Kallódó kontinens

Végre sikerült elolvasnom Terry Pratchett Kallódó Kontinens című, a Korongvilágon játszódó regényét. A regény az „Érdekes idők” folytatása, ami úgy végződött, hogy Széltoló egy isten(nő)i beavatkozás miatt nem a Láthatatlan Egyetemre, hanem a korongvilág rejtélyes Xxxx nevű kontinensére  teleportálódik.

Itt aztán megint meneküléssel tölti ideje nagy részét, és közben mintegy mellékesen megmenti a világot. Eközben a LE varázslói őt akarják megmenteni, de véletlenül megváltoztatják a történelmet. Persze a végén minden jóra fordul, és ehhez még Maxwell Lenyűgöző Szeparátorát, vagy Bonza Charlie Fájintos Szitáját sem kellett bevetni. 😉

Ő és Az

Tegnap olvastam egy weboldalon Mónus Miklós: Ő és Az című sci-fi regényéről, ma délutánra végre sikerült hozzájutnom, el is olvastam. Jó könyv, ajánlom minden sci-fi rajongónak.

A történet pár-száz év múlva a jövőben játszódik, az emberiség rádiójeleket fog egy távoli csillag felől, de az odaküldött felderítő űrhajók feladatuk végrehajtása nélkül térnek vissza, és a memóriájukból hiányzik minden ott rögzített adat; (az emberi utast is szállító űrhajó számítógépe pedig nem ébreszti fel a célnál a hibernált személyeket).

Egy új űrhajót indítanak útnak, ami a fejlett mesterséges agy mellett egy balesetben „meghalt” három éves kisgyermek agyával is rendelkezik. Az űrhajó indulásakor még sem a biológiai, sem a gépi agy nem tudnak egymás jelenlétéről…

A Vénusztól a sci-fi-ig

Tegnapelőtt, amikor hazafelé jöttem, már vagy fél órája lement a Nap, és a Holdból már majdnem a fele látszott, a hold alatt meg az Esthajnalcsillag, azaz Vénusz. Egy fás részen olyan jól nézett ki az egész, hogy megálltam lefényképezni. Persze a telefonom csak VGA felbontású, nagyon rossz minőségű képet csinál, a Vénusz nem is igazán kivehető rajta. (Ott lenne a Hold alatt, picivel jobbra, éppen a fák fölött, abban a V-alakú mélyedésben. ;-))

A híradó után (este hétkor)  akartam feltölteni a képet, de csak ránéztem a wikipédiában, hogy valóban a Vénusz-e az a „csillag”, amit annak gondoltam. (Igen, valóban az. :-)) Ott a cikk alatt fel voltak sorolva az űrszondák, megnéztem azokat is. Persze a cikk olvasása közben is nyitogattam további lapokat a háttérbe középső gombbal, pl.: a Ceres linkjére is rákattintottam. A Ceres lapján megemlítették a Dawn űrszondát, ott az ionhajtóművet, ott a Deep Space-1-et és a Hayabusa-t, stb… 😀

A lényeg, hogy a Ceres wikipédia oldalán a Megjelenése a kultúrában fejezetben megemlítették Larry Niven-t. Ő egy amerikai sci-fi író, akiről még sose hallottam. Jókat írnak róla, a könyvei is jónak tűnnek – a hosszú hétvégén sem fogok sokat aludni… 🙂

A hetedik szint

Tegnap egészen késő estig komoly gondok voltak az Internet-kapcsolatommal (hol nagyon lassú volt, hol egyáltalán nem is volt :-P), így hát volt időm olvasni. Természetesen ha olvasni támad kedvem, csakis sci-fi  jöhet szóba; és Mordecai Roshwald A hetedik szint című könyvére esett a választásom, mégpedig a borítója miatt. Ugyanis olyan jópofa, sci-fis borító:

A történet a 3. világháború kezdete előtt egy föld alatti bunkerba vezényelt tiszt — X-127 — naplója. X-127 és társai feladata az atomrakétákat indító gombok kezelése. Ez igen fontos feladat (ha az ellenség elpusztítaná az egész országot, válaszcsapást kell mérni rájuk), ezért a bunker legbiztonságosabb szintje, az 1450 méter mélyen kialakított hetes szint a külvilágtól teljesen el van zárva. Van saját atomreaktoruk, speciális növények az oxigén előállítására, 500 évre elegendő élelmiszer — és a tudat, hogy soha többé nem láthatják a Napot…