Már régóta el akartam olvasni a könyvet, de elfelejtettem a címét 😅. (Fel volt írva egy cetlire is, de az meg elkallódott.) Aztán a múlt héten vasárnap valami könyv hirdetése alatt a szöveg:
“Idegborzoló. Muszáj elolvasni.” – Richard Osman, A csütörtöki nyomozóklub című bestseller szerzője
Ebből beugrott, hogy ezt én el akartam olvasni, rögtön meg is nyitottam a Libri-t, (Tünde húgom úgyis folyton zaklatatott, hogy van Libri kuponja valami “glamour napok” miatt), megrendeltem, és kedden már meg is kaptam.
Nem rossz könyv, de azok az állítások erősen túlzóak, hogy pl.: felveszi a versenyt a legjobb Agatha Christie regényekkel, kriminek elég gyengécske. És sok olyasmi van benne, ami egy könyvben lehet, de majd a belőle készülő filmben megoldhatatlan lesz, pl.: az egyik fontosabb szereplőről csak kb. a könyv közepénél, mintegy véletlenül említik meg, hogy néger. Vagy egy párbeszédnél nem is az a két beszélő, akiről az olvasó feltételezné.
Az is elég zavaró, hogy a cselekmény egy részét az egyik szereplő naplójából, a többit meg a mesélő szemszögéből ismerjük meg.
A történet nagy vonalakban (spoiler nélkül): Egy angliai “nyudíjasotthon”-falu négy lakója csütörtökönként összeülnek, hogy régi, megoldatlan gyilkosságokat oldjanak meg, afféle elmetorna gyanánt, persze csak szigorúan elméletben. Aztán történik egy gyilkosság a faluban, és ők is nyomozni kezdenek.
A folytatása “A férfi, aki kétszer halt meg” november 16-án jelenik meg, elő is rendeltem, így ha el is felejteném, kapok emailt.