A „book nook”-ra nem találtam normális magyar fordítást, talán a könyvespolc-betét fedi le legjobban. Ez egy olyan kis, dobozba zárt dioráma, ami a könyvespolcon a könyvek közt foglal helyet.
Egy Sherlock Holmes-os különösen megtetszett, ezért első próbálkozásnak egy hasonló, híres detektíves book nook mellett döntöttem: ez pedig a Conan, a detektív című sorozatból a Mouri nyomozó ügynökség épülete.
A földszinten a Poirot kévézó található, felette a nyomozóiroda, afelett pedig a nyomozó lakása.
Arra gondoltam, hogy kipróbálom tudnék-e önteni alumínium házszámtáblát. Némi rajzolgatás, Tinkercad, majd 3D nyomtatás után már volt is egy műanyag sablonom:
Egy léckeretbe rögzítettem két szeggel, majd gipszet öntöttem rá. Nem volt jó ötlet: a gipsz jobban ragad a műanyaghoz mint a gipszhez. 🙁
Úgyhogy a sablon egy része újranyomtatása és összeragasztása után, egy kis használt étolajjal bekentem, mielőtt gipszet öntöttem rá. Sajnos ez sem volt az igazi:
Ezért úgy döntöttem, hogy maradt az ékszíjtárcsánál is alkalmazott módszer: a sablont a gipszben hagyom, és majd kiégetés közben kiolvad.
Nem kevertem hozzá homokot, gondoltam, hátha így is jó lesz, de nem:
Még szárítás közbe darabokra tört (bár a műanyag szépen kiolvadt belőle). Úgyhogy újranyomtattam, újra kiöntöttem, ezúttal homokkal kevert gipszből, de sajnos ebből is törtek le darabok, talán mert túl kevés volt a szélén a plussz anyag:
Mivel csak a szélei törtek le, egy laposvas keretet hajlítottam köré, hogy összefogja, és öntöttem bele némi alumíniumot. Az eredmény siralmas lett. 🙁 Nem volt elég meleg a sablon, kevés volt az alu, és hogy nem volt „teteje” az öntőformának, így hiányzott a beöntőnyílásban maradó alumínium súlyának a nyomása.
Majd összetöröm és újraolvasztom, meg újragondolom az öntőformát is.
Már régóta el akartam olvasni a könyvet, de elfelejtettem a címét 😅. (Fel volt írva egy cetlire is, de az meg elkallódott.) Aztán a múlt héten vasárnap valami könyv hirdetése alatt a szöveg:
„Idegborzoló. Muszáj elolvasni.” – Richard Osman, A csütörtöki nyomozóklub című bestseller szerzője
Ebből beugrott, hogy ezt én el akartam olvasni, rögtön meg is nyitottam a Libri-t, (Tünde húgom úgyis folyton zaklatatott, hogy van Libri kuponja valami „glamour napok” miatt), megrendeltem, és kedden már meg is kaptam.
Nem rossz könyv, de azok az állítások erősen túlzóak, hogy pl.: felveszi a versenyt a legjobb Agatha Christie regényekkel, kriminek elég gyengécske. És sok olyasmi van benne, ami egy könyvben lehet, de majd a belőle készülő filmben megoldhatatlan lesz, pl.: az egyik fontosabb szereplőről csak kb. a könyv közepénél, mintegy véletlenül említik meg, hogy néger. Vagy egy párbeszédnél nem is az a két beszélő, akiről az olvasó feltételezné.
Az is elég zavaró, hogy a cselekmény egy részét az egyik szereplő naplójából, a többit meg a mesélő szemszögéből ismerjük meg.
A történet nagy vonalakban (spoiler nélkül): Egy angliai „nyudíjasotthon”-falu négy lakója csütörtökönként összeülnek, hogy régi, megoldatlan gyilkosságokat oldjanak meg, afféle elmetorna gyanánt, persze csak szigorúan elméletben. Aztán történik egy gyilkosság a faluban, és ők is nyomozni kezdenek.
A folytatása „A férfi, aki kétszer halt meg” november 16-án jelenik meg, elő is rendeltem, így ha el is felejteném, kapok emailt.
Húgomék „menőzni” akartak a suliban a nyílt napon az érdeklődő diákok előtt, Pythonban, teknősgrafikával rajzolgatni valamit, valami pár vonalból álló firkát. Kérdezte tőlem, hogy szerintem mit rajzoljanak, erre én: Mona Lisát. 😀 De azt túl bonyolultnak gondolta, ezért meg kellett mutatni, hogy nagyon egyszerű.
Mivel a Pythont különösen útálom, ezért Javascriptben álltam neki a Python nyelvű programot megcsinálni. Ki kell választani egy képet, azt a js átméretezi 64*64 pixelesre (először 128*128-ast akartam, de a harminc-egynéhány ezer soros kódot nem nagyon szerették az online Python értelmezők :P). A kis képből pedig legenerálódik a meglehetősen optimalizálatlan Python kód, amit pl. egy online futtatókörnyezetbe bemásolva kirajzolja a képet.
