Durrdefekt

Reggel szokás szerint kerékpárral indultam munkába, de nem jutottam messzire, csak a “buszpályaudvar” elé, amikor a hátsó keréken valami erősen súrolni kezdte a sárvédőt. Leszálltam, megnézem, hát egy dió nagyságú fekete gumó volt a gumin. Nyomogatom: összenyomható. Azt hittem először, hogy valami szurokdarab vagy hasonló, de a durranás után hamar rájöttem, hogy a belsőgumi lehetett… 😛

Nem volt mit tenni, elindultam visszafelé, tolva a biciklit. Szerencsére csak pár-száz métert kellett mennem, mert Attila öcsém éppen kikísérte a barátnőjét a buszhoz, megkértem, hogy hazafelé vigye már a biciklimet is. (Később felhívott, hogy gumit vegyen-e; ez jó ötlet volt, úgyhogy holnap gumicsere.)

Én meg szégyenszemre a Turulos busszal  mentem be, az elmúlt négy és félév alatt ez volt az első ilyen alkalom. A Turulnál egész nap ezzel ugrattak, hogy “még a rádió is bemondta”, meg “fel kellene venni videóra”, stb… (Ugye Tündi? ;-))

Amúgy pedig huszadika van. [hidepost=0]Szokás szerint fizetés majd valamikor a jövő hét közepe fele várható legkorábban. És bónuszként jövő hónaptól kezdve nem csak a talpraktárat, hanem a ragasztóraktárat is nekem kell  felügyelnem. (Nem mintha eddig nem én pakolásztam volna az alkalmankénti fél tonnányi ragasztót, csak most már enyém lesz a papírmunka és a felelősség is…) [/hidepost]

De van azért pozitív esemény is. Ha már úgyis fényképeztem a rovástáblát, csináltam olyan képet is, amivel nevezni lehetett a nagy székely-magyar rovásjátékra, és most olvastam a Facebookon, hogy én is nyertem, mégpedig egy Szilaj dobcsoport: Dobélesztő című CD-t. 🙂

Egy hozzászólás “Durrdefekt” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük