4. dévaványai mekés találkozó

A nem ványaiaknak: a meke az a kerti traktor elnevezése errefelé. 🙂

Borongósan indult a nap, kisebb-nagyobb megszakításokkal egész délelőtt szemerkélt az eső. Ennek ellenére sokan eljöttek az eseményre, sok idős és kisgyerek is.

Kilenckor Simon Norbert lelkipásztor rövid beszédet mondott.

Ezután, kihasználva az alkalmat, hogy a mekések a büfésátornál papírokat töltöttek, lefényképeztem a már ottlévő gépeket.

Tiz óra körül nem mindennapi látványban volt részünk: jött egy emberekkel teli busz, egy pótkocsival, ami tele volt pakolva mekékkel. 🙂

A busszal hajdúböszörményiek, vagyis pontosabban pródiak jöttek. Egyébként az ország más részeiről is voltak résztvevők, pl. Sárosdról, vagy Szeghalomról is.

Tizenegy órától a Rex Biztonsági Szolgálat tartott kutyás őrző-védő bemutatót.

Délre elállt az eső, fülledt meleg váltotta fel, de ez sem volt negatív hatással a jelenlévők számára és hangulatára. A gyerekek is találtak elfoglaltságot maguknak, pl. az ugrálóvárnál vagy a Hordó Élmény Vasúton.

Déltől volt az ebédszünet, majd következett az I. Meke kupa, vagyis egy ügyességi verseny, valósághű mekés szituációkkal:

  • kulcsot zsebre tenni, csíkos szatyrot elrakni, kutyát megsimogatni.
  • majd irány a “kisbolt”. Persze nem nyílegyenesen, az akadálypályán gumikat kellett kerülgetni nyolcas alakban, majd a “boltnál” felvenni és a szatyorba rakni egy dobozos üdítőt.
  • a következő cél egy ismerőstől felvenni egy ingyenesen elhozható “szakanyagot” (majd jó lesz még valamire típusú alkatrészt).
  • ezután egy másik “üzletből” kutyatápot kellett beszerezni, persze ide is gumikat kerülgetve vezetett az út.
  • majd a visszaúton fél kerékkel egy pallón egyensúlyozva kellett áthaladni (szimulálva egy építkezésből adódó útszűkületet)
  • a célvonal előtt megállva ki kellett nyitni a nagykaput (amit egy számzáras biciklilakat jelképezett), megsimogatni a kutyát, kipakolni a szakanyagot és a kutyatápot, majd meginni a jól megérdemelt üdítőt.
  • végül át kellett hajtani a célvonalon

A verseny után nem sokkal elindult a felvonulás, a polgárőrség és a biztonsági szolgálat felvezetésével/irányításával:

Én ezután indultam haza, de útközben még bevártam a felvonulást, hogy szemből is legyen felvétel:

Alsóban az élet, eredmény

Előzmények itt.

Megkaptuk az eredményt:

alsóban az élet oklevél

A lebomlási érték alapján sorba rendeztük a beérkezett mintákat három különböző osztályozás kategóriái szerint (i) megyénként, (ii) földhasználat, illetve (iii) talajtípus szerint. A sorbarendezett bomlási értékeket mindhárom osztályozás kategóriái szerint négy-négy, egyenlő darabszámú halmazba, úgynevezett kvartilisekbe (Q) osztottuk. A Q1 azt jelenti, hogy a kapott bomlási érték a felső 25%-ba tartozik, tehát az adott kategóriában a legjobban lebomlott alsók közé tartozik, míg a Q4 az alsó 25%-ot jelenti, azaz a legkevésbé lebomlottak halmazát.

Az enyém Q1, tehát elég jó a talaj az elásás helyén. 🙂

Alsóban az élet, kiásás – Dévaványán

Eltelt a 60 nap az elásás óta, a Talajtani Intézet kiküldte a kiásás instrukcióit:

alsóban az élet - Dévaványán

Május 5-én ástam el a bugyit, azóta 65 nap telt el, úgyhogy már ma kiástam:

Nem jelöltem meg, hogy hova ástam el, akkor is készült videó és fényképek, azok alapján könnyen beazonosítható volt az ásás helye:

alsóban az élet - kiásott bugyi

Szétvágtam, kiterítettem, lefényképeztem. Így szemre kb. 30-40%-a tűnhetett el a bugyinak.

A közeli képen jól látszik, hogy a szövet anyagában lévő 5% műszál vékony hálóként megmaradt, ahol a pamut lebomlott:

alsóban az élet - bugyi, műszál

A kérdőívet kitöltöttem, a fényképet feltöltöttem, már csak a kutatás eredményeire kell várni. 🙂

Alsóban az élet – Dévaványán

Alsóban az élet - bugyi a földben

Az ELKH ATK Talajtani Intézet kora tavasszal egy érdekes közösségi tudomány programot indított, “Alsóban az élet” címmel. Egy külföldön már alkalmazott módszerről van szó, melynek során egy pamut alsóneműt elásnak egy ásónyomnyi mélyre, majd két hónap múlva kiássák, és az alsónemű lebomlásának mértékéből lehet következtetni a talaj minőségére – hiszen minél több a szerves anyagok lebontását végző élőlény a talajban, annál kevesebb marad a bugyiból.

Alsóban az élet

És hogy miért pont bugyit kell elásni? 🙂 Viccesebb mintha egy egyszerű téglalap alakú szövetdarabról lenne szó, felkapja média, így sok emberhez eljut, sokan résztvesznek a kutatásban.

Be is vált a dolog, 677 településről 1193-an jelentkeztek. Amikor én jelentkeztem, április 9-én (egy Telex-cikkben olvastam a kísérletről), már volt egy kis piros pötty Dévaványa helyén a térképen, tehát a városból más is jelentkezett. Ez már későbbi térkép:

Ma reggel kaptam meg a bugyit, már el is ástam a facsemeték közzé:

Folytatás két hónap múlva, a kiásásnál. 🙂

Fa – akkor és most

Még 2014-ben, már lassan öt éve meghirdették, hogy a dévaványai önkormányzat adományként kapott egy csomó facsemetét, amiknek az elültetéséhez a lakosság közreműködésére is számítottak. A fáknak a Bánomkert – Szérüskert utcák között, a tüzép utáni üres területet nézték ki. Az nekem majdhogynem a szomszéd utca, úgyhogy én is ásót meg lapátot ragadtam.

A fáknak a gödröket nem kellett kiásni, azt markolóval megcsinálták. Kaptunk egy-egy fát, választottunk egy szimpatikus gödröt, és mehetett a temetés.

Egészen sokan megjelentek, a BEOL cikke szerint 200-an: https://www.beol.hu/bekes/kozelet-bekes/kozel-ketszaz-szorgos-kez-ultette-a-facsemeteket-579857/

Néhány kép (nem is értem, miért nem írtam akkor blogbejegyzést az eseményről), faültetés Dévaványán:

És hogy mi a bejegyzés apropója? Bár a terület közel van, de nekem nem esik útba sehova, nagyon ritkán járok arra. Ma viszont arra vitt az utam, és éppen virágoznak a fák. Hazafelé megnéztem, az “én fám” is megvan még. 🙂
(Nem az én érdemem – legutóbb akkor láttam, amikor elültettem. Most ki van karózva, a nyulak ellen rács van a törzsén, valaki gondját viselte.)

Előrelátó módon az első telefonoszlop előtti gödröt választottam, így könnyű beazonosítani. (Ha jól emlékszem a szervezők is vezettek egy listát, hogy melyik fát ki ültette.)

A fa 2014-ben:

A fa most, 2019-ben: