Pénteken egy doboz belső oldalán találtam ezt a már elhagyatott darázsfészket:
Valószínűleg egy gyakori lopódarázs keltetője volt.
Út 2018 – százötvenharmadik nap
Lassan a végéhez közeledik az út (felének) a felújítása, már csak a buszmegállók vannak darabban. A közvetlen Dévaványa előtti – március végén még szinte járhatatlan – szakaszon ma délutánra készült el a vonalak festése.
Egy napraforgó élete
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hullámos, kátyús, elhanyagolt, egyszóval igen rossz állapotú út, ami igazából még most is van: úgy hívják, hogy 4231-es közút. Vetés/aratás idején gyakran előfordul, hogy a kátyúkban megdöccenő mezőgazdasági gépekről leszóródik valamilyen mag az útra. Amelyik mag sikeresen átvészeli a széttaposást, a madarakat, a rágcsálókat, vagy akár a telet, az ki is szokott nőni. Legtöbbször kukorica és napraforgó, de volt már példa borsóra is. Ez a történet egy ilyen napraforgóról szól.
“Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.”
Úgy másfél hónapja, június vége felé, amikor az út felújításáról csináltam néhány képet, észrevettem az úttól kb. két méterre egy kis napraforgót, ami abból a földkupacból nőtt ki, amit az út széléről lekapartak az aszfaltozás előtt.
Persze voltak más napraforgók is, de ez azért tűnt fel, mert valaki –nyilván az egyik munkás, aki a felújításon dolgozott – lefújta azzal az élénkzöld festékkel, amivel az aszfaltra festettek különböző jeleket. Csináltam egy képet a kis napraforgóról is:
Azt hittem, hogy el fog pusztulni, mert a festék miatt nem kap elég fényt, vagy ilyesmi, de a napraforgó túlélte. Ez a kép ma reggel készült:
Az alsó levelein még látszik a festék, kicsit satnyábbak a többinél, de a napraforgó még nagyobbra is nőtt a mögötte lévőnél. 🙂
Miért pont ma fényképeztem le újra? Mert ma van a napraforgó utolsó napja. Az aszfaltozással végeztek, a padkát is feltöltötték, leúthengerezték, és már a padka szélének a lejtését csinálják. Tegnap délután a munkát két méterrel a napraforgó előtt hagyták abba…
Délután:
Még sértetlen a napraforgó. Talán elfelejtették azt a pár méteres szakaszt, vagy jövő hétre halasztották, esetleg a közeli fák miatt hagyták ki azt a pár méteres részt. 🙂
Út 2018 – századik nap
Pár napja már a városon belül, majdnem a Sport út előtti kereszteződésig felmarták és kiásták az útnak a tó felőli szélét. Ezt úgy tűnik, nem úgy csinálják mint a városon kívül (alul beton, majd sóder, majd megint beton, és három réteg aszfalt), hanem a gödröt feltöltötték kőzúzalékkal, erre ment egy 10 cm körüli sóderréteg, majd erre a beton.
Érdekes módon a városon belül, a vasúti átjáró körüli részen a korábban látott (dilatációs?) réseket is kihagyták a betonozás után:
Ma reggel közvetlenül Ványa után, ahol a tegnap aszfaltozták az út egyik felét, ezért még félpályás a forgalom (és 40-es tábla korlátozza a sebességet) egy elütött őz feküdt.
Szegény állat iszonyú sebességgel rohanhatott át az úton (az út melletti teljesen belátható füves részről), hogy egy 40-el guruló autó nem bírta elkerülni az ütközést…
Az Aranykalásznál lévő szegélykövekre meg rámehetett valami nehéz gép, mert több kő kimozdult a helyéről:
Út 2018 – kilencvenedik nap
A régi Aranykalász TSZ előtt az út két szélét beton szegélykövekkel rakták ki; arra tippelnék, hogy – mivel ott valahol régebben buszmegálló volt – most is az lesz.
Erre az útra nem lehet azt mondani, hogy kilopják/kispórolják belőle az anyagot. Itt-ott még fémtáblákat is beleépítenek. 🙂
Út 2018 – hatvanhatodik nap
66 nappal a kezdés után teljesen elkészült az út Kősziget felőli kb. 1 km-es szakasza. Új alapot csináltak a vasúti töltés felőli szélén végig, leaszfaltozták két réteggel (ahol az alapot is csináltak, ott hárommal) fákat ültettek az út mellé, megcsinálták a padkákat, vannak az út szélén azok a műanyagoszlopok, és ma délutánra már a felezővonalat is felfestették. Nagyon tetszetős; ha végig ilyenre csinálják, jó sok évig nem lesz gond a felújított részekkel.
Három napja még megvolt a jó öreg 5-ös kilométerkő:
Aztán tegnapelőtt már csak az új tábla:
És ma a teljesen elkészült szakasz:
A Hosszú Mars
Nemrég jelent meg Pratchett és Baxter Hosszú Föld sorozatának újabb kötete: A Hosszú Mars. Meg is rendeltem a Libritől péntek este, és ma már meg is kaptam. A csomag fura zörgő hangot adott, pedig a könyvek úgy általában nem szoktak zörögni. Kibontás után derült ki, hogy a könyv mellé küldtek egy zacskó áfonyás zabkását. 🙂
Kedves kis meglepetés volt (bár ehhez a könyvhöz valami krumplis étel passzolna inkább 😉 ).
Út 2018 – ötvenkettedik nap
Tegnap délután már az 5-ös és a 6-os kilométer közti rész egyik felét leaszfaltozták: a kijavított részekre húztak egy 10 cm vastag aszfaltréteget.
2018 Defekt
Reggel alig hagytam el Ványát, valahogy fura hangot adott a kerékpárom első kereke, megálltam megnézni, hát eléggé lapos volt a gumi. Mivel szakadt az eső, nem álltam neki kicserélni, hanem csak pumpáltam rajta, 4-5 km-t kibírt, így még kétszer kellett megállnom pumpálni.
Ez a tüske volt a gumiban, igencsak még otthon a vadrózsabokraimból került bele:
Ennyit a gumi átszúródás-állóságáról. 🙁
Dió
Hét éve ősszel találtam ezt a diót:
Egy varjú ejthette el az udvaromon. Elraktam egy nedves homokkal teli cserépbe, tavaszra jó nagy csíra nőtt rajta, el is ültettem. Egy év múlva így nézett ki:
Akkor készült ez a bejegyzés: https://kaszazsolt.hu/2012/05/29/kert-majus-vegen/
Idén fog először teremni. 🙂
