Defekt 2013

Tegnap reggel félúton Gyoma felé kidurrant a biciklim hátsó gumija. Pont félúton jártam – Kősziget előtt – úgyhogy célszerűtlen lett volna visszafordulni, így is-úgyis hat kilométeres  séta várt rám. Amikor már világos volt, körbenéztem a gumit, és találtam benne egy pár mm-es acéldrótdarabot, úgyhogy kezdtem örülni, hogy hátha a külső gumi ép maradt, de nem. Miután leszedtem a gumit, kiderült, hogy egy fog kiszakadt a helyéről, pont mint tavaly februárban, és sok más fogat is már csak a gumiba öntött szövet tart.

Egy rossz  gumitalpból raktam egy darabot a lyuk elé, tartalék belsőgumi meg mindig van nálam, már csak az volt a baj, hogy a pumpám motorszelepes tömlője rossz volt, a Turul kompresszorán lévő szintén. Pista-bá délután adott kölcsön egy motorszelepes tömlőt, de a pumpám alsó öntött alumínium része repedt, a tartalék gumim szelepe meg elég „szorosan zár”, úgyhogy csak nem sikerült felpumpálni…

Végül éppen amikor indultam volna haza (gyalog), kiderült, hogy Tibinek van pumpája. Fölpumpáltam, és kibírta hazáig, még ma reggel is kemény volt a gumi.

A gumitalp felvette a gumiabroncs alakját, még órákkal azután, hogy kiszedtem is megmaradt az alakja. Most már viszem magammal azt is, így ha kiszakad a külső meg tudom javítani ideiglenesen.

Kerékpártúra 2012.07.01

Most először mentem el a Dévaványa Felemelkedéséért Közalapítvány által szervezett „Ismerd meg városunk határát!” kerékpártúrára. Tizenhárman indultunk, de később még  hárman csatlakoztak. (A Szilasok után értek be minket.)

Útközben megnéztük a Varga-keresztet, amiről megtudtuk, hogy korábban Szőlősi-kereszt volt a neve, Sátorhalmot a Barcéi-halmot, és a Lipcsey kopjafát.

Láttunk szikes pusztátsóvirágot, nyulakat, még három túzokot is.

Az út hossza kb. 20 km lehetett, ezt három óra alatt tettük meg (persze legalább hatszor megálltunk pár percre az érdekesebb helyeken).

Néhány kép az útról:

 

Megint defekt

Reggel szomorúan vettem észre, hogy teljesen leeresztett a kerékpárom első kereke. Próba-szerencse alapon felpumpáltam és elindultam. Útközben egyszer meg kellett állnom pumpálni, de eljutottam Gyomáig.

Délután pumpálnám fel: hát rossz a pumpám. Azt hittem, hogy a tömlő van kilazulva, de a pumpa alsó része – ami vacak alumínium-öntvény – el van repedve. Ekkor megláttam az ablakból Elek bá’-t, aki nagy kompresszor szakértő (mindenki vele pumpáltatja fel a biciklijét ;-)), és megkértem, hogy segítsen. Hát nem jött össze, nem lehetett felpumpálni. Így kénytelen voltam gumit cserélni, amit azért nem akartam, mert a tartalék gumim jelenleg a múltkor szétdurrant és azóta megragasztott belső, aminek nem jósolok hosszú életet. 🙁

Persze nem kellett volna ilyen problémának előfordulni, hiszen huszadika már elmúlt…

[hidepost=0]Bizony, a fizetés még sehol, talán majd pénteken…[/hidepost]

A gumit kicseréltem, felfújtam, és sikeresen hazajutottam. A belső nem kilyukadt, hanem eltört az egyik folt (ami alatt egy másik folt is volt, így le kellett őket szednem). A folt alatt kb. 2 cm hosszú hasadás van. Megragasztottam, de ez sem bírja örökké: a foltok csak kis lyukak javítására valók. Kénytelen leszek venni egy új belsőt. :’-(

Durrdefekt

Reggel szokás szerint kerékpárral indultam munkába, de nem jutottam messzire, csak a „buszpályaudvar” elé, amikor a hátsó keréken valami erősen súrolni kezdte a sárvédőt. Leszálltam, megnézem, hát egy dió nagyságú fekete gumó volt a gumin. Nyomogatom: összenyomható. Azt hittem először, hogy valami szurokdarab vagy hasonló, de a durranás után hamar rájöttem, hogy a belsőgumi lehetett… 😛

Nem volt mit tenni, elindultam visszafelé, tolva a biciklit. Szerencsére csak pár-száz métert kellett mennem, mert Attila öcsém éppen kikísérte a barátnőjét a buszhoz, megkértem, hogy hazafelé vigye már a biciklimet is. (Később felhívott, hogy gumit vegyen-e; ez jó ötlet volt, úgyhogy holnap gumicsere.)

Én meg szégyenszemre a Turulos busszal  mentem be, az elmúlt négy és félév alatt ez volt az első ilyen alkalom. A Turulnál egész nap ezzel ugrattak, hogy „még a rádió is bemondta”, meg „fel kellene venni videóra”, stb… (Ugye Tündi? ;-))

Amúgy pedig huszadika van. [hidepost=0]Szokás szerint fizetés majd valamikor a jövő hét közepe fele várható legkorábban. És bónuszként jövő hónaptól kezdve nem csak a talpraktárat, hanem a ragasztóraktárat is nekem kell  felügyelnem. (Nem mintha eddig nem én pakolásztam volna az alkalmankénti fél tonnányi ragasztót, csak most már enyém lesz a papírmunka és a felelősség is…) [/hidepost]

De van azért pozitív esemény is. Ha már úgyis fényképeztem a rovástáblát, csináltam olyan képet is, amivel nevezni lehetett a nagy székely-magyar rovásjátékra, és most olvastam a Facebookon, hogy én is nyertem, mégpedig egy Szilaj dobcsoport: Dobélesztő című CD-t. 🙂

Fenyő 2011

Idén is megvettem az ilyenkor szokásos fenyőfát, tegnap hazahoztam, és ma délután elültettem a kertben. Sajnos a tavaly ültetett fenyőm elszáradt, így csak kettő van. 🙁

Ma hazafelé nem sokkal elindulás után feltűnt, hogy lapos az első gumim. Így hát itthon fenyőültetés után  gumiragasztás következett. Még szerencse, hogy nem tegnap, a fenyőcipelés közben kellett egész úton hazafelé meg-megállva pumpálgatni… 😉

 

Baleset

Ma reggel munkába menet Gyoma előtt láttam hogy valami sárgán villogott a hídon, a híd előtt meg két kocsi várakozott. Gondoltam takarítják a hidat, és arra várnak. Fékeztem hát, csakhogy az egész úton most először, így nem sejtettem, hogy az utat tükörjég borítja. A bicikli kicsúszott alólam, és biciklistől csúsztam háton fekve vagy négy métert. 🙂 Szerencsére éppen nem jött mögöttem semmi, meg sem ütöttem magam, a biciklin meg látszólag nem esett nagy kár, csak a hátsó villogó műanyagja jött le a helyéről.

Felálltam, lámpát összeszedtem,  indulnék tovább, de a lánc is leesett (a lánc felőli oldalára esett a bringa, a láncon és a váltón csúszott). Ekkor ért mögém egy autó, a hídon átmenni nem tudott, ez nekem jól jött, mert a lámpája fényénél fel tudtam rakni a láncot. (A láncot két napja zsíroztam be, jó alaposan. Addig rozsdás volt, de kattogott. Mindig akkor történik valami olyasmi, hogy a lánchoz kelljen nyúlnom, amikor éppen jó zsíros/olajos… ;-))

Áttoltam a biciklit hídon, mert akkorra már észrevettem, hogy a villogás egy autó vészvillogója,  ami szintén megcsúszhatott a híd közepén és nekiment a híd oldalának. A híd fém és műanyagdarabkákkal volt borítva, a kocsinak a jobb első kereke fel volt hajolva, az eleje nagy része hiányzott. Egy autó – az ami korábban világított nekem – megelőzve a többit, átment a hídon, végig maga előtt tolt egy lökhárító-darabot.

Amikor átértem, felültem, és haladtam is pár métert, amikor újra leesett a lánc, csakhogy most szó szerint. Ugyanis miután megálltam, hogy felrakjam, nem találtam sehol. 😀 Visszagyalogoltam pár métert, de a sötétben, a sáros úton nem találtam meg. Így hát toltam a biciklit a munkahelyemig (A Google Maps szerint 1,3 km-t).

Délben egyik munkatársam – aki kocsival jött – ment a postára, és egyúttal elvitt egy kerékpár szaküzletbe, ahol vettem új láncot és lánckereket is; úgyis eljött már az ideje a cserének.

Délután meg kigyalogoltam a gyomai vasútállomásra (kb. 3 éve jártam ott legutóbb) , azóta átépítették az egészet. Nagy élmény az aluljáróba levinni és onnan felvinni a biciklit a lépcsőn… 😛

Ványán az állomás ugyanolyan volt mint régen (és ugyanolyan messze is van, a Google szerint 3,1 km-re. :-().

Lánckerék

Reggel Gyomára menet akkora szembeszelem volt, hogy a biciklim félút körül elkezdett „szalajtani” . Eleinte szakaszosan, minden negyedik-ötödik hajtásra ugrott egyet a lánc, később már szinte folyamatosan. A fő probléma az volt, hogy a váltó az ütközőcsavarjaival rögzítve van (nem használom, elől a lánc mindig a legnagyobb, hátul a legkisebb lánckeréken van), így a másik lánckerékre való váltást „manuálisan” kellett véghezvinni: kézzel átrakni a láncot egy nagyobb lánckerékre.

Itthon kiderült, hogy mi volt a hiba: a már amúgy erősen elkopott hátsó lánckerekén a túlzott megerőltetés hatására elgörbültek a fogak, és ezért kezdett szalajtani:

Defekt

Délben, amikor hazaindultam volna, észrevettem, hogy lapos a biciklim hátsó gumija. (Éppen egy nagy köteg kartondobozt is haza akartam hozni, de erről majd egy másik bejegyzésben.) Reméltem, hogy nem nagy a lyuk, és ha néhányszor megállok pumpálni, kibírja hazáig. Három kilométerenként megálltam, felpumpáltam, aztán újabb három km. (A Gyomaendrőd és Dévaványa közötti táv kb. 12 kilométer.) Ez háromszor bevált, de a hármas kilométerkőtől már a kettesig sem jutottam, és leeresztett. Kénytelen voltam gumit cserélni. Szerencsére pumpa, tartalék belső és 15-ös villáskulcs mindig van nálam, így pár perc alatt kicseréltem. Itthon meg megragasztottam a régi gumit, és mostantól az a tartalék.

Érdekesség, hogy nem lyuk volt a belsőn, hanem annyira el van már kopva a külső gumi közepe, hogy apró karmolásszerű sérülések keletkeztek a belsőn, és az egyik túl mély lett; kénytelen leszek új külső gumit venni…  🙁 (2.5 éve vettem a bringát, a külső gumik még az eredetik rajta, azóta kb.: 52 × 6 × 2.5 * 30 km = 23400 km-t tettem meg velük ;-))