Át kellett már rakni a komposztot, és ha már úgyis “hozzá kellett nyúlni”, az új helyére összedobtam hulladék anyagokból egy komposztálót (mert a komposzt eddig csak egy kupacban volt a kert szélén), így már néz is ki valahogy.
A komposzt régi helye alól meg összeszedtem a jó tápanyagdús, porhanyós földet, és elhordtam krumplit vetni bele. A múltkori módszert alkalmazom, mert bevált: Nem ásom fel a földet, csak lenyírom a füvet, odaöntök egy vödör komposztot, belevetek 3 szem krumplit (két szépet, meg egy fonnyadtat, hátha az is kinő, de ha mégsem sincs gond), majd betakarom fűnyesedékkel.
A komposztba főleg lenyírt fű van, faágak, konyhai hulladék sajnos kevés, és ki is volt száradva, de majd jól belocsolom időnként.
“A lebomlási érték alapján sorba rendeztük a beérkezett mintákat három különböző osztályozás kategóriái szerint (i) megyénként, (ii) földhasználat, illetve (iii) talajtípus szerint. A sorbarendezett bomlási értékeket mindhárom osztályozás kategóriái szerint négy-négy, egyenlő darabszámú halmazba, úgynevezett kvartilisekbe (Q) osztottuk. A Q1 azt jelenti, hogy a kapott bomlási érték a felső 25%-ba tartozik, tehát az adott kategóriában a legjobban lebomlott alsók közé tartozik, míg a Q4 az alsó 25%-ot jelenti, azaz a legkevésbé lebomlottak halmazát.“
Az enyém Q1, tehát elég jó a talaj az elásás helyén. 🙂
Persze a vízvezetéken, csatornázáson, utakon, stb…-n kívül? A génjeiket. Persze nem csak ők, hanem a szkíták, a frankok, a gallok, az ősmagyarok, stb… A MyTrueAncestry oldal, ha feltöltjük az autoszomális DNS adatainkat tartalmazó fájlt, összeveti az archaikus sírokban talált emberi maradványok DNS-ével, és megmutatja, hogy mely ősi népek mintáinak mekkora hasonlósága van a miénkhez:
Ez jól néz ki, de nem kényelmes feldolgozni, ezért készítettem egy weboldalt és egy Chrome bővítményt, ami táblázatban is megjeleníti ugyanezeket az adatokat:
Ezek az adatok időnként megváltoznak, amikor új leleteknek kerülnek be az adatbázisba, vagy átsorolnak leleteket más népekhez, esetleg változtatnak az algoritmuson. Például nekem így változott az idők során:
Például ez egy ma bekerült új lelet:
Az oldal megmutatja, hogy nem csak a honfoglaló magyaroktól, hanem a sok száz, sok ezer évvel előttük itt élőktől is örököltünk. Nem csak az országot, hanem a génjeiket is.
Van egy Facebook csoport, ahol sokan megosztjuk az aktuális diagramokat/táblázatokat, és szerencsére vannak a csoportban olyanok is, akik el tudják magyarázni, hogy ezek mit is jelentenek, hogyan kell nem félreértelmezni a dolgokat. 🙂
Pár hete láttam Kisvakond egyik videóját, amiben épít egy főtött palántázó dobozt, kartondobozból. Megtetszett az ötlet, rákerestem, nem is drága a fűtőfólia, meg egészen biztonságosnak tűnik, úgyhogy megrendeltem a hozzávalókat, és építettem egyet.
Idén újra használni akarom a fóliasátramat, de már eléggé megviselt állapotban volt, ezért elkezdtem a rendbehozását még a vetési időszak előtt. A sarkain kicsit el van töredezve a fólia ahol a vázat borító slaghoz ért, de máshol még teljesen ép, úgyhogy meghagytam, és inkább belől felszegeltem egy újabb réteget, azaz már majdnem teljesen körbe dupla rétegű, és a két réteg fólia között 2-5 cm légréteg van.
Bevittem a hordót, majd megtöltöm vízzel, éjszakánként segít majd fagypont fölött tartani a belső hőmérsékletet. Az ablak felőli oldalra kell még fólia, ablakot is csinálni kell rá, mert most csak be van fóliázva a keret, és az ajtón is hiányzik a belső réteg.
Régebben találtam egy denevér formájú fali kulcs akasztót/tartót: https://cults3d.com/en/3d-model/gadget/bat-wall-key-hanger Megtetszett, és gondoltam, én is csinálok hasonlót. Viszont a fenti linken található szerintem túl van bonyolítva, ez kettővel kevesebb alkatrészből is megvalósíthatónak tűnt, így hát meg is csináltam:
Sajnos az egyetlen “3D modellező alkalmazás” amit ismerek a https://www.tinkercad.com/, úgyhogy ott csináltam meg (denevérszárnyat rajzolni hengerekből, és henger alakú lyukakból nagy élmény :P)
Persze először papíron nagyjából megrajzoltam, aztán némi kísérletezgetés után egészen jó lett:
(A fehér már a legújabb verzió, aminek az STL-je is nyilvános)
A korábbi verziót (a feketét) nem úgy terveztem, hogy szétszedhető legyen, ez az egy példány készült volna csak, mintegy bizonyításként magamnak, hogy meg tudom csinálni, így csak simán összeragasztottam az elő és hátlapot, majd a húgomnak adtam. Ő kétoldalas ragasztóval felragasztotta, és működött is szépen, de mikor már másodszor ragasztotta át más helyre, szétjött (óvatosan volt összeragasztva, nehogy belefolyjon a ragasztó). Ezért terveztem rá négy kis csapot, így már ragasztó nélkül is össze lehet rakni, és később is szétszedhető marad (vagy a csapokat beragasztózva tuti nem jön szét többet 😀 )
Ezt az új verziót már érdemesnek találtam a megosztásra, így felraktam a Thingiverse-re. A szárny csak egyszer van megcsinálva, értelemszerűen vízszintesen tükrözve is nyomtatni kell belőle egyet. A feketénél a szárnyakra a fehér csíkokat nyomtatás közbeni szálcserével csináltam.
A csütörtöki nyomozóklub folytatása jobb lett mint az előző könyv. Pörgősebb a történet, sokkal krimiszerűbb, izgalmasabb. És Elizabeth múltjából is kiderül pár dolog. 🙂 Már alig várom a következő részt, amiben állítólag egy magyar lesz a kulcsszereplő.
A “book nook”-ra nem találtam normális magyar fordítást, talán a könyvespolc-betét fedi le legjobban. Ez egy olyan kis, dobozba zárt dioráma, ami a könyvespolcon a könyvek közt foglal helyet.
Egy Sherlock Holmes-os különösen megtetszett, ezért első próbálkozásnak egy hasonló, híres detektíves book nook mellett döntöttem: ez pedig a Conan, a detektív című sorozatból a Mouri nyomozó ügynökség épülete.
A földszinten a Poirot kévézó található, felette a nyomozóiroda, afelett pedig a nyomozó lakása.
Arra gondoltam, hogy kipróbálom tudnék-e önteni alumínium házszámtáblát. Némi rajzolgatás, Tinkercad, majd 3D nyomtatás után már volt is egy műanyag sablonom:
Egy léckeretbe rögzítettem két szeggel, majd gipszet öntöttem rá. Nem volt jó ötlet: a gipsz jobban ragad a műanyaghoz mint a gipszhez. 🙁
Úgyhogy a sablon egy része újranyomtatása és összeragasztása után, egy kis használt étolajjal bekentem, mielőtt gipszet öntöttem rá. Sajnos ez sem volt az igazi:
Ezért úgy döntöttem, hogy maradt az ékszíjtárcsánál is alkalmazott módszer: a sablont a gipszben hagyom, és majd kiégetés közben kiolvad.
Nem kevertem hozzá homokot, gondoltam, hátha így is jó lesz, de nem:
Még szárítás közbe darabokra tört (bár a műanyag szépen kiolvadt belőle). Úgyhogy újranyomtattam, újra kiöntöttem, ezúttal homokkal kevert gipszből, de sajnos ebből is törtek le darabok, talán mert túl kevés volt a szélén a plussz anyag:
Mivel csak a szélei törtek le, egy laposvas keretet hajlítottam köré, hogy összefogja, és öntöttem bele némi alumíniumot. Az eredmény siralmas lett. 🙁 Nem volt elég meleg a sablon, kevés volt az alu, és hogy nem volt “teteje” az öntőformának, így hiányzott a beöntőnyílásban maradó alumínium súlyának a nyomása.
Majd összetöröm és újraolvasztom, meg újragondolom az öntőformát is.
Már régóta el akartam olvasni a könyvet, de elfelejtettem a címét 😅. (Fel volt írva egy cetlire is, de az meg elkallódott.) Aztán a múlt héten vasárnap valami könyv hirdetése alatt a szöveg:
“Idegborzoló. Muszáj elolvasni.” – Richard Osman, A csütörtöki nyomozóklub című bestseller szerzője
Ebből beugrott, hogy ezt én el akartam olvasni, rögtön meg is nyitottam a Libri-t, (Tünde húgom úgyis folyton zaklatatott, hogy van Libri kuponja valami “glamour napok” miatt), megrendeltem, és kedden már meg is kaptam.
Nem rossz könyv, de azok az állítások erősen túlzóak, hogy pl.: felveszi a versenyt a legjobb Agatha Christie regényekkel, kriminek elég gyengécske. És sok olyasmi van benne, ami egy könyvben lehet, de majd a belőle készülő filmben megoldhatatlan lesz, pl.: az egyik fontosabb szereplőről csak kb. a könyv közepénél, mintegy véletlenül említik meg, hogy néger. Vagy egy párbeszédnél nem is az a két beszélő, akiről az olvasó feltételezné.
Az is elég zavaró, hogy a cselekmény egy részét az egyik szereplő naplójából, a többit meg a mesélő szemszögéből ismerjük meg.
A történet nagy vonalakban (spoiler nélkül): Egy angliai “nyudíjasotthon”-falu négy lakója csütörtökönként összeülnek, hogy régi, megoldatlan gyilkosságokat oldjanak meg, afféle elmetorna gyanánt, persze csak szigorúan elméletben. Aztán történik egy gyilkosság a faluban, és ők is nyomozni kezdenek.
A folytatása “A férfi, aki kétszer halt meg” november 16-án jelenik meg, elő is rendeltem, így ha el is felejteném, kapok emailt.
