Délután pumpálnám fel: hát rossz a pumpám. Azt hittem, hogy a tömlő van kilazulva, de a pumpa alsó része – ami vacak alumínium-öntvény – el van repedve. Ekkor megláttam az ablakból Elek bá’-t, aki nagy kompresszor szakértő (mindenki vele pumpáltatja fel a biciklijét ), és megkértem, hogy segítsen. Hát nem jött össze, nem lehetett felpumpálni. Így kénytelen voltam gumit cserélni, amit azért nem akartam, mert a tartalék gumim jelenleg a múltkor szétdurrant és azóta megragasztott belső, aminek nem jósolok hosszú életet.

Persze nem kellett volna ilyen problémának előfordulni, hiszen huszadika már elmúlt…

Az itt lévő tartalmat csak a bejelentkezett felhasználók láthatják.

A gumit kicseréltem, felfújtam, és sikeresen hazajutottam. A belső nem kilyukadt, hanem eltört az egyik folt (ami alatt egy másik folt is volt, így le kellett őket szednem). A folt alatt kb. 2 cm hosszú hasadás van. Megragasztottam, de ez sem bírja örökké: a foltok csak kis lyukak javítására valók. Kénytelen leszek venni egy új belsőt. :’-(

Ez a látvány fogadott:

Nagyon klasszul néz ki, de a vályogfödém valószínűleg nem szereti a vizet, úgyhogy megvan a délelőtti programom. :’-(

Na, a fontosabb részével megvagyok. A padlás a leendő kazánház és a mellette lévő már elkezdett lakószoba fölötti része „tiszta” lett:

Ez meg a hó, amit lehordtam:

A nyáron – ha lesz rá időm (és pénzem ;-P)  – célszerű lesz fóliát raknom a cserepek alá, elkerülendő az ilyen plusz testmozgást.

Ja igen, és az általánosan elterjedt nézet szerint nem kifestőt, hanem egy ahhoz hasonló kiadványt kaptak a résztvevők (így én is), amit Hunya úr pár éve egy Karácsony előtt adott mindenkinek. Előkerestem a régit is:

Az itt lévő tartalmat csak a bejelentkezett felhasználók láthatják.

Ez pedig az alkalomhoz illően egy raktáros részlet az az egyik kedvenc sorozatomból, a Terminátor: Sarah Connor krónikáiból: http://www.youtube.com/watch?v=qP3CpUy3Em0 (Az elején a WC-s rész csak annak jelent valamit, aki látta a korábbi részeket is. )

Az itt lévő tartalmat csak a bejelentkezett felhasználók láthatják.

A történet pár-száz év múlva a jövőben játszódik, az emberiség rádiójeleket fog egy távoli csillag felől, de az odaküldött felderítő űrhajók feladatuk végrehajtása nélkül térnek vissza, és a memóriájukból hiányzik minden ott rögzített adat; (az emberi utast is szállító űrhajó számítógépe pedig nem ébreszti fel a célnál a hibernált személyeket).

Egy új űrhajót indítanak útnak, ami a fejlett mesterséges agy mellett egy balesetben „meghalt” három éves kisgyermek agyával is rendelkezik. Az űrhajó indulásakor még sem a biológiai, sem a gépi agy nem tudnak egymás jelenlétéről…

Először is leemeltem a rácsot a komposztról (rácsos komposztálóm van, egy betonrácsból hajlított henger), arrébb raktam, majd átlapátoltam a komposztot az új helyre. Ez így leírva egyszerű, de egész délelőtt eltartott. A rácsot fogta a köré nőtt fű, ezért ki kellett szabadítani sarlóval. Aztán a komposzt tetején a föld össze volt fagyva, így fel kellett ásni, ráadásul a tetején és a szélén lévő széna nem bomlott le annyira, mint alól és középen, úgyhogy ásni/lapátolni sem volt könnyű, de végül is sikerült:

„Ez jó mulatság, férfi munka volt!”

Nem volt mit tenni, elindultam visszafelé, tolva a biciklit. Szerencsére csak pár-száz métert kellett mennem, mert Attila öcsém éppen kikísérte a barátnőjét a buszhoz, megkértem, hogy hazafelé vigye már a biciklimet is. (Később felhívott, hogy gumit vegyen-e; ez jó ötlet volt, úgyhogy holnap gumicsere.)

Én meg szégyenszemre a Turulos busszal  mentem be, az elmúlt négy és félév alatt ez volt az első ilyen alkalom. A Turulnál egész nap ezzel ugrattak, hogy „még a rádió is bemondta”, meg „fel kellene venni videóra”, stb… (Ugye Tündi? )

Amúgy pedig huszadika van. Az itt lévő tartalmat csak a bejelentkezett felhasználók láthatják.

De van azért pozitív esemény is. Ha már úgyis fényképeztem a rovástáblát, csináltam olyan képet is, amivel nevezni lehetett a nagy székely-magyar rovásjátékra, és most olvastam a Facebookon, hogy én is nyertem, mégpedig egy Szilaj dobcsoport: Dobélesztő című CD-t.

Fontos, hogy a kép nem lesz teljesen olyan, csak nagyon hasonló, hiszen így csak egyszerűen 160×200-as felbontású és 16 színű C64-es palettával rendelkező lesz a kép, viszont a C64-esen a multicolor módban nem lehetett minden képpont színét egyesével megváltoztatni, hanem karakterhelyenként (8×8 pixel, ami multicolor módban 4×8 pixel, hiszen minden képpont „dupla” szélességű) négy szín volt választható.

Íme néhány, a fenti módszerrel készült kép:

A dévaványai református templom, az Opera böngésző logója, egy mézeskalács és egy kamilla fényképe.

Az itt lévő tartalmat csak a bejelentkezett felhasználók láthatják.

Ma hazafelé nem sokkal elindulás után feltűnt, hogy lapos az első gumim. Így hát itthon fenyőültetés után  gumiragasztás következett. Még szerencse, hogy nem tegnap, a fenyőcipelés közben kellett egész úton hazafelé meg-megállva pumpálgatni…

Ma délután a kapum előtt találtam ezt a diót:

Ezt biztosan madár ejtette le, mert a közeli diófák diói kicsit kisebbek és sokkal kerekebbek. Tavasszal elültetem, addig meg egy virágcserépbe teszem nedves homokba.