Dévaványán mindig nagyon sokan mennek el a véradásra, így érdemes jó korán érkezni, ha belátható időn belül sorra akar valaki kerülni. Nyolckor szokott kezdődni, és akkor már olyan tömeg van, hogy alig férnek el az emberek a művelődési ház színháztermének várójában. (Egyszer nyolcra mentem, tizenegy után értem haza, pedig a művház csak 3 percre van kerékpárral. ;-))
Ezért mindig hétre megyek, így általában én vagyok az első aki odaér (nem az első aki vért ad!). Többen is pár perccel nyolc előtt jönnek, aztán csak úgy beállnak a sor elejére, és ha valaki szól nekik, hogy a sor vége 30 emberrel hátrébb van, akkor azzal jönnek, hogy „hát ők azt hitték, hogy oda kell állni”. Ami érdekes kifogás — már csak azért is, mert az elmúlt 14 évben, mióta odajárok vért adni, mindig ugyanott van a sor — és szerintem a sor elejét és a végét elég könnyű megkülönböztetni egymástól.
Ezeknél csak azok rosszabbak, akik ugyan pontosan tudják, hogy hol a sor, de valami „kiváltsággal” rendelkeznek; megkérik a véradásszervezőket, hogy soron kívül ők lehessenek az elsők. Ma is voltak ilyenek. Egy kis ötfős csoport, nem sokkal nyolc előtt érkeztek, de nem álltak a sorba, hanem elől gyülekeztek. Csak négyen adtak közülük vért, az ötödik csak intézte, hogy elsők lehessenek. Ráadásul most először adtak vért, így sokkal tovább tartott az adminisztráció és a laborvizsgálat is (hiszen meg kellett állapítani a vércsoportjukat).
A véradásnál az adminisztráció tart sokáig, maga a vér levétele pár perc alatt megvan. Van vagy hat ágy, a fele üres, a sor az adminisztráció előtt várakozik.
Miután ellenőrzik az személyazonosságunkat, adnak egy kérdőívet amit kitöltve lehet menni a laborvizsgálatra, majd az orvoshoz vérnyomásmérésre.
Az első négy „soron kívüli” véradó röpke 25 perc alatt megkapta a papírját (miközben a váróba mentek kitölteni a papírt a tömegből a hátrébb állók, akik nem ismerték az előzményeket, be-beszóltak, hogy „mi van, tán másik sor is van?”). Én fél perc alatt megkaptam a papírom, kint még várnom kellett a kitöltéssel, mert azok négyen azt is csoportosan csinálták, és csak négy toll volt, és beszélgetés közben is maguknál tartották, (és mindig elfelejtek saját tollat vinni :(), aztán hogy az egyikük végre rájött, hogy más is haladna, gyorsan kitöltöttem a papírom, sikeresen beelőzve egyiküket a labornál álló sorban.
Persze aztán a megelőzött jött sunnyogva, hogy „nem-e lehetne szemtelen”, és én persze udvariasan mosolyogva előreengedtem.
Eközben jött be valaki: „Ott a sor vége? Akkor nem állok sorba.” és vissza is fordult…
Végül sorra kerültem. A véradásnak az a trükkje, hogy közvetlenül előtte meg kell inni azt a fél liter ásványvizet amit adnak, így „hígabb” lesz a vér, és hamarabb kifolyik a szükséges mennyiség. Így is tettem, és amikor végeztem, az előttem lévők közül hárman még szorgalmasan pumpálták a vérüket.
Hétre mentem, kicsivel kilenc után értem haza, ez kb. 2 óra. Ebből egy óra várakozás (héttől nyolcig) azért volt, hogy ne sokadikként kerüljek sorra. 40 perc várakozás azért, mert valakikre nem vonatkoznak a szabályok. És 20 perc a véradás.
