Lassan véget érni látszik – az eredeti hírek szerint egy hónapja elindult – tanfolyamokra a felvételi eljárás az újratervezés programba. (Közben én sikeresen bekerültem a Codecool frontend képzésre: ég és föld a különbség az államihoz képest, de erről majd egy másik bejegyzésben.)
Bár már jó fél hónapja zajlik a felvétel, sőt, vannak képzők, ahol már egy hete el is kezdődött az oktatás, de a (nem hivatalos) hírek szerint még mindig nincs meg a szükséges ezer jelentkező.
Ennek több oka van, de a legtöbb arra vezethető vissza, hogy az állam (Nive/NSZFH) szinte semmi információt nem oszt meg a jelentkezőkkel, amit mégis, az vagy nehezen, vagy többféleképpen is értelmezhető.
Az első fő ok, hogy sokan nem voltak tisztában azzal, hogy ha több képzést is megjelölnek, akkor ha első körben nem veszik fel őket az elsőként megjelölt képzésre (ami az alábbi képen a frontend), és felvételt nyernek pl.: a tesztelőre, akkor már a későbbi körökben nem vehetnek részt, azaz vagy maradnak tesztelők, vagy elbúcsúzhatnak a programtól.
Ennek egy érdekes következménye, hogy a több pontot igénylő „népszerűbb” képzésekre az onnan visszalépők helyére a későbbi körökben olyanok is bekerülhettek, akiknek akár jóval kevesebb pontjuk volt az első körben be nem jutott és más, kevesebb pontot igénylő képzésekre került jelentkezőknél.
Persze ez a több képzést jelölő jelentkezők hibája is: ha csak egyetlen képzést jelölt meg valaki, az nagy eséllyel bekerült valamelyik későbbi körben:
Az információhiány enyhítésére persze létrejöttek fórumok, pl.: a hupon vagy a prohardveren, és kölönböző Facebook csoportok is, de ott a sok „konteózás” mellett elkallódhattak a lényeges információk, és aki nem olvasott el mindent, azokhoz nem jutott el.
Így nagyon sokan ész nélkül bejelöltek mindent, felvették őket olyan képzésekre, amiket igazából nem is szeretnének elvégezni, és ezért visszamondják: így nyilván csökken a felvettek száma, amit pótolni kell, hogy meglegyen a szükséges ezer.
A második fő ok a visszafizetési kötelezettség körüli homály. Az NSZFH-val kötendő szerződésben nincs tisztázva, hogy pontosan mi róható fel a résztvevők hibájának, milyen okok miatt kell visszafizetni a 2,56 milliós támogatást. Erre később, a sokadik visszamondás után már „odafent” is rájöhettek, mert ilyen leveleket küldtek a még fel nem vetteknek:
Az persze nem növeli a jelentkezési kedvet, hogy a szerződés szövegét ennek ellenére nem módosították. Meg az sem, hogy a szerződés 16. pontjának a hírhedt utolsó mondata is maradt:
„A jelen Támogatási Szerződés minden külön intézkedés nélkül módosulhat.”
A harmadik fő ok a munkáltatói nyilatkozat szükségessége. A jelentkező részt vesz egy képzésen, ezzel közvetve a munkáltatója is támogatva van, hiszen az alkalmazottja új képességekre tesz szert. Az mondjuk nincs tisztázva, hogy ha például egy pincér programozni tanul, azzal miért is lesz jobb az étteremnek, ahol dolgozik. Meg az egész program azért van, a nevében is arra utal (újratervezés), hogy a résztvevők nem a régi életüket-munkájukat folytatnák – ezt nem minden munkáltató fogadja örömmel, nem biztos, hogy kitölti a nyilatkozatot.
Még ha ki is akarná tölteni, a nyilatkozat szokás szerint elég értelmezhetetlenre sikerült. A Nive ügyfélszolgálat sincs a helyzet magaslatán: „Sajnos, ügyfélszolgálatunk nem tud segítséget nyújtani a dokumentum kitöltésében.
Tekintve, hogy az 1b nyilatkozat egy újonnan bevezetett dokumentum, így kitöltési útmutatóval nem rendelkezik.”
Így – mivel a munkáltató sok esetben értelmezni sem tudta a nyilatkozatot, és biztos ami biztos alapon nem írja alá – sokan elestek a jelentkezéstől:
Ezeken a fő okokon kívül még rengeteg apró, kevesebb jelentkezőt érintő tényező is van:
Akinek nincs magyarországi lakcíme, az így járt. Aki külföldön dolgozik, szintén. Akit felvettek, és másnap kellene aláírnia a szerződést a fővárosban, és ilyen hamar nem tudja elintézni az odautazást, az is. Stb…