Customize Consent Preferences

We use cookies to help you navigate efficiently and perform certain functions. You will find detailed information about all cookies under each consent category below.

The cookies that are categorized as "Necessary" are stored on your browser as they are essential for enabling the basic functionalities of the site. ... 

Always Active

Necessary cookies are required to enable the basic features of this site, such as providing secure log-in or adjusting your consent preferences. These cookies do not store any personally identifiable data.

No cookies to display.

Functional cookies help perform certain functionalities like sharing the content of the website on social media platforms, collecting feedback, and other third-party features.

No cookies to display.

Analytical cookies are used to understand how visitors interact with the website. These cookies help provide information on metrics such as the number of visitors, bounce rate, traffic source, etc.

No cookies to display.

Performance cookies are used to understand and analyze the key performance indexes of the website which helps in delivering a better user experience for the visitors.

No cookies to display.

Advertisement cookies are used to provide visitors with customized advertisements based on the pages you visited previously and to analyze the effectiveness of the ad campaigns.

No cookies to display.

Krumpli és fű

Ma a jó időt kihasználva (és azt hogy a kertem nagy része végre nincs víz alatt ;-)) vetettünk négy sor krumplit. Egy csomagban 50 szemnek kellett volna lennie, de mindkét elvetett csomagban 52 darab volt. (25 méteresek a sorok, 26 szem krumpli került egy sorba.) A krumplikat idén nem a tavalyi barázdás módszerrel vetem, mert az sok plusz munkával jár, hiszen a barázdát ott is kihúzom és felpúpozom ahol nincs is krumpli, hanem minden krumplinak kapálok egy kis gödröt, megy bele egy lapátnyi komposzt, majd jön rá a földkupac.

„Krumpli és fű” bővebben

Kerékpártúra 2013.04.20

Most másodszor mentem el a Dévaványa Felemelkedéséért Közalapítvány által szervezett „Ismerd meg városunk határát!” kerékpártúrára. Huszonegyen indultunk, többen is ismerősek voltak a tavaly nyári túráról. Mivel a sok csapadék miatt a földutak kerékpárral járhatatlanok voltak, szinte végig kövesúton haladtunk.

Először a Csík-érnél álltunk meg. Ekkor jöttem rá, hogy a Google műholdas térképén a Dévaványa körüli földeken régi kiszáradt folyónak látszó foltok igazából időszakos vízfolyások: ha sok a csapadék, ezek a mélyebb (amúgy felszántott, bevetett) részek víz alá kerülnek.

A Bereki kanális mellett húzódó út amin mentünk (pontosabban az út alatt lévő töltés) a Riheli-gát.

Az Ödögárok meglepő módon nem árok, hanem inkább domb. Kb.: 330 körül épített sáncrendszer maradványa. Most nagyon ritka védett növények élőhelye. „Belépés csak engedéllyel!”

A Kiritó mindig a Sword Art Online című japán rajzfilmet juttatja eszembe, abban Kirito a főszereplő neve. 😉

A Berettyó igencsak meg volt áradva, szinte nem is látszott a túlpartja.

Hazafelé még tettünk egy kis kitérőt a túzoktelep kilátótornyához.

A Google útvonaltervezője szerint 17,8 km volt az út a Berettyóig. 14-kor indultunk, 19 után néhány perccel értem haza. Az út itt-ott kátyús meg törmelékes volt, de aki a gyomai úthoz van szokva… 😉

Végül a képek. (Csináltam két panorámaképhez való sorozatot is, egyet a Berettyónál egyet meg a kilátóról, majd ha sok időm lesz összerakom őket.)

Kaktuszkiállítás

Tünde húgom gyűjti a kaktuszokat. Mivel kaktuszkiállítás volt itt Dévaványán a Művelődési Házban, elmentünk megnézni; persze néhány fényképet is csináltam. A kiállításon kisebb kaktuszokat meg is lehetett venni, ezért Tünc is kapott három kis kaktuszt.

Főleg Budai Ferenc kaktuszkertész növényeiből állt a kiállítás, de több ványai kaktusztulaj is részt vett rajta. A kiállított kaktuszokra szavazni is lehetett (pontosabban a kaktusz tulajdonosára). Időben érkeztünk, ezért a megnyitóról sem maradtunk le.

A kiállítást Nagy Józsefné nyitotta meg. Ezután Budai Ferenc mondott beszédet, majd a kiállítók emléklapot kaptak.

 

„Acél”golyók

Mostanában elég komoly ellenszélben kellett hazáig tekernem Gyomáról (a legrosszabb a március 14.-ei vihar volt), és a komoly terhelést nem bírta a hajtókar csapágyazása: az út végére már vagy 3 mm-t kottyant a tengely. Nem szeretem szétszedni a középcsapágyat, mert nincs lehúzó szerszámom a hajtókarokhoz, így marad a kalapács meg egy vasrúd. Végül nem halogattam tovább, mert már hangosan kattant is néha, így hát a hosszú hétvégét meg a viszonylag jó időt (ma csak reggel esett a hó :-P) kihasználva kicseréltem a golyóskosarakat. Az „acél” csapágygolyók kicsit megviseltnek tűnnek: