Komposzt-átrakás

Tavasszal paprika és paradicsompalántákat szeretnék nevelni, de addig is, hogy kihasználjam a virágládákat, retket vetek, és egyúttal kísérletezek is, hogy milyen talajban fejlődnek jobban. Ki akarom próbálni a komposztomat is, úgyis át kell rakni időnként, így hát reggel nekiláttam.

Először is leemeltem a rácsot a komposztról (rácsos komposztálóm van, egy betonrácsból hajlított henger), arrébb raktam, majd átlapátoltam a komposztot az új helyre. Ez így leírva egyszerű, de egész délelőtt eltartott. 🙁 A rácsot fogta a köré nőtt fű, ezért ki kellett szabadítani sarlóval. Aztán a komposzt tetején a föld össze volt fagyva, így fel kellett ásni, ráadásul a tetején és a szélén lévő széna nem bomlott le annyira, mint alól és középen, úgyhogy ásni/lapátolni sem volt könnyű, de végül is sikerült:

“Ez jó mulatság, férfi munka volt!” 😉

Durrdefekt

Reggel szokás szerint kerékpárral indultam munkába, de nem jutottam messzire, csak a “buszpályaudvar” elé, amikor a hátsó keréken valami erősen súrolni kezdte a sárvédőt. Leszálltam, megnézem, hát egy dió nagyságú fekete gumó volt a gumin. Nyomogatom: összenyomható. Azt hittem először, hogy valami szurokdarab vagy hasonló, de a durranás után hamar rájöttem, hogy a belsőgumi lehetett… 😛

Nem volt mit tenni, elindultam visszafelé, tolva a biciklit. Szerencsére csak pár-száz métert kellett mennem, mert Attila öcsém éppen kikísérte a barátnőjét a buszhoz, megkértem, hogy hazafelé vigye már a biciklimet is. (Később felhívott, hogy gumit vegyen-e; ez jó ötlet volt, úgyhogy holnap gumicsere.)

Én meg szégyenszemre a Turulos busszal  mentem be, az elmúlt négy és félév alatt ez volt az első ilyen alkalom. A Turulnál egész nap ezzel ugrattak, hogy “még a rádió is bemondta”, meg “fel kellene venni videóra”, stb… (Ugye Tündi? ;-))

Amúgy pedig huszadika van. [hidepost=0]Szokás szerint fizetés majd valamikor a jövő hét közepe fele várható legkorábban. És bónuszként jövő hónaptól kezdve nem csak a talpraktárat, hanem a ragasztóraktárat is nekem kell  felügyelnem. (Nem mintha eddig nem én pakolásztam volna az alkalmankénti fél tonnányi ragasztót, csak most már enyém lesz a papírmunka és a felelősség is…) [/hidepost]

De van azért pozitív esemény is. Ha már úgyis fényképeztem a rovástáblát, csináltam olyan képet is, amivel nevezni lehetett a nagy székely-magyar rovásjátékra, és most olvastam a Facebookon, hogy én is nyertem, mégpedig egy Szilaj dobcsoport: Dobélesztő című CD-t. 🙂

Commodore-izáció

Nemrég találtam ezt a weboldalt: How to Convert your Photos into Commodore 64 Mode, itt az van leírva, hogyan lehet bármilyen képből (pl.: fénykép, logo, stb…) egyszerűen az ingyenes GIMP képszerkesztő segítségével olyan képet csinálni, ami hasonló ahhoz, mint amit a jó öreg Commodere 64-es számítógép meg tudott jeleníteni.

Fontos, hogy a kép nem lesz teljesen olyan, csak nagyon hasonló, hiszen így csak egyszerűen 160×200-as felbontású és 16 színű C64-es palettával rendelkező lesz a kép, viszont a C64-esen a multicolor módban nem lehetett minden képpont színét egyesével megváltoztatni, hanem karakterhelyenként (8×8 pixel, ami multicolor módban 4×8 pixel, hiszen minden képpont “dupla” szélességű) négy szín volt választható.

Íme néhány, a fenti módszerrel készült kép:

A dévaványai református templom, az Opera böngésző logója, egy mézeskalács és egy kamilla fényképe. 🙂