Alumínium házszámtábla

Arra gondoltam, hogy kipróbálom tudnék-e önteni alumínium házszámtáblát. Némi rajzolgatás, Tinkercad, majd 3D nyomtatás után már volt is egy műanyag sablonom:

Egy léckeretbe rögzítettem két szeggel, majd gipszet öntöttem rá. Nem volt jó ötlet: a gipsz jobban ragad a műanyaghoz mint a gipszhez. 🙁

Úgyhogy a sablon egy része újranyomtatása és összeragasztása után, egy kis használt étolajjal bekentem, mielőtt gipszet öntöttem rá. Sajnos ez sem volt az igazi:

Ezért úgy döntöttem, hogy maradt az ékszíjtárcsánál is alkalmazott módszer: a sablont a gipszben hagyom, és majd kiégetés közben kiolvad.

Nem kevertem hozzá homokot, gondoltam, hátha így is jó lesz, de nem:

Házszámtábla öntőforma

Még szárítás közbe darabokra tört (bár a műanyag szépen kiolvadt belőle). Úgyhogy újranyomtattam, újra kiöntöttem, ezúttal homokkal kevert gipszből, de sajnos ebből is törtek le darabok, talán mert túl kevés volt a szélén a plussz anyag:

Házszámtábla gipsz öntőforma

Mivel csak a szélei törtek le, egy laposvas keretet hajlítottam köré, hogy összefogja, és öntöttem bele némi alumíniumot. Az eredmény siralmas lett. 🙁 Nem volt elég meleg a sablon, kevés volt az alu, és hogy nem volt “teteje” az öntőformának, így hiányzott a beöntőnyílásban maradó alumínium súlyának a nyomása.

Majd összetöröm és újraolvasztom, meg újragondolom az öntőformát is.

Fejsze lánckerékből

Még régebben láttam ezt a videót:

Ebben egy körfűrészlapból készítenek egy “zombiölő” fejszét. Nagyon jól néz ki, akartam én is egy hasonlót csinálni, de nincs rossz körfűrészlapom (még jó se). Figyeltem az apróhirdetéseket, hátha lesz megfelelő, de nem akadt.

Ma viszont egy másik videóban egy hasonló fejsze készült, de motorkerékpár lánckerekéből. És ha motorkerékpár lánckerekéből lehet, akkor kerékpár lánckerékből is, az meg akad itthon bőven. 🙂

Kerestem egy megfelelő lánckereket, amit szét lehetett csavarozni, a hajtókar peremezését meg a “flex” (sarokköszörű) megoldotta:

Itt-ott kivágtam belőle néhány darabot, meg kapott egy kis csiszolást is:

Kerestem egy darab akácdeszkát a nyélnek:

És némi gyalulás, csiszolás, fúrás és csavarozás után egészen fejszeformájú lett. Díszítésnek még kapott némi drótozást meg bandázst:

Alumínium öntése házilag

Egy ideje már próbálkozok az alumínium öntéssel, de eddig inkább kevesebb, mint több sikerrel: https://www.youtube.com/watch?v=JeP-Iq6VyT8, https://www.youtube.com/watch?v=5_FwtuAA9tU, https://www.youtube.com/watch?v=w-WN976cs-M

Egyik első próbálkozásom:

alumínium hibás öntés

A mai próbálkozásom végre elfogadhatóeredményt adott. Még van mit javítani az eredményen, de már megvan a megfelelő módszer, már csak finomítani kell. Ez volt a sablon, ami 3d nyomtatással készült:

3d nyomtatott öntőforma

És ez lett az eredmény:

Alumínium ékszíjtárcsa öntése házilag

Még néhány kép:

Ez a “pla vesztéses öntés”. Gipszet és homokot 1:1-es arányban (a szükséges mennyiségű vízzel) összekevertem, és ebbe ágyaztam a 3d nyomtatott sablont. Pár nappal később (ma) begyújtottam a “kókány-kohóba”, egy darabig a kályha tetején melegítettem a gipszformát, majd beraktam a tűztérbe. A pla kiolvadt, de a gipszformát még bennhagytam, hadd égjen ki (távozzon a gipszből a kötött víz). Közben az alumíniumot is betettem. Amikor az olvasztótégely már vörösen izzott, kivettem a gipszet, és egy vederbe raktam, aminek az alján volt pár centi homok. A tetejére “tölcsérnek” egy lyukas aljú konzervdobozt helyeztem, majd körülötte is feltöltöttem homokkal a konzervdoboz feléig.

Itt sajnos két hibát is elkövettem: egyrészt némi homok került a sablonba, ezért a tárcsa alja nem lett túl szép, másrészta konzervdoboz-tölcsért is ki kellett volna tölteni gipsszel, hogy csak egy vékony henger legyen a közepén a beöntőnyílás (így magasabban töltené ki az olvadt alumínium, ezért a sablonban nagyobb lenne a nyomás, ami kinyomná a légbuborékokat).

A sablonon ugyan hagytam két kis légtelenítőnyílást, de ezek túl kicsik voltak és eldugultak (még az öntés előtt a gipsztől), azért is maradtak légbuborékok a tárcsa szélén.

Ha ezeket a hibákat kiküszöbölöm, nagyon részletes tárgyakat is tudok önteni, hiszen a tárcsán a nem hibás részeken még a 3d nyomtatás csíkjai is látszanak:

Alumínium öntés házilag

Kerti kocsi 1 – vasalt kerék

Kaptam néhány szál vascsövet, úgy döntöttem, egy kerti kocsit készítek belőle, hogy ne talicskával kelljen a levágott füvet, komposztot, földet, vályogtörmeléket, stb… az udvar egyik végéből a másikba szállítani. A terv az, hogy egyúttal fűnyírótraktorra akasztható pótkocsiként is tudjam majd használni.

Fából vaskarika, vagyis gumiból vasabroncs.

A kerethez volt anyag – a csövek – de miből legyen a kereke? Elég hepehupás az udvar, tehát nagy kerék kell, és sok a vadrózsabokor (amiknek a levágott tüskés ágait szintén a kocsival szándékozom hurcolászni), ezért légtömlős kerék nem jöhet szóba. Van néhány fölös biciklikerekem (mountain bike kerekek), ezek pont jók lennének, de gumi nélkül. Sajnos a kerék pereme vékony lemezből van, és jól belesüllyedne a talajba, ezért laposvasból kapott egy abroncsot, így elég jónak tűnik:

A képeken még hegesztés előtt:

A laposvasat és a kereket átfúrtam hét helyen (a nyolcadik, vagyis inkább az első a szelep helye volt), majd kapupántfejű csavarokkal összecsavaroztam. Végül a laposvas két vége össze lesz hegesztve.

Így készült videó:

Fóliasátor – 8 hónappal később

Tavaly nyáron, kb. 8 hónapja készült el a kis fóliasátram, lassan eljön a palántázás ideje, így szemrevételeztem, hogyan bírta a telet.

Házilag épített fóliasátor télen

Működni működik, amikor kint mínusz 2-3 fok volt, a sátorban majdnem 10°C:

Házilag épített fóliasátor téli hőmérséklet

Van bent egy 200 literes hordó, kb. félig vízzel, ennek csak a teteje fagyott be néha, a hidegebb éjszakák után. Valami magok valahogyan belekerültek a hordóba, mert van benne egy csomó apró növény:

A fél hordónyi víz a hőtehetetlenségével valamennyit segít éjjelenként fagypont fölött tartani a fóliasátor belső hőmérsékletét.

A fólia érdekes módon nem ott sérült meg, ahol a vas hozzáért (ott csak befogta a rozsda), hanem ahol ráfeszült a hegyes részektől védő slagra:

Egészen megváltozott az anyaga, porrá is lehet törni. Talán nagyon felmelegíti a Nap a sötétzöld gumicsövet, és a hő miatt megy tönkre a fólia? Vagy a meleg hatására kipárolog a csőből valami anyag, és az öregíti el? Ezt még ki kell kísérletezni, de egyelőre marad rajta így, ennél nagyobb rés is van, pl. az ajtó mellett.

Paradicsom, uborka, tök és dinnye mellett császárfával is fogok próbálkozni, és a fólasátor mellett szabadföldbe vetve is.

Rick és Morty

Találtam egy egész jó Pickle Rick (Ubi Rick), modellt a Thingiversen, és mert fűtőblokk és fejcsere miatt tesztelni kellett a nyomtatót, adta magát, hogy ezzel próbáljam ki. A festés elég béna lett, tehetség és megfelelő eszközök híján. 🙁

Pickle Rick alias Solen’ya, patkány-exoskeletonban:

Keresgélés közben a lézervetőről is találtam modellt, azt is kinyomtattam. A képen még nincs teljesen kész, a hátulja és a vezetékek hiányoznak. Íme Rick irodaszerekből készült lézervetője:

Pickle Rick's Laser / Ubi Rick lézere

Fóliasátor házilag

Régebben is neveltem magról saját paradicsompalántát, de itthon nincs elég világos helyem, ahol elég meleg is van hozzá. Május elején láttam, hogy valaki árul palántát a közelben, vettem néhányat, kiültettem, majd másnap elvitte a fagy. 🙁 Az addigra szép nagyra nőtt krumplik is elfagytak (de ezek szerencsére később újra kinőttek).

Elfagyott burgonya

Vettem magokat – nem csak paradicsomot – és elvetettem egy részüket, már némelyek ki is nőttek, de a szobában sötét van, a folyosón meg hideg, a fák miatt ott sem sok fény, és az ott lakó Cica valószínűleg szívesen eljátszana velük, ezért úgy döntöttem, kell egy fóliaház. Jövő tavaszig kiderül hogy bírja az időjárást, és akkor majd lesz nekem is időben paradicsomom, paprikám, dinnyém, stb…

Néhány tálcányi palántához nem kell nagy terület, egy pici, csupán négy négyzetméteres sátrat építettem, mindennel együtt kevesebb mint 20 000 Ft-ból kijött: egy tábla betonrács, egy köteg tetőléc, a fólia és egy marék csavar.

A betonháló félkörívesre hajlítva adja a sátor félhenger alakját, a sátor eleje és hátulja tetőlécekből készült.

Nyilván kellett rá egy ajtó, és hogy lehessen kereszthuzat, egy ablak is a másik oldalán. Az elejét és a hátulját záró fóliát rászegeltem a tetőléc-keretre.

A betonrács szélére egy rossz slagot szurkáltam rá, így nem hasítják ki a hegyes vasak a fóliát.

A legbonyolultabb rész az ívet borító fólia peremezése volt. Lehetett volna szegekkel átszurkálni, de inkább a vasalóval való összeolvasztást választottam. Ez annyiból állt, hogy behajtottam a fólia szélét, a hajtásba fűztem egy madzagot (ami a fólia rögzítéséhez kell), majd papírt rátéve pár másodpercig vasalóval melegítettem. Ezt persze mindkét szélén meg kellett csinálni.

A sátor alá a végső helyén téglákat raktam, hogy a fa ne érintkezzen közvetlenül a talajjal. A fólia minden oldalán túllógott kb. fél méternyit, ezt leástam a földbe.

Cica természetesen végig felügyelte a munkálatokat, és némi aggodalommal tölt el, hogy a fólia nélküli faszerkezeten többször is élezte a karmait…

Végül felcsavaroztam az ajtót, pontosabban a pántjait. Ideiglenesen bevittem egy asztalt, meg az elvetett magokat, meg azt a paradicsompalántát, ami azért úszta meg a fagyosszenteket, mert fejjel lefelé ültettem egy vödörbe. 🙂

Vakondvadászat

Itt a jó idő a galád vakondok is előmerészkednek és feltúrják a kertet, kidöntik a tavaly kinőtt fácskákat, és a vakondtúrások akadályozzák a fűnyírást.

A sörösüveges / ultrahangos / egyéb gyanús módszerekben nem hiszek, megölni nem szabad őket mert védettek, így marad az élve elfogás, és valahol távol szabadon engedés módszere.

Néztem az interneten vakondcsapdát, már a kosárba is tettem, de meggondoltam magam. Szállítással együtt majdnem 5000 Ft, valószínűleg csak a jövő hét közepe körül érne ide, meg végül is egy cső meg két lemezdarab, ilyet én is tudok csinálni házilag.

Egy megfelelő vastagságú draincsőből szabtam le a csapda testét, az ajtajait pedig konzervdobozból vágtam ki.

Az ajtók egy-egy 65-ös szegen fordulnak:

Az ajtó aljához alulról becsavartam egy csavart, hogy kifele ne tudjon nyílni:

Ugyanígy a cső másik végén is, majd jöhetett a csapda kihelyezése. Először kinéztem két vakondtúrás közti részt, hogy biztosan egyenes út köti össze őket, de persze nem:

Úgyhogy visszatemettem, majd kiástam egy vakondtúrást, és abba helyeztem el a csövet az alagút végéhez:

Végül tettem a gödörre két tetőcserepet, és beszórtam földdel, nehogy a szél süvítése, vagy a macskák, stb… elriassza a vakondot:

Majd frissítem a bejegyzést, ha sikerül/esetleg nem sikerül a vadászat.

Cosplay – polifoam

Idén augusztusban elöször Magyarországon is lesz Comic Con, és úgy tervezem, hogy én is ott leszek. Ezeken a rendezvényeken a “fanatikusabb” rajongók be szoktak öltözni kedvenc képregény/anime/manga/sorozat/stb… -szereplőjüknek, ez a cosplay.

Első cosplayom lesz, úgyhogy egyszerűt akartam (de azért nem annyira egyszerűt, hogy felveszek egy szalmakalapot, és én leszek Luffy 😛 ), végül Gery-t választottam a Final Space-ből.

A sugárpisztolyokkal kezdtem, mert ahhoz találtam 3d modellt a Thingiverse-n. Kb. 8-10 óra volt egy-egy pisztoly kinyomtatása és összeragasztása. Több oka is volt, hogy darabokból nyomtattam ki: egyrészt túl kicsi a 3d nyomtatóm, így egészben nem fért volna el, másrészt így a zöld és szürke alkatrészeket zöld és szürke anyagból tudtam nyomtatni (persze így is volt amit festeni kellett), harmadrészt akkoriban szeles idő volt gyakori áramszünetekkel, a sok rövidebb idejű nyomtatás biztonságosabb volt mint egy fél napig tartó.

Ezután jött a sisak. Gary-nek kétféle sisakja van, én azt választottam, amiben az űrben sodródik:

Gary Goodspeed space helmet / űrsisak

Némi olvasgatás után arra jutottam, hogy a sisakot polifoamból lenne célszerű elkészíteni, úgyhogy elmentem a közeli gazdasági boltba, ahol szerszámok, festékek, hőszigetelő anyagok, minden ilyesmi kapható. Mint kiderült, polifoam viszont nem. 🙁

Másnap Gyomán felhívtam mindkét festékboltot, hogy árulnak-e. Az egyikben nem, de a másikban igen, így munka után arra kerültem. Akivel telefonon beszéltem, az sajnos nem tartotta fontosnak megemlíteni, hogy bár a bolt Facebook oldalán, meg az ajtaján is az van kiírva, hogy 7:30-tól 17-ig nyitva van, 15:00-kor mégis zárva lesznek, így hiába mentem. Hazafelé már Ványán elmentem egy tüzépre, hátha ott lesz, de nem volt.

Következő nap reggel, a reggeliszünet alatt megint elmentem a festékboltba, most nyitva is volt, de kiderült nem polifoamot, hanem polisztirolt (hungarocellt) árulnak, az meg nekem nem kellett, sőt, az üveggyapot sem, amit az eladó hölgy még felkínált alternatívaként. (Viszont vettem szürke festőkesztyűt Gary bal kézfejéhez, ami egy robotkéz.)

Úgyhogy végül az interneten rendeltem meg, egy aquarisztikai webáruházból, ahol akváriumok alá árulják. Egy méter széles, 10 mm vastagból rendeltem egy kétméteres darabot (nyilván a sisakhoz nem kell ennyi, de később egy pár csizmát is kellene csinálni a jelmezhez).

Két nappal később meg is jött a polifoam, rögtön hozzá is fogtam a sisakhoz. Mérőszalaggal lemértem a nyakamtól a fejem tetejéig, és levágtam egy olyan széles csíkot, ezt a fejem köré tekertem úgy, hogy megfelelő méretű hengert kapjak. Levágtam a hosszát, majd összeragasztottam meleg-ragasztópisztollyal. Mivel a fekete filctoll nem igazán látszik meg rajta, ezért a ragasztással szemben megjelöltem egy ragasztócseppel, meg ezzel az átlóval merőlegesen is a két pontot.

Papírból némi kísérletezéssel csináltam egy sablont, és kivágtam majd felragasztottam a sisak tetejének négy darabját, először a két szélsőt, aztán a két középsőt egymáshoz, ebből kicsit vágni is kellett hogy a helyére illeszkedjen.

Megcsináltam a szemellenzőt, meg a csíkot, ami a sisak tetején hátramegy, ez utóbbihoz lapjában kettévágtam a lapot, hogy vékonyabb legyen. Majd kivágtam és felragasztottam a légzőkészülék darabjait, végül körbevágtam a sisak alját.

Le is festettem, de az nem sikerült jól, mert a festék nem tömítette el a szivacsos anyagban a lyukakat, úgyhogy majd újrafestem, de előbb befújom szórógittel.

És még hátra van a legnehezebb rész: a sisak üvegje. Valószínűleg valami sárga PET-palackból (citromlé?) próbálom majd megcsinálni.

3d nyomtató építés – 6

A z tengely mozgatását leggyakrabban a két oldalon egy-egy trapézmenetes orsóval szokták megoldani, a legegyszerűbb megoldásnál mindkét orsót egy-egy motor forgatja. Van olyan megoldás is, hogy csak egy motor van, és szíjhajtással forgatja a két orsót. Eleinte ez utóbbi megoldás tűnt szimpatikusabbnak (a plusz motor plusz kiadás, és igyekeznék a lehető legolcsóbban kijönni), de amikor tegnap mikrokapcsolóra vadásztam volna egy rossz faxkészülékben, találtam benne két teljesen egyforma, robusztus kis léptetőmotort, és az ingyen motorokkal már költséghatékonyabb a két motoros megoldás.

Ezek ugyan nem bipoláris, hanem unipoláris motorok, és így négy helyett hat kivezetésük van, de a tekercsek középső kivezetéseit kihagyva gond nélkül használhatók bipoláris motorként is. (A kivezetések azonosításához jól jöhet Nagy Attila videója: Léptetőmotorok bekötése) A motorokon meghagytam a saját csatlakozóikat, a megfelelő lyukakba egy-egy érintkező tüske került, amiket egy régi alaplapból forrasztottam ki. (A négy érintkezős Dupont csatlakozók meg régi PC hangszóró-csatlakozói voltak valaha. 😉 )

A motorok felfogatása a szokásos PC ház lemez, a lemezek rögzítőcsavarjával fogom majd a z lineáris tengelyek rögzítését is megoldani.

Mikrokapcsolót nem találtam, a faxban optokapukkal volt megoldva az érzékelés. Korábban pár rossz nyomtatóból is kitermeltem a használhatónak vélt alkatrészeket, és bár azokban voltak kapcsolók, azok pont ellentétesen működtek (kapcsolásra nyitották az áramkört, de az endstop-nak (végálláskapcsoló) a 3d nyomtatónál zárnia kell). Végül egy régi egérnek a gombjait szedtem ki, azok tökéletesen megfeleltek a célnak.

Trapézmenetes orsó helyett menetes szárat fogok használni, később, ha a szükséges lesz kicserélem. A motorokat a menetes szárakkal egy passzos műanyag csődarabbal kötöm össze, ha kilazulna, kap két-két bilincset is.

A menetesszárak anyái kivételesen nem PC házból, hanem nyomtatóból való lemezre lettek hegesztve, nyilván ezek is műanyagbakokra lesznek cserélve (amikbe bele lesz “építve” az anya) amint már tudok nyomtatni.

Folytatás később.