Rovástábla – Gyoma felől is

Ma reggel már a helyén volt a Gyomai úti rovástábla is. Az oszlopa már legalább egy hete fel volt állítva, a tábla csak tegnap délután kerülhetett fel rá. (Esetleg még délelőtt, de akkor hazafelé jövet nem vettem észre. :P)

Ez a tábla nekem fontosabb mint a korábban felavatott Körösladányi úti tábla, hiszen emellett minden nap elmegyek. 😉

Kínai rovás

Az egyik munkatársam Körösladány felé járt, és hazafelé meglátta a dévaványai rovás-helységnévtáblát. Azóta is mindenkinek újságolja, hogy Dévaványát megszállták a kínaiak, mert már kínaiul is ki van írva a “Dévaványa” . 😀

Persze mondtam neki, hogy az magyarul van, és láthat olyat Kősziget előtt is. 😉

Dévaványai rovástábla-avatás

Ma délután 3-kor felavatták Dévaványán a Körösladányi út végén az ország 81. rovásos helységnévtábláját. Az ünnepségen tartott beszéden megemlítették, hogy az első rovástáblát Székelykeresztúron, Dévaványa testvérvárosában állították fel, még 1990-ben. Az “ünnepség” félórás lehetett, és a székelykeresztúri küldöttséggel együtt kb. 35-40 fő vett részt rajta.

(Egyszerű rovásra konvertáló oldal már egy ideje megtalálható a honlapomon is, a http://rovas.kaszazsolt.hu/ címen!)

A dévaványai Szélkakas

Tavaly novemberben egy vihar kettétörte a dévaványai református templom szélkakasát (cikk a devavanya.com-on), és le kellett szedni, mert balesetveszélyessé vált.

A régi kakas merevítéssel ellátott, lefestett rézlemezből készült, az új rozsdamentes acéllemezből lesz.

Közben kaptam néhány új képet, a már teljesen elkészült szélkakasról, így frissítettem ezt a bejegyzést, már az új képek is az albumban vannak. Elvileg ma rakták volna fel a kakast a toronyra, de amikor délután hazafelé jöttem, még nem volt fent. Talán a (tévesen) mára jósolt vihar miatt elhalasztották az akciót. Mondjuk én sem másznék fel a környék legmagasabb pontjára (a Tiszántúl egyik legmagasabb templomtornyára) egy bazi nagy fémlemezzel a hátamon vihargyanús időben… 😉

Újabb képeket adtam a bejegyzéshez, mert tegnap (június másodikán) felrakták a kakast a toronyra. Sajnos én már csak a végeredményt tudtam lefényképezni, de a  devavanya.com-on van pár kép az alpinisták akciójáról is. 🙂

Képek:

Az index.hu cikkét pontatlanító “egyházi szakértő” meg tévedett: a kakas szélkakas, mert mozog, és mindig a széllel szembe fordul. 😉

A régi kakas pedig a múzeum falára került:

A dévaványai régi szélkakas

Piros, fehér, zöld

Szombat délután hazafelé Dévaványa előtt a következő kép fogadott: a távolban a két templom, előtérben egy mező, piros pipacsokkal, előrébb fehér  szikfüvekkel (kamillákkal), még előrébb zöld fűvel. Hazaérve csak visszamentem a fényképezőgéppel. 😉 Íme egy kép (élőben sokkal hatásosabb):

Baleset

Ma reggel munkába menet Gyoma előtt láttam hogy valami sárgán villogott a hídon, a híd előtt meg két kocsi várakozott. Gondoltam takarítják a hidat, és arra várnak. Fékeztem hát, csakhogy az egész úton most először, így nem sejtettem, hogy az utat tükörjég borítja. A bicikli kicsúszott alólam, és biciklistől csúsztam háton fekve vagy négy métert. 🙂 Szerencsére éppen nem jött mögöttem semmi, meg sem ütöttem magam, a biciklin meg látszólag nem esett nagy kár, csak a hátsó villogó műanyagja jött le a helyéről.

Felálltam, lámpát összeszedtem,  indulnék tovább, de a lánc is leesett (a lánc felőli oldalára esett a bringa, a láncon és a váltón csúszott). Ekkor ért mögém egy autó, a hídon átmenni nem tudott, ez nekem jól jött, mert a lámpája fényénél fel tudtam rakni a láncot. (A láncot két napja zsíroztam be, jó alaposan. Addig rozsdás volt, de kattogott. Mindig akkor történik valami olyasmi, hogy a lánchoz kelljen nyúlnom, amikor éppen jó zsíros/olajos… ;-))

Áttoltam a biciklit hídon, mert akkorra már észrevettem, hogy a villogás egy autó vészvillogója,  ami szintén megcsúszhatott a híd közepén és nekiment a híd oldalának. A híd fém és műanyagdarabkákkal volt borítva, a kocsinak a jobb első kereke fel volt hajolva, az eleje nagy része hiányzott. Egy autó – az ami korábban világított nekem – megelőzve a többit, átment a hídon, végig maga előtt tolt egy lökhárító-darabot.

Amikor átértem, felültem, és haladtam is pár métert, amikor újra leesett a lánc, csakhogy most szó szerint. Ugyanis miután megálltam, hogy felrakjam, nem találtam sehol. 😀 Visszagyalogoltam pár métert, de a sötétben, a sáros úton nem találtam meg. Így hát toltam a biciklit a munkahelyemig (A Google Maps szerint 1,3 km-t).

Délben egyik munkatársam – aki kocsival jött – ment a postára, és egyúttal elvitt egy kerékpár szaküzletbe, ahol vettem új láncot és lánckereket is; úgyis eljött már az ideje a cserének.

Délután meg kigyalogoltam a gyomai vasútállomásra (kb. 3 éve jártam ott legutóbb) , azóta átépítették az egészet. Nagy élmény az aluljáróba levinni és onnan felvinni a biciklit a lépcsőn… 😛

Ványán az állomás ugyanolyan volt mint régen (és ugyanolyan messze is van, a Google szerint 3,1 km-re. :-().

Eső

A héten szinte folyamatosan esett az eső. Ma délutánra szerencsére már elállt, de a szántóföldeken áll a víz. Hazafelé csináltam néhány fényképet. (Telefonnal készült, kis felbontású képek.)

Defekt

Délben, amikor hazaindultam volna, észrevettem, hogy lapos a biciklim hátsó gumija. (Éppen egy nagy köteg kartondobozt is haza akartam hozni, de erről majd egy másik bejegyzésben.) Reméltem, hogy nem nagy a lyuk, és ha néhányszor megállok pumpálni, kibírja hazáig. Három kilométerenként megálltam, felpumpáltam, aztán újabb három km. (A Gyomaendrőd és Dévaványa közötti táv kb. 12 kilométer.) Ez háromszor bevált, de a hármas kilométerkőtől már a kettesig sem jutottam, és leeresztett. Kénytelen voltam gumit cserélni. Szerencsére pumpa, tartalék belső és 15-ös villáskulcs mindig van nálam, így pár perc alatt kicseréltem. Itthon meg megragasztottam a régi gumit, és mostantól az a tartalék.

Érdekesség, hogy nem lyuk volt a belsőn, hanem annyira el van már kopva a külső gumi közepe, hogy apró karmolásszerű sérülések keletkeztek a belsőn, és az egyik túl mély lett; kénytelen leszek új külső gumit venni…  🙁 (2.5 éve vettem a bringát, a külső gumik még az eredetik rajta, azóta kb.: 52 × 6 × 2.5 * 30 km = 23400 km-t tettem meg velük ;-))

Kátyú-káty — Isten veled!

Pár napja, mikor hazafelé jöttem a Dévaványa-Gyomaendrőd közötti 4231. sz. úton, feltűnt, hogy lekaparták az út széléről a földet. Aztán a 6-os kilométerkőnél forgalomirányító lámpa, az út szélén egy kb. 40 cm mély gödör, vagy 100 m hosszan:

(Mobiltelefonnal készült képek, nem túl jó minőségűek. :-()

Felmerült bennem, hogy esetleg az utat javítják, de ezt el is vetettem — a választások után?! Pedig de! A gödröt másnapra feltöltötték valami homok-kőzúzalék keverékkel, és az út másik szélét ásták ki. Ma pedig már a 11-es és a 10-es kilométerkövek közti szakaszon vadonatúj, két rétegű aszfalt van! (Ez volt az út legrosszabb része, itt volt az egyik Kátyú-káty tábla. Azt a táblát azóta egy nagy vihar kettétörte, és most valamelyik munkás poénból odatámasztotta egy út melletti fa elé. :-))

És az út másik igen rossz  szakaszán, a 6-os kilométerkő környékén, ahol az út szélét feltöltötték, a régi aszfalt felső rétege meg van kaparászva, ami arra utal, hogy pár nap, és ott is új burkolat lesz. 😀