Komposzt 2022

Át kellett már rakni a komposztot, és ha már úgyis “hozzá kellett nyúlni”, az új helyére összedobtam hulladék anyagokból egy komposztálót (mert a komposzt eddig csak egy kupacban volt a kert szélén), így már néz is ki valahogy.

Komposztáló házilag

A komposzt régi helye alól meg összeszedtem a jó tápanyagdús, porhanyós földet, és elhordtam krumplit vetni bele. A múltkori módszert alkalmazom, mert bevált: Nem ásom fel a földet, csak lenyírom a füvet, odaöntök egy vödör komposztot, belevetek 3 szem krumplit (két szépet, meg egy fonnyadtat, hátha az is kinő, de ha mégsem sincs gond), majd betakarom fűnyesedékkel.

A komposztba főleg lenyírt fű van, faágak, konyhai hulladék sajnos kevés, és ki is volt száradva, de majd jól belocsolom időnként.

Krumpli és fű

Ma a jó időt kihasználva (és azt hogy a kertem nagy része végre nincs víz alatt ;-)) vetettünk négy sor krumplit. Egy csomagban 50 szemnek kellett volna lennie, de mindkét elvetett csomagban 52 darab volt. (25 méteresek a sorok, 26 szem krumpli került egy sorba.) A krumplikat idén nem a tavalyi barázdás módszerrel vetem, mert az sok plusz munkával jár, hiszen a barázdát ott is kihúzom és felpúpozom ahol nincs is krumpli, hanem minden krumplinak kapálok egy kis gödröt, megy bele egy lapátnyi komposzt, majd jön rá a földkupac.

“Krumpli és fű” bővebben

Tyúkól – a bejárat

Tyúkólas bejegyzést se mostanában írtam. 😉

Tegnap apám a helyére hegesztette a tyúkólam bejárati ajtajának oszlopát, így ma megcsináltam az ajtó melletti fal alapját:

Ha már arra jártam a fényképezőgéppel, lekaptam a komposztállómat is:

Kicsit össze van esve, meg benőtte a fű. Legalább kap árnyékot. 😉

Ez meg egy tyúk:

Nem, még nem az én tyúkom, csak az egyik szomszéd tyúkjai eljárnak a környéken csipegetni. 😉 Hagyom őket, mert megeszik a csigákat, amikre amúgy haragszom, mert leették az energiafüzeim friss hajtásait.

A komposzt és a lábastyúk

Eddig úgy tudtam, hogy a komposztfűtést a keresztes lovagok találták ki, később pedig Jean Pain újrafeltalálta a módszert. Pedig nem így történt. Már évezredekkel, év-tízezredekkel ezelőtt is ismert volt a módszer, miszerint a beáztatott növényi részek bomlása közben fejlődő hő felhasználható fűtésre. Még csak nem is az emberi faj tagjai használták először, hanem “buta” madarak: a lábastyúkok.

A hím lábastyúk ás egy több méter átmérőjű gödröt, telehordja növénydarabokkal (levelek, kisebb ágak), megvárja míg megázik. Ezután a nőstény lerakja a tojásokat, majd a hím betemeti az egészet homokkal:


(A kép ennek a fordítása: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Malleefowl_Pengo.svg)

A tojásoknak pontosan 34 Celsius fok hőmérsékletre van szükségük, ezért a hím a költődomb közelében marad, és “szabályozza” a fészek hőmérsékletét. Ha túl hűvös van, vagy a komposzt már régi és nem fűt eléggé, akkor megnöveli a hőszigetelő homokréteg vastagságát. Ha meleg van, lekapar a homokból. Állítólag 1 fok pontossággal tudja tartani a megfelelő hőmérsékletet, és előre megérzi az időjárás változását is.

Kapcsolódó linkek:

 

Komposzt

Van egy szép nagy udvarom, és mindig gondot okozott, hogy mit csináljak a sok levágott fűvel, kikapált gyomokkal, gyökerekkel. Többnyire otthagytam kisebb kupacokban ahol levágtam, és amikor már nagyon útban volt, áthordtam az udvar egyik sarkába, ahol csak gyűlt. Még szerencse, hogy az udvar nagyobb részén a szomszédék lovai legelésznek, és a bejárón növő füvet is levágják a lovaknak, így nekem csak a kertben meg a fáim körül lévő gazzal van gondom.

A sörkollektor.hu oldalon mostanában nagy figyelmet kapott a komposztálás, főleg a Jean Pain féle módszer. A lényeg:

Jean Pain erdőőr volt, rájött, ha a rábízott erdőből kitakarítja az aljnövényzetet (bokrokat, cserjéket), akkor erdőtűz esetén az égő fű/avar nem tudja meggyújtani a fákat, tehát az erdő átvészeli a tüzet. Viszont két probléma is adódott: volt rengeteg kivágott bokra, és az aljnövényzet nélkül nem regenerálódott a talaj az erdőben. Jean Pain a keresztes lovagok módszerét alkalmazta: apróra darálta a fahulladékot, pár hétig áztatta, majd nagy (legalább 4 köbméteres) kupacokat rakott belőlük. A nedves faanyag korhadásnak indult, és pár hónap múlva kitűnő humusz lett belőle, ezt visszaterítette az erdőben a fák közzé, helyreállítva így a talaj minőségét.

Ez már  magában is nagyszerű lenne, ám a korhadásnak van két mellékterméke is: hónapokon keresztül kb. 60 fokos hőmérséklet, és nagy mennyiségű metángáz. Ha a komposzt-kupacban egy folyadékkal (vízzel) töltött hosszú csőkígyó van elhelyezve, a keletkező hő felhasználható fűtésre, vagy vízmelegítésre is. A metángáz pedig például főzésre, vagy gázmotor hajtású generátorral áramtermelésre, stb…

Nos, nekem jelenleg sem a meleg, sem a metán nem kell, viszont a felesleges kerti hulladékot szeretném “eltüntetni” , és jövőre jó lenne a komposzt a veteménynek. 😉

Így hát vettem egy tábla betonhálót, hajlítottam belőle egy hengert, levágtam a magasságát, és kész is a legegyszerűbb, úgynevezett fémhálós komposztáló. (A komposzt akkor lesz jó, ha jól szellőzik, mert a korhadáshoz sok oxigén kell. Ha nem kap oxigént – mert például egy gödörben van – akkor rothadásnak indul, és büdös lesz.)

A komposztot rétegesen kell rakni, egy réteg fű, kb.: 15-20 cm vastagon, pár cm vastag földréteg, konyhai hulladék, és ez ismételve. Növényevő állatok trágyája is kerülhet a komposztba, én egy kis lótrágyát raktam bele, mert az úgyis “kéznél volt” . 😉

A komposztnak nedvesnek kell lennie, de nem szabad túlöntözni (mert nem kap oxigént). Ha mégis túl sok benne a víz (mert pl.: megázott), akkor át kell forgatni.

Ha beválik, jövőre csinálok egy nagyobbat, abban már lesz csőkígyó is. (A mostani csak kb.: 2.3 köbméteres lehet, a normális hőtermeléshez legalább négy köbméter komposzt kellene.)