Már írtam korábban, hogy részt vettem a nagy székely-magyar rovásjátékon, és a sorsoláson nyertem egy Szilaj dobcsoport: Dobélesztő című CD-t. Ma megjött a lemez, buborékfóliás borítékban, kísérőlevéllel. Íme:
Már írtam korábban, hogy részt vettem a nagy székely-magyar rovásjátékon, és a sorsoláson nyertem egy Szilaj dobcsoport: Dobélesztő című CD-t. Ma megjött a lemez, buborékfóliás borítékban, kísérőlevéllel. Íme:
Januártól kezdve talpraktárosként, február elejétől pedig ragasztóraktárosként is tevékenykedek a Turulnál. Ma volt egy „Raktárkezelési továbbképzés”, amin többek között az is kiderült, hogy a munkám pontos megnevezése az „alap- és segédanyag raktáros”.
Ja igen, és az általánosan elterjedt nézettel ellentétben nem kifestőt, hanem egy ahhoz hasonló kiadványt kaptak a résztvevők (így én is), amit Hunya úr pár éve egy Karácsony előtt adott mindenkinek. Előkerestem a régit is:
Az itt lévő tartalmat csak a bejelentkezett felhasználók láthatják.
Ez pedig az alkalomhoz illően egy raktáros részlet az az egyik kedvenc sorozatomból, a Terminátor: Sarah Connor krónikáiból: http://www.youtube.com/watch?v=qP3CpUy3Em0 (Az elején a WC-s rész csak annak jelent valamit, aki látta a korábbi részeket is.
)
Az itt lévő tartalmat csak a bejelentkezett felhasználók láthatják.
Reggel szokás szerint kerékpárral indultam munkába, de nem jutottam messzire, csak a „buszpályaudvar” elé, amikor a hátsó keréken valami erősen súrolni kezdte a sárvédőt. Leszálltam, megnézem, hát egy dió nagyságú fekete gumó volt a gumin. Nyomogatom: összenyomható. Azt hittem először, hogy valami szurokdarab vagy hasonló, de a durranás után hamar rájöttem, hogy a belsőgumi lehetett…
Nem volt mit tenni, elindultam visszafelé, tolva a biciklit. Szerencsére csak pár-száz métert kellett mennem, mert Attila öcsém éppen kikísérte a barátnőjét a buszhoz, megkértem, hogy hazafelé vigye már a biciklimet is. (Később felhívott, hogy gumit vegyen-e; ez jó ötlet volt, úgyhogy holnap gumicsere.)
Én meg szégyenszemre a Turulos busszal mentem be, az elmúlt négy és félév alatt ez volt az első ilyen alkalom. A Turulnál egész nap ezzel ugrattak, hogy „még a rádió is bemondta”, meg „fel kellene venni videóra”, stb… (Ugye Tündi?
)
Amúgy pedig huszadika van. Az itt lévő tartalmat csak a bejelentkezett felhasználók láthatják.
De van azért pozitív esemény is. Ha már úgyis fényképeztem a rovástáblát, csináltam olyan képet is, amivel nevezni lehetett a nagy székely-magyar rovásjátékra, és most olvastam a Facebookon, hogy én is nyertem, mégpedig egy Szilaj dobcsoport: Dobélesztő című CD-t.
Régi nagy kedvencem „A cég” című film Tom Cruise-zal a főszerepben. A főszereplő éppen elvégzi az utolsó vizsgáit, amikor egy nagy cégtől megkeresik, és állást ajánlanak neki. Luxuslakással, hatalmas fizetéssel, egyszóval valóra váltják az álmait. Aztán kiderül, hogy a cég ellen nyomoz az FBI, az ügyfelek közt a fél maffia, stb… Szegény Tomra aztán rájár a rúd, (mindenki el akarja tenni láb alól
) de végül csak jóra fordulnak a dolgok.
Milyen érdekes véletlen, hogy e bejegyzés más módon is kapcsolódik Mr. Cruise-hoz.
Az itt lévő tartalmat csak a bejelentkezett felhasználók láthatják.
A bejegyzés bizonytalan ideig zárolva.
A bejegyzés bizonytalan ideig zárolva.
Pár hónapja olvastam Vargaera blogjában, hogyha egy füves, gyomos területet ősszel letakarunk több réteg kartondobozzal, fóliával vagy használt műanyagpadlóval, akkor jövő tavaszra kipusztul alatta az összes gyom. A kartondoboz azért a legjobb, mert az el is bomlik addigra. Így mindenféle vegyszer nélkül, környezetbarát módon lehet gyomot irtani Ráadásul a föld porhanyós, könnyen kapálható lesz, ásni sem kell, csak összegereblyézni a bennmaradt (már elszáradt) gyökereket.
Tegnap hoztam a munkahelyemről egy jó köteg kartondobozt, hogy kipróbáljam ezt a módszert. Le is raktam a dobozokat, egymásra takarnak vagy tíz-tíz centit, és téglákat is raktam rájuk a szél miatt.
Sajnos a dobozok csak a kiszemelt terület felére voltak elegek, de majd alkalomadtán hozok még.
Délben, amikor hazaindultam volna, észrevettem, hogy lapos a biciklim hátsó gumija. (Éppen egy nagy köteg kartondobozt is haza akartam hozni, de erről majd egy másik bejegyzésben.) Reméltem, hogy nem nagy a lyuk, és ha néhányszor megállok pumpálni, kibírja hazáig. Három kilométerenként megálltam, felpumpáltam, aztán újabb három km. (A Gyomaendrőd és Dévaványa közötti táv kb. 12 kilométer.) Ez háromszor bevált, de a hármas kilométerkőtől már a kettesig sem jutottam, és leeresztett. Kénytelen voltam gumit cserélni. Szerencsére pumpa, tartalék belső és 15-ös villáskulcs mindig van nálam, így pár perc alatt kicseréltem. Itthon meg megragasztottam a régi gumit, és mostantól az a tartalék.
Érdekesség, hogy nem lyuk volt a belsőn, hanem annyira el van már kopva a külső gumi közepe, hogy apró karmolásszerű sérülések keletkeztek a belsőn, és az egyik túl mély lett; kénytelen leszek új külső gumit venni… :-( (2.5 éve vettem a bringát, a külső gumik még az eredetik rajta, azóta kb.: 52 × 6 × 2.5 * 30 km = 23400 km-t tettem meg velük
)