Tyúkól – a bejárat

Tyúkólas bejegyzést se mostanában írtam. 😉

Tegnap apám a helyére hegesztette a tyúkólam bejárati ajtajának oszlopát, így ma megcsináltam az ajtó melletti fal alapját:

Ha már arra jártam a fényképezőgéppel, lekaptam a komposztállómat is:

Kicsit össze van esve, meg benőtte a fű. Legalább kap árnyékot. 😉

Ez meg egy tyúk:

Nem, még nem az én tyúkom, csak az egyik szomszéd tyúkjai eljárnak a környéken csipegetni. 😉 Hagyom őket, mert megeszik a csigákat, amikre amúgy haragszom, mert leették az energiafüzeim friss hajtásait.

Népszámlálás

Idén a népszámlálási kérdőíveket interneten is ki lehetett tölteni. Igen pozitív, hogy az enepszamlalas.hu oldal tökéletesen működött Operával is. Ráadásul belepillantva az oldal forráskódjába: HTML-5. A kitöltés végén pedig felajánlja az azonosító nyomtatását (ami szintén működik!), és javasolja, hogy mentsük is el az oldalt.

Az apró betűs rész meg – helyesen felmérve a jó öreg Internet Explorer képességeit – arra hívja fel a figyelmet, hogy ezen böngészővel inkább csak szövegfájlba mentsünk… 😀

 

Rovástábla – Gyoma felől is

Ma reggel már a helyén volt a Gyomai úti rovástábla is. Az oszlopa már legalább egy hete fel volt állítva, a tábla csak tegnap délután kerülhetett fel rá. (Esetleg még délelőtt, de akkor hazafelé jövet nem vettem észre. :P)

Ez a tábla nekem fontosabb mint a korábban felavatott Körösladányi úti tábla, hiszen emellett minden nap elmegyek. 😉

Energiafűz- fél év

Körülbelül fél éve ültettem el az energiafüzeimet, abban a reményben, hogy az elmúlt években tapasztalt magas talajvízszintet hátha sikeresen lecsökkentik majd. A fák sok viszontagságon mentek keresztül: lerágták a csigák, nyulak, letaposta a szomszéd, stb… és idén nem volt errefelé számottevő csapadék (a veteményt minden másnap locsolni kellett).

A talajvízszint jelenleg olyan másfél méter mélyen lehet (tavaly ilyenkor fél ásónyomnyira volt ;-)), persze ez nem a fák, hanem az időjárás következménye.

A fákkal nem igazán törődtem, elültettem őket, locsoltam egy darabig, de amikor kezdtek elszáradni a leveleik, és nem is nőttek úgy, ahogy elvártam volna, hagytam őket: ha megmaradnak maguktól jó, ha nem, jövőre ültetek a helyükre szomorúfüzeket.

Most így néznek ki:

Némelyiken van még itt-ott pár levél, majd tavasszal kiderül, hogy túlélik-e…

Kínai rovás

Az egyik munkatársam Körösladány felé járt, és hazafelé meglátta a dévaványai rovás-helységnévtáblát. Azóta is mindenkinek újságolja, hogy Dévaványát megszállták a kínaiak, mert már kínaiul is ki van írva a “Dévaványa” . 😀

Persze mondtam neki, hogy az magyarul van, és láthat olyat Kősziget előtt is. 😉

Dévaványai rovástábla-avatás

Ma délután 3-kor felavatták Dévaványán a Körösladányi út végén az ország 81. rovásos helységnévtábláját. Az ünnepségen tartott beszéden megemlítették, hogy az első rovástáblát Székelykeresztúron, Dévaványa testvérvárosában állították fel, még 1990-ben. Az “ünnepség” félórás lehetett, és a székelykeresztúri küldöttséggel együtt kb. 35-40 fő vett részt rajta.

(Egyszerű rovásra konvertáló oldal már egy ideje megtalálható a honlapomon is, a http://rovas.kaszazsolt.hu/ címen!)

Kút 3: Kész a tető

Ma estére sikerült megcsinálnom a kutam tetejét. Sajnos csak este nyolc utánra lett teljesen kész, így a kész kútról a fénykép “kicsit” sötétre sikerült. Majd holnap csinálok jobb képet is.

Reggel fél nyolcra mentem vért adni, kilencre már itthon voltam, aztán elmentem a tüzépre, persze nem ide a szomszéd utcában lévőhöz, mert ott faanyagot már egy ideje nem árulnak, hanem ki a vasútállomáshoz, Ványa túlsó felére. Onnan hazatoltam két négyméteres 10*5-ös pallót, (az egyiket hosszában kettévágva), ezekből lett a kút teteje.

Cseréplécek még voltak itthon kimaradva korábbról, cserepem van egy csomó, így délutánra majdnem készen is lettem, csak egy fél kúpcserép hiányzott, illetve megvolt, csak ketté kellett volna vágni. Amíg apámat vártam, átmentem Attila öcsémhez fürdőszoba-gipszkartonozásban segíteni, és közben beesteledett.

Még a kút fa-részeit le kell festeni, nem ártana valami deszka sem a cserepek széleihez, no meg van egy szép nagy öntöttvas kerekem, amiből kútkerék lesz. 😉

Szerkesztve: Új képek a fenti galériához hozzáadva.

Kút 2: Helyén a káva

Eredetileg egy hetet akartam várni a betonnal mielőtt rárakjuk a kútkávát, de inkább  mégsem mertem sokáig fedetlenül hagyni. Ugyan rá volt téve a kút teteje, egy laposvas-gyűrűre hegesztett betonháló, de azt akárki arrébb rakhatta volna, ráadásul pont akkora lyukak vannak rajta, mint a kerítésemen (ugyanabból a betonhálóból készült az is), és kisebb állatok átférnek rajta (pl.: a szomszéd pulikölyke, most is ott lábatlankodott).

A visszarakást akadályozta némileg a fél méterrel a kút mellett lévő villanypásztor, meg az esőtől csúszós fű. Még a múlt héten apámmal ketten vettül le a kávát az omladozó kútról, de most a visszarakáshoz Attila öcsém segítsége is kellett. Végül gond nélkül sikerült, most már biztonságos.

Még majd ki kell tisztítani is, mert belehullottak koszok, meg egy béka is úszkál benne.