Személyes blog, helyszín: Dévaványa és környéke
A nemrég kikelt rozsdafarkú fiókák miatt csak nagyobb megszakításokkal tudok falat bontani (mert ha ott vagyok, akkor a szüleik nem mernek a fészekhez menni, csak körülöttem „kattognak”), és az egyik kihagyás alatt „ottfelejtettem” a bekapcsolt fényképezőgépet meg egy zseblámpát a fészek mellett.
Sikerült elkapni az etetést is:
Többen kérdezték, hogy mi lett a fejjellefelé-elültetett paradicsomommal.
Megettem. 😉
Azóta már néhány új, még borsószemnyi méretű pici paradicsom nőtt a palántán, remélem azok is megnőnek.
Délután négykor indultam hazafelé gyomáról, és már a 10-es kilométerkőnél éreztem a füstszagot, bár füstöt még nem láttam. A kilences kő után (van ott egy enyhe kanyar) már a füst is látszott a távolban. Erős szembeszél volt, úgyhogy már messziről is igen kellemetlen volt, de a 8-as kilométernél már annyira sűrű volt a füst, hogy látni sem lehetett, lélegezni is csak az orrom elé tett pólómon át tudtam. Kocsik persze jöttek-mentek közben. Úgy fél kilométerrel távolabb már a füst mögött van egy kis földút, ami keresztülmegy a síneken (a füst a vasúti töltés túloldaláról jött) onnan hátulról nézve úgy tűnt, mint amikor a füvet égetik az árokban, hiszen itt is volt árok, és csak az árok széléig volt elégve a fű; de embereket nem láttam a közelben, csak távolabb szántott egy traktor.
Lángokat nem láttam, csak az elszenesedett fű füstölt, de itt hátul már az sem annyira. Miközben azon gondolkoztam, hogy hívjam-e a tűzoltókat, vagy tényleg csak füvet égetik, csináltam pár képet a telefonommal. Eddigre már döntenem sem kellett, mert Gyoma felől jött egy tűzoltóautó.
Elindultam, és hazafelé menet még két tűzoltókocsival találkoztam, ezek Ványa felől jöttek. Úgy tűnik mégiscsak komoly tűz volt.
Gyenge minőségű mobilos képek:
Tegnap elkezdtem kibontani a konyha és a nagyszoba közötti válaszfalat, ami egyben valami téglakályha-szerűség is volt (nincs semmi szigetelése és nagyon vizes, a helyére normális válaszfalat építek betonalapra). A tűztér alatt volt egy kis körbeépített üreg, nyilván azért, hogy oda hulljon a hamu, és annak az alja megütögetve úgy kongott, mintha valami üreg lett volna alatta.
Haza is szaladtam fényképezőgépért meg lámpáért, hátha valami „kincset” rejtettek alá vagy száz éve, de nem. :’-( Még csak üreg sem volt alatta, hiába volt olyan hangja. (A lottón se nyertem, úgyhogy holnap csak menni kell dolgozni. ;-P)
Aztán a falbontással is leálltam, mert észrevettem, hogy kikeltek a rozsdafarkú fiókák amik az éppen bontott falban lévő ajtótok fölött fészkelnek (a fal túloldalán), és amíg ott vagyok, a szüleik nem merik etetni őket, csak idegesen „kattognak”.
Úgyhogy inkább a leendő fürdőszobám falán tapasztottam be a réseket. A simaság nem lényeg, hiszen úgyis gipszkarton lesz a vályogfal előtt.
Most először mentem el a Dévaványa Felemelkedéséért Közalapítvány által szervezett „Ismerd meg városunk határát!” kerékpártúrára. Tizenhárman indultunk, de később még hárman csatlakoztak. (A Szilasok után értek be minket.)
Útközben megnéztük a Varga-keresztet, amiről megtudtuk, hogy korábban Szőlősi-kereszt volt a neve, Sátorhalmot a Barcéi-halmot, és a Lipcsey kopjafát.
Láttunk szikes pusztát, sóvirágot, nyulakat, még három túzokot is.
Az út hossza kb. 20 km lehetett, ezt három óra alatt tettük meg (persze legalább hatszor megálltunk pár percre az érdekesebb helyeken).
Néhány kép az útról:
