Először is a szokásos kép az egyik energiafüzemről:
Pár hete láttam Attila öcséméknél, hogy paradicsomot vetettek celofánnal fedett műanyagládába, ezt én is kipróbáltam, ma ültettem ki a palántákat:
Személyes blog, helyszín: Dévaványa és környéke
Először is a szokásos kép az egyik energiafüzemről:
Pár hete láttam Attila öcséméknél, hogy paradicsomot vetettek celofánnal fedett műanyagládába, ezt én is kipróbáltam, ma ültettem ki a palántákat:
Először pár kép az energiafüzeimről:
Sajnos olyan is van, ami (még) nem hajtott ki:
Reggel paradicsomot vetettem: műanyagláda + virágföld + fólia.
Aztán, mivel olvastam a Ványai önkormányzat felhívását, miszerint ellenőrzik, ki van-e rakva a házszám a házak utcai homlokzatára, és ha nincs, büntetnek, ezért csináltam egy szép nagy nyolcast, és fel is szegeltem a falra:
Később apámmal csináltuk egy tetőt a kerti szerszámok fölé, mert eddig csak úgy be voltak állítva egy sarokba:
Egyúttal új nyelet is kapott pár szerszám.
Egy hónapja rendeltem száz darab (ez a minimum rendelhető mennyiség) energiafűz-vesszőt, mert az udvarom igen alacsonyan fekszik, és nyáron nagyon fenn van a talajvíz: a sok fűzfa pedig – legalábbis remélem 😉 – annyi vizet el fog párologtatni, hogy később nem fog kipusztulni a vetemény. Aztán ha a fák már nagyok lesznek (2-3 év múlva) lesz tüzelőm is; közben persze új fákat is ültetek.
Ma jött meg a csomag, íme:
Mit kell tudni az energiafűzről, azaz a “Salix Viminalis Gigantea“-ról?
Reggel – amikor a leendő tyúkudvarom helyén egyengettem a földet – egy rozsdás vasdarabot találtam. Olyan alakja volt, mint egy nagy és rövid szegnek. Félretettem, és később megkérdeztem apámtól, hogy mi lehetett, hát egy kaszaüllő. Ezt az üllőt beleverték egy fatuskóba, és ennek a tetején kalapálták vékonyra a kasza élét.
Ilyen volt amikor megtaláltam:
És ilyen lett drótkefézés után:
Mivel jól néz ki (és jó nehéz is ;-)) papírnehezéknek fogom használni. 🙂
Tegnapelőtt, amikor hazafelé jöttem, már vagy fél órája lement a Nap, és a Holdból már majdnem a fele látszott, a hold alatt meg az Esthajnalcsillag, azaz Vénusz. Egy fás részen olyan jól nézett ki az egész, hogy megálltam lefényképezni. Persze a telefonom csak VGA felbontású, nagyon rossz minőségű képet csinál, a Vénusz nem is igazán kivehető rajta. (Ott lenne a Hold alatt, picivel jobbra, éppen a fák fölött, abban a V-alakú mélyedésben. ;-))
A híradó után (este hétkor) akartam feltölteni a képet, de csak ránéztem a wikipédiában, hogy valóban a Vénusz-e az a “csillag”, amit annak gondoltam. (Igen, valóban az. :-)) Ott a cikk alatt fel voltak sorolva az űrszondák, megnéztem azokat is. Persze a cikk olvasása közben is nyitogattam további lapokat a háttérbe középső gombbal, pl.: a Ceres linkjére is rákattintottam. A Ceres lapján megemlítették a Dawn űrszondát, ott az ionhajtóművet, ott a Deep Space-1-et és a Hayabusa-t, stb… 😀
A lényeg, hogy a Ceres wikipédia oldalán a Megjelenése a kultúrában fejezetben megemlítették Larry Niven-t. Ő egy amerikai sci-fi író, akiről még sose hallottam. Jókat írnak róla, a könyvei is jónak tűnnek – a hosszú hétvégén sem fogok sokat aludni… 🙂
Ezt a bejegyzést amolyan bevezető-féleségnek szánom későbbi bejegyzéseimhez, amik talán nem lennének majd teljesen érthetőek az előzmények ismerete nélkül. Kicsit hosszú lesz – nem egyszer el is fogok kanyarodni a témától – de végül eljutok a címben is említett mai napi áramszünetig ;-).
2007 júniusában a Szuperinfóban találtam egy álláshirdetést, mely szerint Gyomaendrődön, a Turul Cipő Kft. “könnyű fizikai munkára” keres valakit. Átbicikliztem Gyomára, jelentkeztem, felvettek: azóta is ott dolgozom. No persze nem mint cipész, hanem csak mint betanított munkás.
Szép és jó volt minden: volt munka, meg is fizették. Egy év múlva hitelt vettem fel, s vettem egy házat.
Ezután kezdődtek a bajok. Jött a gazdasági válság – és a Turul Cipőhöz igazgatóhelyettesnek Bíró Zsolt. A cégnél – a vezetőséget leszámítva – senki sem tudta, hogy kicsoda. Az interneten rákeresve csak egy helyen szerepelt együtt a Turul Cipővel: a szcientológus listán… Változásokat hozott az addigi kiszámítható és ésszerű rendszerbe. Voltak látható változások is, pl.: Hogyan is tudtunk azelőtt, a szemeteskukáknak használt hordókra ragasztott piros alapon fekete “SZEMETES” felírat nélkül meglenni? Vagy hogyan is tárolhattuk addig az oszlopok között a becsomagolt papucsokat az “IDEIGLENES KÉSZÁRU RAKTÁR” tábla nélkül?
Érezhető változások is voltak. Például ettől kezdve levonták a szüneteket az órabérből. Reggeli, tízórai és ebédszünet – 50 perc. A dohányzók még rosszabbul jártak, nekik még 20 perc levonás.
Egyéb változások is voltak, de jobb semmi sem lett. Aztán Bíró Zsolt hirtelen eltűnt. 2009-ben már senki sem látta.
A bajok változások nem tűntek el vele együtt.
Azóta eltelt újabb két év. Megint változások vannak.
[hidepost=0]A múlt hét óta darabbérre tért át a cég. Ezzel még nem is lenne baj, ha nem lennének olyan dolgok, mint pl.: a mai áramszünet. Még a múlt héten közölték velünk, hogy ma, kedden délelőtt áramszünet lesz, ezért déltől este hétig lesz a műszak. Sajnos valamit félreérthettek: délelőtt volt áram, délben ment el. ;-P Nem is jött vissza fél kettőig. Addig ott kellett várni. A cég vezetője azt tanácsolja “addig beszélgessünk”. Darabbérben… [/hidepost]
Ma reggel munkába menet Gyoma előtt láttam hogy valami sárgán villogott a hídon, a híd előtt meg két kocsi várakozott. Gondoltam takarítják a hidat, és arra várnak. Fékeztem hát, csakhogy az egész úton most először, így nem sejtettem, hogy az utat tükörjég borítja. A bicikli kicsúszott alólam, és biciklistől csúsztam háton fekve vagy négy métert. 🙂 Szerencsére éppen nem jött mögöttem semmi, meg sem ütöttem magam, a biciklin meg látszólag nem esett nagy kár, csak a hátsó villogó műanyagja jött le a helyéről.
Felálltam, lámpát összeszedtem, indulnék tovább, de a lánc is leesett (a lánc felőli oldalára esett a bringa, a láncon és a váltón csúszott). Ekkor ért mögém egy autó, a hídon átmenni nem tudott, ez nekem jól jött, mert a lámpája fényénél fel tudtam rakni a láncot. (A láncot két napja zsíroztam be, jó alaposan. Addig rozsdás volt, de kattogott. Mindig akkor történik valami olyasmi, hogy a lánchoz kelljen nyúlnom, amikor éppen jó zsíros/olajos… ;-))
Áttoltam a biciklit hídon, mert akkorra már észrevettem, hogy a villogás egy autó vészvillogója, ami szintén megcsúszhatott a híd közepén és nekiment a híd oldalának. A híd fém és műanyagdarabkákkal volt borítva, a kocsinak a jobb első kereke fel volt hajolva, az eleje nagy része hiányzott. Egy autó – az ami korábban világított nekem – megelőzve a többit, átment a hídon, végig maga előtt tolt egy lökhárító-darabot.
Amikor átértem, felültem, és haladtam is pár métert, amikor újra leesett a lánc, csakhogy most szó szerint. Ugyanis miután megálltam, hogy felrakjam, nem találtam sehol. 😀 Visszagyalogoltam pár métert, de a sötétben, a sáros úton nem találtam meg. Így hát toltam a biciklit a munkahelyemig (A Google Maps szerint 1,3 km-t).
Délben egyik munkatársam – aki kocsival jött – ment a postára, és egyúttal elvitt egy kerékpár szaküzletbe, ahol vettem új láncot és lánckereket is; úgyis eljött már az ideje a cserének.
Délután meg kigyalogoltam a gyomai vasútállomásra (kb. 3 éve jártam ott legutóbb) , azóta átépítették az egészet. Nagy élmény az aluljáróba levinni és onnan felvinni a biciklit a lépcsőn… 😛
Ványán az állomás ugyanolyan volt mint régen (és ugyanolyan messze is van, a Google szerint 3,1 km-re. :-().