Vakondvadászat

Itt a jó idő a galád vakondok is előmerészkednek és feltúrják a kertet, kidöntik a tavaly kinőtt fácskákat, és a vakondtúrások akadályozzák a fűnyírást.

A sörösüveges / ultrahangos / egyéb gyanús módszerekben nem hiszek, megölni nem szabad őket mert védettek, így marad az élve elfogás, és valahol távol szabadon engedés módszere.

Néztem az interneten vakondcsapdát, már a kosárba is tettem, de meggondoltam magam. Szállítással együtt majdnem 5000 Ft, valószínűleg csak a jövő hét közepe körül érne ide, meg végül is egy cső meg két lemezdarab, ilyet én is tudok csinálni házilag.

Egy megfelelő vastagságú draincsőből szabtam le a csapda testét, az ajtajait pedig konzervdobozból vágtam ki.

Az ajtók egy-egy 65-ös szegen fordulnak:

Az ajtó aljához alulról becsavartam egy csavart, hogy kifele ne tudjon nyílni:

Ugyanígy a cső másik végén is, majd jöhetett a csapda kihelyezése. Először kinéztem két vakondtúrás közti részt, hogy biztosan egyenes út köti össze őket, de persze nem:

Úgyhogy visszatemettem, majd kiástam egy vakondtúrást, és abba helyeztem el a csövet az alagút végéhez:

Végül tettem a gödörre két tetőcserepet, és beszórtam földdel, nehogy a szél süvítése, vagy a macskák, stb… elriassza a vakondot:

Majd frissítem a bejegyzést, ha sikerül/esetleg nem sikerül a vadászat.

Cosplay – polifoam

Idén augusztusban elöször Magyarországon is lesz Comic Con, és úgy tervezem, hogy én is ott leszek. Ezeken a rendezvényeken a “fanatikusabb” rajongók be szoktak öltözni kedvenc képregény/anime/manga/sorozat/stb… -szereplőjüknek, ez a cosplay.

Első cosplayom lesz, úgyhogy egyszerűt akartam (de azért nem annyira egyszerűt, hogy felveszek egy szalmakalapot, és én leszek Luffy 😛 ), végül Gery-t választottam a Final Space-ből.

A sugárpisztolyokkal kezdtem, mert ahhoz találtam 3d modellt a Thingiverse-n. Kb. 8-10 óra volt egy-egy pisztoly kinyomtatása és összeragasztása. Több oka is volt, hogy darabokból nyomtattam ki: egyrészt túl kicsi a 3d nyomtatóm, így egészben nem fért volna el, másrészt így a zöld és szürke alkatrészeket zöld és szürke anyagból tudtam nyomtatni (persze így is volt amit festeni kellett), harmadrészt akkoriban szeles idő volt gyakori áramszünetekkel, a sok rövidebb idejű nyomtatás biztonságosabb volt mint egy fél napig tartó.

Ezután jött a sisak. Gary-nek kétféle sisakja van, én azt választottam, amiben az űrben sodródik:

Gary Goodspeed space helmet / űrsisak

Némi olvasgatás után arra jutottam, hogy a sisakot polifoamból lenne célszerű elkészíteni, úgyhogy elmentem a közeli gazdasági boltba, ahol szerszámok, festékek, hőszigetelő anyagok, minden ilyesmi kapható. Mint kiderült, polifoam viszont nem. 🙁

Másnap Gyomán felhívtam mindkét festékboltot, hogy árulnak-e. Az egyikben nem, de a másikban igen, így munka után arra kerültem. Akivel telefonon beszéltem, az sajnos nem tartotta fontosnak megemlíteni, hogy bár a bolt Facebook oldalán, meg az ajtaján is az van kiírva, hogy 7:30-tól 17-ig nyitva van, 15:00-kor mégis zárva lesznek, így hiába mentem. Hazafelé már Ványán elmentem egy tüzépre, hátha ott lesz, de nem volt.

Következő nap reggel, a reggeliszünet alatt megint elmentem a festékboltba, most nyitva is volt, de kiderült nem polifoamot, hanem polisztirolt (hungarocellt) árulnak, az meg nekem nem kellett, sőt, az üveggyapot sem, amit az eladó hölgy még felkínált alternatívaként. (Viszont vettem szürke festőkesztyűt Gary bal kézfejéhez, ami egy robotkéz.)

Úgyhogy végül az interneten rendeltem meg, egy aquarisztikai webáruházból, ahol akváriumok alá árulják. Egy méter széles, 10 mm vastagból rendeltem egy kétméteres darabot (nyilván a sisakhoz nem kell ennyi, de később egy pár csizmát is kellene csinálni a jelmezhez).

Két nappal később meg is jött a polifoam, rögtön hozzá is fogtam a sisakhoz. Mérőszalaggal lemértem a nyakamtól a fejem tetejéig, és levágtam egy olyan széles csíkot, ezt a fejem köré tekertem úgy, hogy megfelelő méretű hengert kapjak. Levágtam a hosszát, majd összeragasztottam meleg-ragasztópisztollyal. Mivel a fekete filctoll nem igazán látszik meg rajta, ezért a ragasztással szemben megjelöltem egy ragasztócseppel, meg ezzel az átlóval merőlegesen is a két pontot.

Papírból némi kísérletezéssel csináltam egy sablont, és kivágtam majd felragasztottam a sisak tetejének négy darabját, először a két szélsőt, aztán a két középsőt egymáshoz, ebből kicsit vágni is kellett hogy a helyére illeszkedjen.

Megcsináltam a szemellenzőt, meg a csíkot, ami a sisak tetején hátramegy, ez utóbbihoz lapjában kettévágtam a lapot, hogy vékonyabb legyen. Majd kivágtam és felragasztottam a légzőkészülék darabjait, végül körbevágtam a sisak alját.

Le is festettem, de az nem sikerült jól, mert a festék nem tömítette el a szivacsos anyagban a lyukakat, úgyhogy majd újrafestem, de előbb befújom szórógittel.

És még hátra van a legnehezebb rész: a sisak üvegje. Valószínűleg valami sárga PET-palackból (citromlé?) próbálom majd megcsinálni.

3d nyomtató építés – 6

A z tengely mozgatását leggyakrabban a két oldalon egy-egy trapézmenetes orsóval szokták megoldani, a legegyszerűbb megoldásnál mindkét orsót egy-egy motor forgatja. Van olyan megoldás is, hogy csak egy motor van, és szíjhajtással forgatja a két orsót. Eleinte ez utóbbi megoldás tűnt szimpatikusabbnak (a plusz motor plusz kiadás, és igyekeznék a lehető legolcsóbban kijönni), de amikor tegnap mikrokapcsolóra vadásztam volna egy rossz faxkészülékben, találtam benne két teljesen egyforma, robusztus kis léptetőmotort, és az ingyen motorokkal már költséghatékonyabb a két motoros megoldás.

Ezek ugyan nem bipoláris, hanem unipoláris motorok, és így négy helyett hat kivezetésük van, de a tekercsek középső kivezetéseit kihagyva gond nélkül használhatók bipoláris motorként is. (A kivezetések azonosításához jól jöhet Nagy Attila videója: Léptetőmotorok bekötése) A motorokon meghagytam a saját csatlakozóikat, a megfelelő lyukakba egy-egy érintkező tüske került, amiket egy régi alaplapból forrasztottam ki. (A négy érintkezős Dupont csatlakozók meg régi PC hangszóró-csatlakozói voltak valaha. 😉 )

A motorok felfogatása a szokásos PC ház lemez, a lemezek rögzítőcsavarjával fogom majd a z lineáris tengelyek rögzítését is megoldani.

Mikrokapcsolót nem találtam, a faxban optokapukkal volt megoldva az érzékelés. Korábban pár rossz nyomtatóból is kitermeltem a használhatónak vélt alkatrészeket, és bár azokban voltak kapcsolók, azok pont ellentétesen működtek (kapcsolásra nyitották az áramkört, de az endstop-nak (végálláskapcsoló) a 3d nyomtatónál zárnia kell). Végül egy régi egérnek a gombjait szedtem ki, azok tökéletesen megfeleltek a célnak.

Trapézmenetes orsó helyett menetes szárat fogok használni, később, ha a szükséges lesz kicserélem. A motorokat a menetes szárakkal egy passzos műanyag csődarabbal kötöm össze, ha kilazulna, kap két-két bilincset is.

A menetesszárak anyái kivételesen nem PC házból, hanem nyomtatóból való lemezre lettek hegesztve, nyilván ezek is műanyagbakokra lesznek cserélve (amikbe bele lesz “építve” az anya) amint már tudok nyomtatni.

Folytatás később.

3d nyomtató építés – 5

Megérkezett az alaplap, így ki tudtam próbálni az épülő 3d nyomtatóm y tengelyének mozgatását. Szépen mozog. 🙂

Egyelőre egy noname AT PC táp látja el energiával, amíg nincs fűtött hotend és bed, addig elég lesz az is a motorok teszteléséhez.

Ubuntu alá feltelepítettem a Repetier-Host-ot, és nem működött. (A Repetier-Hosttal lehet PC-ről irányítani a nyomtatót.) Látta a linux az USB-n a soros portot, de csatlakozni nem tudott hozzá, így laptopról, Windows alól tudtam csak kipróbálni. Aztán némi böngészést követően megtaláltam a hiba okát: alapból nincs írási jog a /dev/ttyUSB0 eszközre, de ezt a sudo chmod 777 /dev/ttyUSB0 parancs megoldja, ezután tökéletesen működik linux alól is.

Folytatás amint lesz alkatrészem a z tengelyhez.

3d nyomtató építés – 4

Megérkezett az y tengelyhez a motor a fogasszíj és a szíjtárcsák. Először a motornak csináltam egy tartót a szokásos régi PC-ház burkolatból kivágott lemezdarabból. Természetesen a motortartó is műanyagból lesz nyomtatva a későbbiekben.

Fúrtam egy lyukat a másik tárcsának, egy hosszabb csavarra került, alatta egy anya, felette kettő.

Fogasszíj tárcsa (Timing Belt Pulley)

A szíj összetoldásán sokat gondolkodtam. Először össze akartam varrni, de a cérna elszakadt a szíj megfeszítésekor. 🙁 Végül összekapcsoztam iratkapcsozóval két helyen, majd zsugorcsövet melegítettem rá, az egészre meg jó szorosan ráhúztam egy műanyag csődarabot. A toldásnál majd a műanyagcső hosszának megfelelő lemezdarabbal hozzácsavarozom a kocsihoz.

Fogasszíj (toothed belt)

A szíj azért fehér, mert ennél írták, hogy acélszálak vannak benne (és ha nem lennének, akkor a szíj nyúlása később mindenféle problémákhoz vezetne). Kicsit aggódok amiatt, hogy a 20 fogas tárcsa túl kicsi, elég nehezen hajlik a szíj ebben a kis ívben.

Folytatom, amint megjön az alaplap, és ki tudom próbálni, hogy jó-e így: azaz nem túl feszes a szíj, és a motor megfelelő sebességgel tudja mozgatni a kocsit.

3d nyomtató építés – 3

A nyomtató tárgyasztalának a szokásos 214*214 mm-es fűtött alumíniumlapot szeretném használni. Ezt a négy sarkán egy-egy rugós csavarral szokták (az asztal szintbeállítása miatt) az y tengelyen mozgó kocsihoz rögzíteni.

A kocsi egy régi PC-ház burkolatából kivágott, egy mm vastag, 220*220 mm-es négyzet. A csapágyaknak kivágtam egy-egy téglalapot (a rendelkezésre álló gépek egy fúrógép és egy sarokköszörű ), és fúrtam két-két lyukat a rögzítéshez.

A csapágyak rögzítését (meg a tengelyvégek rögzítését is) később lecserélem műanyag bakokra , amint működni fog a 3d nyomtató. 🙂

Egy régi floppy meghajtóból kiszedett léptetőmotorral kipróbáltam, hogy mekkora lenne az asztal sebessége, ha menetes szárral mozgatnám. Nagyjából másodpercenként 1 mm, ami nagyon lassú. Fogasszíj hajtásnál legalább 40 mm/másodperc lenne a sebessége ugyanezzel a motorral. Már ha elbírná úgy a motor, ez ugyanis kicsit kisebb, mint a szokásos NEMA-17 motorok.

3d nyomtató építés – 2

Tegnap össze lett hegesztve a váz, és a négy sarkába került egy-egy anyacsavar, így állíthatóak lesznek a nyomtató lábai.

Megérkezett az első pár tengely a csapágyakkal együtt, ideiglenesen lemezből hajlított rögzítést kaptak: az egyik tengely fix, a másiknak kicsit állítható a távolsága, így amint készen lesz a tárgyasztal kocsija, párhuzamosra tudom állítani.

A folytatás a kocsi elkészülte után várható.

3d nyomtató építés

Régóta szeretnék egy 3d nyomtatót, és most már egészen megfizethető árban vannak a szükséges alkatrészek, úgyhogy építek egyet. Ez egyúttal egy “kísérlet”, hogy kiderüljön, hozzáértés és speciális eszközök/gépek nélkül mennyiből és milyen minőségű nyomtatásra képes 3d nyomtató építhető házilag. A rendelkezésre álló gépek egy sarokcsiszoló (flex) és egy fúrógép (pisztolyfúró, nem állványos!). Amit hegeszteni kell, azt átviszem apámhoz és meghegeszti.

Sokat olvastam a témában, és úgy tűnik, az első sarkalatos pont a stabil váz. Az olcsó kínai 3d nyomtatóknak műanyag (akril) vázuk van, ezt idővel a barkácsoló kedvű tulajok ki szokták cserélni hasonló, de fémlemezből kivágott vázra, mert a műanyag hajlik, mozog, és ez a pontosság rovására megy. Én alapból vasból készítem a vázat, 20*20-as zártszelvényből.

Az alapja egy 400*400-as keret lesz, (erre kerül majd az y tengely) és a keretre derékszögben egy szintén 400*400-as keret kerül, a hátuljától 150 milliméterre. Ezt “kitámasztom” a hátsó sarkához, így elég stabil lesz. Az egész hegesztve lesz. A zártszelvényeket kifúrom a találkozásoknál, így a vezetékeket a vázban el tudom majd vezetni.

Vettem egy szál zártszelvényt, a tüzépen a kérésemre kettévágták, így nem a hatméteres szálat kellett hazatolni a kerékpáron. 🙂

Egyelőre levágtam a fő darabokat, a kitámasztókat egyszerűbb lesz majd akkor, ha már egyben lesz a váz többi része.

Közben megrendeltem az y tengelyhez a lineáris csapágyakat, amint megérkezik, jön a folytatás.

Kerékpár felújítás

A jelenlegi kerékpáromat több mint öt éve használom ( https://kaszazsolt.hu/2014/03/29/kerekpar-csere/ ), ezalatt kb. 25000 km-t mentem vele. Időközben a csapágyak, sárvédők, külső gumik számtalanszor cserélve voltak, de mindig csak az ami éppen szükséges volt, szóval megérett az idő egy komolyabb felújításra. Ez viszont napokig is eltarthat, és én nem maradhatok napokra kerékpár nélkül – az elmúlt tizen-egynéhány év alatt talán öt alkalommal fordult elő, hogy nem kerékpárral mentem munkába, nem szeretném rontani a statisztikámat. 🙂

Úgyhogy vettem egy használt, kicsit rozoga, itt-ott rozsdás, de meglehetősen olcsó kerékpárt, amit rendbe hoztam, így van mit használni amíg a másik darabokban lesz. Ez a bejegyzés ennek a most vett bringának a felújításáról szól.

Elkezdtem szétszedni a kerékpárt. Először leszedtem a kerekeket, a csomagtartót, sárvédőket. Majd a váltókat, fékeket, lámpákat, csengőt. Végül a hajtókarokat és a középtengelyt, a kormányt, a kitámasztót. Utoljára az ülést (ami újnak tűnik), az első villát, meg a vázban maradt csavarokat (kulacstartó, stb…). Az egyik csavar annyira stabilan benne volt, hogy még a csavarhúzóm is beletört. 🙁

Amit csak lehetett meg akartam tartani, viszont van amit mindenképpen cserélni kellett: a csengőt, mert a karja műanyag tengelye törött, a lámpákat mert töröttek/hiányosak, a hajtókarokat/pedálokat, mert a műanyag részeik töröttek.

A felnik rozsdásak és koszosak voltak, de vizes homokkal dörzsölés hatására visszanyerték régi fényüket. A külső gumik picit kopottak, de nem repedezettek, a belsők is elég jó állapotúak, még folt sincs egyiken se. (Nem úgy mint a régi biciklimé, ahol több a folt mint a gumi. Még hogy “defektvédett” a külső…) A hátsó lánckerék is teljesen jó, csak le kellett mosni a fél centis olajsarat. A fékek jók, a váltók is, bár a láncfeszítőben cserélni kell a kis műanyag lánckerekeket. A markolatokat is meghagytam. A hátsó sárvédőn volt egy horpadás, azt kikalapáltam, a csomagtartón pár helyen el volt törve a hegesztés, azt átvittem apámhoz meghegeszteni.

Eddig még nem festettem kerékpárt (sőt, leginkább semmit sem), úgyhogy ez jó volt “főpróbának” is. Órákig olvasgattam fórumokban/blogokban, hogy hogyan lenne a legjobb/legegyszerűbb, és az eredmény szerintem elég jó lett, remélem tartós is. A többi művelet (szétszedés/összerakás) nem okozott gondot, bár egyszerre ennyire darabokra még nem szedtem szét biciklit, de külön-külön minden résszel volt dolgom.

A festendő részeket lemostam szappanos vízzel, majd száradás után kicsit átcsiszoltam, végül lemostam nitrohígítóval a por és zsírmentességért (ezután vigyáztam, hogy csak gumikesztyűben érjek hozzá).

Lefújtam mindent alapozóval. Elvileg egy flakon 2 m²-re elég, de nekem teljesen elfogyott, az egyik sárvédőre nem is maradt. Így legalább kiderülhet, hogy az alapozóval lefújt mennyivel tovább bírja. 🙂

A váz és az első villa elefántcsont-fehér lett, minden más meggypiros. Sötétebb, inkább sötétbordó pirosat szerettem volna, de sajnos csak ilyen festéket kaptam. 🙁

Egyelőre a régi lánckerekét raktam vissza, egy másikról leszedett pedálokkal (a lánckerék nélkül az első váltót nem tudtam volna a helyére rakni). Kell még rá egy csengő, előre egy fehér prizma, lámpák, új lánckerék és pedálok, és kész az “új” kerékpár.