A “book nook”-ra nem találtam normális magyar fordítást, talán a könyvespolc-betét fedi le legjobban. Ez egy olyan kis, dobozba zárt dioráma, ami a könyvespolcon a könyvek közt foglal helyet.
Egy Sherlock Holmes-os különösen megtetszett, ezért első próbálkozásnak egy hasonló, híres detektíves book nook mellett döntöttem: ez pedig a Conan, a detektív című sorozatból a Mouri nyomozó ügynökség épülete.
A földszinten a Poirot kévézó található, felette a nyomozóiroda, afelett pedig a nyomozó lakása.
Arra gondoltam, hogy kipróbálom tudnék-e önteni alumínium házszámtáblát. Némi rajzolgatás, Tinkercad, majd 3D nyomtatás után már volt is egy műanyag sablonom:
Egy léckeretbe rögzítettem két szeggel, majd gipszet öntöttem rá. Nem volt jó ötlet: a gipsz jobban ragad a műanyaghoz mint a gipszhez. 🙁
Úgyhogy a sablon egy része újranyomtatása és összeragasztása után, egy kis használt étolajjal bekentem, mielőtt gipszet öntöttem rá. Sajnos ez sem volt az igazi:
Ezért úgy döntöttem, hogy maradt az ékszíjtárcsánál is alkalmazott módszer: a sablont a gipszben hagyom, és majd kiégetés közben kiolvad.
Nem kevertem hozzá homokot, gondoltam, hátha így is jó lesz, de nem:
Még szárítás közbe darabokra tört (bár a műanyag szépen kiolvadt belőle). Úgyhogy újranyomtattam, újra kiöntöttem, ezúttal homokkal kevert gipszből, de sajnos ebből is törtek le darabok, talán mert túl kevés volt a szélén a plussz anyag:
Mivel csak a szélei törtek le, egy laposvas keretet hajlítottam köré, hogy összefogja, és öntöttem bele némi alumíniumot. Az eredmény siralmas lett. 🙁 Nem volt elég meleg a sablon, kevés volt az alu, és hogy nem volt “teteje” az öntőformának, így hiányzott a beöntőnyílásban maradó alumínium súlyának a nyomása.
Majd összetöröm és újraolvasztom, meg újragondolom az öntőformát is.
Már régóta el akartam olvasni a könyvet, de elfelejtettem a címét 😅. (Fel volt írva egy cetlire is, de az meg elkallódott.) Aztán a múlt héten vasárnap valami könyv hirdetése alatt a szöveg:
“Idegborzoló. Muszáj elolvasni.” – Richard Osman, A csütörtöki nyomozóklub című bestseller szerzője
Ebből beugrott, hogy ezt én el akartam olvasni, rögtön meg is nyitottam a Libri-t, (Tünde húgom úgyis folyton zaklatatott, hogy van Libri kuponja valami “glamour napok” miatt), megrendeltem, és kedden már meg is kaptam.
Nem rossz könyv, de azok az állítások erősen túlzóak, hogy pl.: felveszi a versenyt a legjobb Agatha Christie regényekkel, kriminek elég gyengécske. És sok olyasmi van benne, ami egy könyvben lehet, de majd a belőle készülő filmben megoldhatatlan lesz, pl.: az egyik fontosabb szereplőről csak kb. a könyv közepénél, mintegy véletlenül említik meg, hogy néger. Vagy egy párbeszédnél nem is az a két beszélő, akiről az olvasó feltételezné.
Az is elég zavaró, hogy a cselekmény egy részét az egyik szereplő naplójából, a többit meg a mesélő szemszögéből ismerjük meg.
A történet nagy vonalakban (spoiler nélkül): Egy angliai “nyudíjasotthon”-falu négy lakója csütörtökönként összeülnek, hogy régi, megoldatlan gyilkosságokat oldjanak meg, afféle elmetorna gyanánt, persze csak szigorúan elméletben. Aztán történik egy gyilkosság a faluban, és ők is nyomozni kezdenek.
A folytatása “A férfi, aki kétszer halt meg” november 16-án jelenik meg, elő is rendeltem, így ha el is felejteném, kapok emailt.
Húgomék “menőzni” akartak a suliban a nyílt napon az érdeklődő diákok előtt, Pythonban, teknősgrafikával rajzolgatni valamit, valami pár vonalból álló firkát. Kérdezte tőlem, hogy szerintem mit rajzoljanak, erre én: Mona Lisát. 😀 De azt túl bonyolultnak gondolta, ezért meg kellett mutatni, hogy nagyon egyszerű.
Mivel a Pythont különösen útálom, ezért Javascriptben álltam neki a Python nyelvű programot megcsinálni. Ki kell választani egy képet, azt a js átméretezi 64*64 pixelesre (először 128*128-ast akartam, de a harminc-egynéhány ezer soros kódot nem nagyon szerették az online Python értelmezők :P). A kis képből pedig legenerálódik a meglehetősen optimalizálatlan Python kód, amit pl. egy online futtatókörnyezetbe bemásolva kirajzolja a képet.
Ebben egy körfűrészlapból készítenek egy “zombiölő” fejszét. Nagyon jól néz ki, akartam én is egy hasonlót csinálni, de nincs rossz körfűrészlapom (még jó se). Figyeltem az apróhirdetéseket, hátha lesz megfelelő, de nem akadt.
Ma viszont egy másik videóban egy hasonló fejsze készült, de motorkerékpár lánckerekéből. És ha motorkerékpár lánckerekéből lehet, akkor kerékpár lánckerékből is, az meg akad itthon bőven. 🙂
Kerestem egy megfelelő lánckereket, amit szét lehetett csavarozni, a hajtókar peremezését meg a “flex” (sarokköszörű) megoldotta:
Itt-ott kivágtam belőle néhány darabot, meg kapott egy kis csiszolást is:
Kerestem egy darab akácdeszkát a nyélnek:
És némi gyalulás, csiszolás, fúrás és csavarozás után egészen fejszeformájú lett. Díszítésnek még kapott némi drótozást meg bandázst:
A mai próbálkozásom végre elfogadhatóeredményt adott. Még van mit javítani az eredményen, de már megvan a megfelelő módszer, már csak finomítani kell. Ez volt a sablon, ami 3d nyomtatással készült:
És ez lett az eredmény:
Még néhány kép:
Ez a “pla vesztéses öntés”. Gipszet és homokot 1:1-es arányban (a szükséges mennyiségű vízzel) összekevertem, és ebbe ágyaztam a 3d nyomtatott sablont. Pár nappal később (ma) begyújtottam a “kókány-kohóba”, egy darabig a kályha tetején melegítettem a gipszformát, majd beraktam a tűztérbe. A pla kiolvadt, de a gipszformát még bennhagytam, hadd égjen ki (távozzon a gipszből a kötött víz). Közben az alumíniumot is betettem. Amikor az olvasztótégely már vörösen izzott, kivettem a gipszet, és egy vederbe raktam, aminek az alján volt pár centi homok. A tetejére “tölcsérnek” egy lyukas aljú konzervdobozt helyeztem, majd körülötte is feltöltöttem homokkal a konzervdoboz feléig.
Itt sajnos két hibát is elkövettem: egyrészt némi homok került a sablonba, ezért a tárcsa alja nem lett túl szép, másrészta konzervdoboz-tölcsért is ki kellett volna tölteni gipsszel, hogy csak egy vékony henger legyen a közepén a beöntőnyílás (így magasabban töltené ki az olvadt alumínium, ezért a sablonban nagyobb lenne a nyomás, ami kinyomná a légbuborékokat).
A sablonon ugyan hagytam két kis légtelenítőnyílást, de ezek túl kicsik voltak és eldugultak (még az öntés előtt a gipsztől), azért is maradtak légbuborékok a tárcsa szélén.
Ha ezeket a hibákat kiküszöbölöm, nagyon részletes tárgyakat is tudok önteni, hiszen a tárcsán a nem hibás részeken még a 3d nyomtatás csíkjai is látszanak:
Leszabtam az alváz csöveit; a kerekek tartóit szintén, egy-egy szögvas darabból (ami régi kerítésből van, nem is vágtam rövidebbre, elfér a kerék előtt a túllógás).
Összehegesztve, felszerelt kerékkel jelenleg így néz ki:
Kaptam néhány szál vascsövet, úgy döntöttem, egy kerti kocsit készítek belőle, hogy ne talicskával kelljen a levágott füvet, komposztot, földet, vályogtörmeléket, stb… az udvar egyik végéből a másikba szállítani. A terv az, hogy egyúttal fűnyírótraktorra akasztható pótkocsiként is tudjam majd használni.
Fából vaskarika, vagyis gumiból vasabroncs.
A kerethez volt anyag – a csövek – de miből legyen a kereke? Elég hepehupás az udvar, tehát nagy kerék kell, és sok a vadrózsabokor (amiknek a levágott tüskés ágait szintén a kocsival szándékozom hurcolászni), ezért légtömlős kerék nem jöhet szóba. Van néhány fölös biciklikerekem (mountain bike kerekek), ezek pont jók lennének, de gumi nélkül. Sajnos a kerék pereme vékony lemezből van, és jól belesüllyedne a talajba, ezért laposvasból kapott egy abroncsot, így elég jónak tűnik:
A képeken még hegesztés előtt:
A laposvasat és a kereket átfúrtam hét helyen (a nyolcadik, vagyis inkább az első a szelep helye volt), majd kapupántfejű csavarokkal összecsavaroztam. Végül a laposvas két vége össze lesz hegesztve.
