
Baleset
Ma reggel munkába menet Gyoma előtt láttam hogy valami sárgán villogott a hídon, a híd előtt meg két kocsi várakozott. Gondoltam takarítják a hidat, és arra várnak. Fékeztem hát, csakhogy az egész úton most először, így nem sejtettem, hogy az utat tükörjég borítja. A bicikli kicsúszott alólam, és biciklistől csúsztam háton fekve vagy négy métert. Szerencsére éppen nem jött mögöttem semmi, meg sem ütöttem magam, a biciklin meg látszólag nem esett nagy kár, csak a hátsó villogó műanyagja jött le a helyéről.
Felálltam, lámpát összeszedtem, indulnék tovább, de a lánc is leesett (a lánc felőli oldalára esett a bringa, a láncon és a váltón csúszott). Ekkor ért mögém egy autó, a hídon átmenni nem tudott, ez nekem jól jött, mert a lámpája fényénél fel tudtam rakni a láncot. (A láncot két napja zsíroztam be, jó alaposan. Addig rozsdás volt, de kattogott. Mindig akkor történik valami olyasmi, hogy a lánchoz kelljen nyúlnom, amikor éppen jó zsíros/olajos… )
Áttoltam a biciklit hídon, mert akkorra már észrevettem, hogy a villogás egy autó vészvillogója, ami szintén megcsúszhatott a híd közepén és nekiment a híd oldalának. A híd fém és műanyagdarabkákkal volt borítva, a kocsinak a jobb első kereke fel volt hajolva, az eleje nagy része hiányzott. Egy autó – az ami korábban világított nekem – megelőzve a többit, átment a hídon, végig maga előtt tolt egy lökhárító-darabot.
Amikor átértem, felültem, és haladtam is pár métert, amikor újra leesett a lánc, csakhogy most szó szerint. Ugyanis miután megálltam, hogy felrakjam, nem találtam sehol. 
Visszagyalogoltam pár métert, de a sötétben, a sáros úton nem találtam meg. Így hát toltam a biciklit a munkahelyemig (A Google Maps szerint 1,3 km-t).
Délben egyik munkatársam – aki kocsival jött – ment a postára, és egyúttal elvitt egy kerékpár szaküzletbe, ahol vettem új láncot és lánckereket is; úgyis eljött már az ideje a cserének.
Délután meg kigyalogoltam a gyomai vasútállomásra (kb. 3 éve jártam ott legutóbb) , azóta átépítették az egészet. Nagy élmény az aluljáróba levinni és onnan felvinni a biciklit a lépcsőn…
Ványán az állomás ugyanolyan volt mint régen (és ugyanolyan messze is van, a Google szerint 3,1 km-re. 
).
Lánckerék
Reggel Gyomára menet akkora szembeszelem volt, hogy a biciklim félút körül elkezdett „szalajtani” . Eleinte szakaszosan, minden negyedik-ötödik hajtásra ugrott egyet a lánc, később már szinte folyamatosan. A fő probléma az volt, hogy a váltó az ütközőcsavarjaival rögzítve van (nem használom, elől a lánc mindig a legnagyobb, hátul a legkisebb lánckeréken van), így a másik lánckerékre való váltást „manuálisan” kellett véghezvinni: kézzel átrakni a láncot egy nagyobb lánckerékre.
Itthon kiderült, hogy mi volt a hiba: a már amúgy erősen elkopott hátsó lánckerekén a túlzott megerőltetés hatására elgörbültek a fogak, és ezért kezdett szalajtani:
Opera adventi nyereményjáték 2010
Tavaly decemberben, az Opera adventi nyereményjátékán sikeresen eltaláltam, hogy a Télapó egyik állomása Japán lesz, így nyertem egy ajándékcsomagot. (Két öcsém is részt vett a játékon, ők is nyertek. )
A csomag ma érkezett meg. A tartalma: Néhány darab norvég cukorka, egy Opera-logós telefontartó és egy szintén Opera-logós kulcstartó, ami egyben sörnyitó is.
