Egy napraforgó élete

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hullámos, kátyús, elhanyagolt, egyszóval igen rossz állapotú út, ami igazából még most is van: úgy hívják, hogy 4231-es közút. Vetés/aratás idején gyakran előfordul, hogy a kátyúkban megdöccenő mezőgazdasági gépekről leszóródik valamilyen mag az útra. Amelyik mag sikeresen átvészeli a széttaposást, a madarakat, a rágcsálókat, vagy akár a telet, az ki is szokott nőni. Legtöbbször kukorica és napraforgó, de volt már példa borsóra is. Ez a történet egy ilyen napraforgóról szól.

„Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.”

Úgy másfél hónapja, június vége felé, amikor az út felújításáról csináltam néhány képet, észrevettem az úttól kb. két méterre egy kis napraforgót, ami abból a földkupacból nőtt ki, amit az út széléről lekapartak az aszfaltozás előtt.

Persze voltak más napraforgók is, de ez azért tűnt fel, mert valaki –nyilván az egyik munkás, aki a felújításon dolgozott –  lefújta azzal az élénkzöld festékkel, amivel az aszfaltra festettek különböző jeleket. Csináltam egy képet a kis napraforgóról is:

Azt hittem, hogy el fog pusztulni, mert a festék miatt nem kap elég fényt, vagy ilyesmi, de a napraforgó túlélte. Ez a kép ma reggel készült:

Az alsó levelein még látszik a festék, kicsit satnyábbak a többinél, de a napraforgó még nagyobbra is nőtt a mögötte lévőnél. 🙂

Miért pont ma fényképeztem le újra? Mert ma van a napraforgó utolsó napja. Az aszfaltozással végeztek, a padkát is feltöltötték, leúthengerezték, és már a padka szélének a lejtését csinálják. Tegnap délután a munkát két méterrel a napraforgó előtt hagyták abba…

Délután:

Még sértetlen a napraforgó. Talán elfelejtették azt a pár méteres szakaszt, vagy jövő hétre halasztották, esetleg a közeli fák miatt hagyták ki azt a pár méteres részt. 🙂

Út 2018 – századik nap

Pár  napja már a városon belül, majdnem a Sport út előtti kereszteződésig felmarták és kiásták az útnak a tó felőli szélét. Ezt úgy tűnik, nem úgy csinálják mint a városon kívül (alul beton, majd sóder, majd megint beton, és három réteg aszfalt), hanem a gödröt feltöltötték kőzúzalékkal, erre ment egy 10 cm körüli sóderréteg, majd erre a beton.

Érdekes módon a városon belül, a vasúti átjáró körüli részen a korábban látott (dilatációs?) réseket is kihagyták a betonozás után:

Ma reggel közvetlenül Ványa után, ahol a tegnap aszfaltozták az út egyik felét, ezért még félpályás a forgalom (és 40-es tábla korlátozza a sebességet) egy elütött őz feküdt. 

Szegény állat iszonyú sebességgel rohanhatott át az úton (az út melletti teljesen belátható füves részről), hogy egy 40-el guruló autó nem bírta elkerülni az ütközést…

Az Aranykalásznál lévő szegélykövekre meg rámehetett valami nehéz gép, mert több kő kimozdult a helyéről:

Út 2018 – kilencvenedik nap

A régi Aranykalász TSZ előtt az út két szélét beton szegélykövekkel rakták ki; arra tippelnék, hogy – mivel ott valahol régebben buszmegálló volt – most is az lesz.

Erre az útra nem lehet azt mondani, hogy kilopják/kispórolják belőle az anyagot. Itt-ott még fémtáblákat is beleépítenek. 🙂

Út 2018 – hatvanhatodik nap

66 nappal a kezdés után teljesen elkészült az út Kősziget felőli kb. 1 km-es szakasza. Új alapot csináltak a vasúti töltés felőli szélén végig, leaszfaltozták két réteggel (ahol az alapot is csináltak, ott hárommal) fákat ültettek az út mellé, megcsinálták a padkákat, vannak az út szélén azok a műanyagoszlopok, és ma délutánra már a felezővonalat is felfestették. Nagyon tetszetős; ha végig ilyenre csinálják, jó sok évig nem lesz gond a felújított részekkel.

Három napja még megvolt a jó öreg 5-ös kilométerkő:

Aztán tegnapelőtt már csak az új tábla:

És ma a teljesen elkészült szakasz:

A Hosszú Mars

Nemrég jelent meg Pratchett és Baxter Hosszú Föld sorozatának újabb kötete: A Hosszú Mars. Meg is rendeltem a Libritől péntek este, és ma már meg is kaptam. A csomag fura zörgő hangot adott, pedig a könyvek úgy általában nem szoktak zörögni. Kibontás után derült ki, hogy a könyv mellé küldtek egy zacskó áfonyás zabkását. 🙂

Kedves kis meglepetés volt (bár ehhez a könyvhöz valami krumplis étel passzolna inkább 😉 ).

 

2018 Defekt

Reggel alig hagytam el Ványát, valahogy fura hangot adott a kerékpárom első kereke, megálltam megnézni, hát eléggé lapos volt a gumi. Mivel szakadt az eső, nem álltam neki kicserélni, hanem csak pumpáltam rajta, 4-5 km-t kibírt, így még kétszer kellett megállnom pumpálni.

Ez a tüske volt a gumiban, igencsak még otthon a vadrózsabokraimból került bele:

Ennyit a gumi átszúródás-állóságáról. 🙁

Út 2018 – negyvennyolcadik nap

Az út másik szélét nem csinálják meg olyan mélyen mint az eddigi részeken, hanem csak felkaparják az aszfaltot vagy 10 cm mélyen, és már húzzák is a helyére az új réteget.

Sajnáltam a kivágott nagy fákat, de egészen sokat ültettek helyettük. Kisebb kihagyásokkal Ványától Kőszigetig kb. 5 kilométernyi távon végig új fák vannak, szépen kikarózva, odakötve.

Út 2018 – negyvenkettedik nap

Tegnap délután úgy láttam, hogy valami gyorsabb technikára váltottak az útépítésnél. A korábbi szakaszt úgy csinálták, hogy lebetonozták a fölső réteget, vártak pár napot, mire a beton kötött kicsit, majd bevagdosták és szurokkal kiöntötték a dilatációs réseket. Viszont a mostani részen tegnap reggel még nem volt beton, délutánra meg már be is volt vagdosva és szurkozva (még ma reggel is — amikor a fénykép készült — nedves volt a beton).

Pár év múlva kiderül, melyik szakaszon bírja tovább. 🙂