Kerékpártúra 2012.07.01

Most először mentem el a Dévaványa Felemelkedéséért Közalapítvány által szervezett „Ismerd meg városunk határát!” kerékpártúrára. Tizenhárman indultunk, de később még  hárman csatlakoztak. (A Szilasok után értek be minket.)

Útközben megnéztük a Varga-keresztet, amiről megtudtuk, hogy korábban Szőlősi-kereszt volt a neve, Sátorhalmot a Barcéi-halmot, és a Lipcsey kopjafát.

Láttunk szikes pusztátsóvirágot, nyulakat, még három túzokot is.

Az út hossza kb. 20 km lehetett, ezt három óra alatt tettük meg (persze legalább hatszor megálltunk pár percre az érdekesebb helyeken).

Néhány kép az útról:

 

Rovás: Vandalizmus

Ma magammal vittem a fényképezőgépem mert a kőszigeti és a Gyoma-felőli dévaványai rovástábláról csak mobilos képeim voltak.

Íme a nagyobb képek:

Ám amikor közelebb mentem a kőszigeti táblához, észrevettem, hogy össze van karcolászva. Mély, a fémlemezt is elérő, a festéket teljesen felsértő karcolásokkal, a g-betűnél. És ezek nem véletlenszerű karcolások, hanem valaki szánt-szándékkal megrongálta a táblát.

Szerencsére csak közelről látszik…

Rovástábla – Gyoma felől is

Ma reggel már a helyén volt a Gyomai úti rovástábla is. Az oszlopa már legalább egy hete fel volt állítva, a tábla csak tegnap délután kerülhetett fel rá. (Esetleg még délelőtt, de akkor hazafelé jövet nem vettem észre. :P)

Ez a tábla nekem fontosabb mint a korábban felavatott Körösladányi úti tábla, hiszen emellett minden nap elmegyek. 😉

Kínai rovás

Az egyik munkatársam Körösladány felé járt, és hazafelé meglátta a dévaványai rovás-helységnévtáblát. Azóta is mindenkinek újságolja, hogy Dévaványát megszállták a kínaiak, mert már kínaiul is ki van írva a „Dévaványa” . 😀

Persze mondtam neki, hogy az magyarul van, és láthat olyat Kősziget előtt is. 😉

Dévaványai rovástábla-avatás

Ma délután 3-kor felavatták Dévaványán a Körösladányi út végén az ország 81. rovásos helységnévtábláját. Az ünnepségen tartott beszéden megemlítették, hogy az első rovástáblát Székelykeresztúron, Dévaványa testvérvárosában állították fel, még 1990-ben. Az „ünnepség” félórás lehetett, és a székelykeresztúri küldöttséggel együtt kb. 35-40 fő vett részt rajta.

(Egyszerű rovásra konvertáló oldal már egy ideje megtalálható a honlapomon is, a http://rovas.kaszazsolt.hu/ címen!)

A dévaványai Szélkakas

Tavaly novemberben egy vihar kettétörte a dévaványai református templom szélkakasát (cikk a devavanya.com-on), és le kellett szedni, mert balesetveszélyessé vált.

A régi kakas merevítéssel ellátott, lefestett rézlemezből készült, az új rozsdamentes acéllemezből lesz.

Közben kaptam néhány új képet, a már teljesen elkészült szélkakasról, így frissítettem ezt a bejegyzést, már az új képek is az albumban vannak. Elvileg ma rakták volna fel a kakast a toronyra, de amikor délután hazafelé jöttem, még nem volt fent. Talán a (tévesen) mára jósolt vihar miatt elhalasztották az akciót. Mondjuk én sem másznék fel a környék legmagasabb pontjára (a Tiszántúl egyik legmagasabb templomtornyára) egy bazi nagy fémlemezzel a hátamon vihargyanús időben… 😉

Újabb képeket adtam a bejegyzéshez, mert tegnap (június másodikán) felrakták a kakast a toronyra. Sajnos én már csak a végeredményt tudtam lefényképezni, de a  devavanya.com-on van pár kép az alpinisták akciójáról is. 🙂

Képek:

Az index.hu cikkét pontatlanító „egyházi szakértő” meg tévedett: a kakas szélkakas, mert mozog, és mindig a széllel szembe fordul. 😉

A régi kakas pedig a múzeum falára került:

A dévaványai régi szélkakas

Piros, fehér, zöld

Szombat délután hazafelé Dévaványa előtt a következő kép fogadott: a távolban a két templom, előtérben egy mező, piros pipacsokkal, előrébb fehér  szikfüvekkel (kamillákkal), még előrébb zöld fűvel. Hazaérve csak visszamentem a fényképezőgéppel. 😉 Íme egy kép (élőben sokkal hatásosabb):

Kaszaüllő

Reggel – amikor a leendő tyúkudvarom helyén egyengettem a földet – egy rozsdás vasdarabot találtam. Olyan alakja volt, mint egy nagy és rövid szegnek. Félretettem, és később megkérdeztem apámtól, hogy mi lehetett, hát egy kaszaüllő. Ezt az üllőt beleverték egy fatuskóba, és ennek a tetején kalapálták vékonyra a kasza élét.

Ilyen volt amikor megtaláltam:

És ilyen lett drótkefézés után:

Mivel jól néz ki (és jó nehéz is ;-)) papírnehezéknek fogom használni. 🙂

Baleset

Ma reggel munkába menet Gyoma előtt láttam hogy valami sárgán villogott a hídon, a híd előtt meg két kocsi várakozott. Gondoltam takarítják a hidat, és arra várnak. Fékeztem hát, csakhogy az egész úton most először, így nem sejtettem, hogy az utat tükörjég borítja. A bicikli kicsúszott alólam, és biciklistől csúsztam háton fekve vagy négy métert. 🙂 Szerencsére éppen nem jött mögöttem semmi, meg sem ütöttem magam, a biciklin meg látszólag nem esett nagy kár, csak a hátsó villogó műanyagja jött le a helyéről.

Felálltam, lámpát összeszedtem,  indulnék tovább, de a lánc is leesett (a lánc felőli oldalára esett a bringa, a láncon és a váltón csúszott). Ekkor ért mögém egy autó, a hídon átmenni nem tudott, ez nekem jól jött, mert a lámpája fényénél fel tudtam rakni a láncot. (A láncot két napja zsíroztam be, jó alaposan. Addig rozsdás volt, de kattogott. Mindig akkor történik valami olyasmi, hogy a lánchoz kelljen nyúlnom, amikor éppen jó zsíros/olajos… ;-))

Áttoltam a biciklit hídon, mert akkorra már észrevettem, hogy a villogás egy autó vészvillogója,  ami szintén megcsúszhatott a híd közepén és nekiment a híd oldalának. A híd fém és műanyagdarabkákkal volt borítva, a kocsinak a jobb első kereke fel volt hajolva, az eleje nagy része hiányzott. Egy autó – az ami korábban világított nekem – megelőzve a többit, átment a hídon, végig maga előtt tolt egy lökhárító-darabot.

Amikor átértem, felültem, és haladtam is pár métert, amikor újra leesett a lánc, csakhogy most szó szerint. Ugyanis miután megálltam, hogy felrakjam, nem találtam sehol. 😀 Visszagyalogoltam pár métert, de a sötétben, a sáros úton nem találtam meg. Így hát toltam a biciklit a munkahelyemig (A Google Maps szerint 1,3 km-t).

Délben egyik munkatársam – aki kocsival jött – ment a postára, és egyúttal elvitt egy kerékpár szaküzletbe, ahol vettem új láncot és lánckereket is; úgyis eljött már az ideje a cserének.

Délután meg kigyalogoltam a gyomai vasútállomásra (kb. 3 éve jártam ott legutóbb) , azóta átépítették az egészet. Nagy élmény az aluljáróba levinni és onnan felvinni a biciklit a lépcsőn… 😛

Ványán az állomás ugyanolyan volt mint régen (és ugyanolyan messze is van, a Google szerint 3,1 km-re. :-().

Eső

A héten szinte folyamatosan esett az eső. Ma délutánra szerencsére már elállt, de a szántóföldeken áll a víz. Hazafelé csináltam néhány fényképet. (Telefonnal készült, kis felbontású képek.)