Alumínium házszámtábla

Arra gondoltam, hogy kipróbálom tudnék-e önteni alumínium házszámtáblát. Némi rajzolgatás, Tinkercad, majd 3D nyomtatás után már volt is egy műanyag sablonom:

Egy léckeretbe rögzítettem két szeggel, majd gipszet öntöttem rá. Nem volt jó ötlet: a gipsz jobban ragad a műanyaghoz mint a gipszhez. 🙁

Úgyhogy a sablon egy része újranyomtatása és összeragasztása után, egy kis használt étolajjal bekentem, mielőtt gipszet öntöttem rá. Sajnos ez sem volt az igazi:

Ezért úgy döntöttem, hogy maradt az ékszíjtárcsánál is alkalmazott módszer: a sablont a gipszben hagyom, és majd kiégetés közben kiolvad.

Nem kevertem hozzá homokot, gondoltam, hátha így is jó lesz, de nem:

Házszámtábla öntőforma

Még szárítás közbe darabokra tört (bár a műanyag szépen kiolvadt belőle). Úgyhogy újranyomtattam, újra kiöntöttem, ezúttal homokkal kevert gipszből, de sajnos ebből is törtek le darabok, talán mert túl kevés volt a szélén a plussz anyag:

Házszámtábla gipsz öntőforma

Mivel csak a szélei törtek le, egy laposvas keretet hajlítottam köré, hogy összefogja, és öntöttem bele némi alumíniumot. Az eredmény siralmas lett. 🙁 Nem volt elég meleg a sablon, kevés volt az alu, és hogy nem volt “teteje” az öntőformának, így hiányzott a beöntőnyílásban maradó alumínium súlyának a nyomása.

Majd összetöröm és újraolvasztom, meg újragondolom az öntőformát is.

A csütörtöki nyomozóklub

Már régóta el akartam olvasni a könyvet, de elfelejtettem a címét 😅. (Fel volt írva egy cetlire is, de az meg elkallódott.) Aztán a múlt héten vasárnap valami könyv hirdetése alatt a szöveg:

“Idegborzoló. Muszáj elolvasni.” – Richard Osman, A csütörtöki nyomozóklub című bestseller szerzője

Ebből beugrott, hogy ezt én el akartam olvasni, rögtön meg is nyitottam a Libri-t, (Tünde húgom úgyis folyton zaklatatott, hogy van Libri kuponja valami “glamour napok” miatt), megrendeltem, és kedden már meg is kaptam.

A csütörtöki nyomozóklub

Nem rossz könyv, de azok az állítások erősen túlzóak, hogy pl.: felveszi a versenyt a legjobb Agatha Christie regényekkel, kriminek elég gyengécske. És sok olyasmi van benne, ami egy könyvben lehet, de majd a belőle készülő filmben megoldhatatlan lesz, pl.: az egyik fontosabb szereplőről csak kb. a könyv közepénél, mintegy véletlenül említik meg, hogy néger. Vagy egy párbeszédnél nem is az a két beszélő, akiről az olvasó feltételezné.

Az is elég zavaró, hogy a cselekmény egy részét az egyik szereplő naplójából, a többit meg a mesélő szemszögéből ismerjük meg.

A történet nagy vonalakban (spoiler nélkül): Egy angliai “nyudíjasotthon”-falu négy lakója csütörtökönként összeülnek, hogy régi, megoldatlan gyilkosságokat oldjanak meg, afféle elmetorna gyanánt, persze csak szigorúan elméletben. Aztán történik egy gyilkosság a faluban, és ők is nyomozni kezdenek.

A folytatása “A férfi, aki kétszer halt meg” november 16-án jelenik meg, elő is rendeltem, így ha el is felejteném, kapok emailt.

Python, teknősgrafika, Mona Lisa

Húgomék “menőzni” akartak a suliban a nyílt napon az érdeklődő diákok előtt, Pythonban, teknősgrafikával rajzolgatni valamit, valami pár vonalból álló firkát. Kérdezte tőlem, hogy szerintem mit rajzoljanak, erre én: Mona Lisát. 😀 De azt túl bonyolultnak gondolta, ezért meg kellett mutatni, hogy nagyon egyszerű.

Mivel a Pythont különösen útálom, ezért Javascriptben álltam neki a Python nyelvű programot megcsinálni. Ki kell választani egy képet, azt a js átméretezi 64*64 pixelesre (először 128*128-ast akartam, de a harminc-egynéhány ezer soros kódot nem nagyon szerették az online Python értelmezők :P). A kis képből pedig legenerálódik a meglehetősen optimalizálatlan Python kód, amit pl. egy online futtatókörnyezetbe bemásolva kirajzolja a képet.

Ki lehet próbálni itt: https://kaszazsolt.hu/apps/turtle/