A nagy érdeklődésre való tekintettel 😉 még egy paradicsom-palántát fellógattam, kicsit talán részletesebben fényképezve az alkalmazott módszert. Pár javaslat, ami a múltkor kimaradt:
Paradicsom fejjel lefelé
Néhány hete láttam ezt a videót: http://www.youtube.com/watch?v=7RfLcEAx-7M, és rögtön eldöntöttem, hogyha a paradicsom palántáim elég nagyok lesznek, ezt én is kipróbálom, ennek ma este jött el az ideje.
Komposzt-átrakás
Tavasszal paprika és paradicsompalántákat szeretnék nevelni, de addig is, hogy kihasználjam a virágládákat, retket vetek, és egyúttal kísérletezek is, hogy milyen talajban fejlődnek jobban. Ki akarom próbálni a komposztomat is, úgyis át kell rakni időnként, így hát reggel nekiláttam.
Először is leemeltem a rácsot a komposztról (rácsos komposztálóm van, egy betonrácsból hajlított henger), arrébb raktam, majd átlapátoltam a komposztot az új helyre. Ez így leírva egyszerű, de egész délelőtt eltartott. 🙁 A rácsot fogta a köré nőtt fű, ezért ki kellett szabadítani sarlóval. Aztán a komposzt tetején a föld össze volt fagyva, így fel kellett ásni, ráadásul a tetején és a szélén lévő széna nem bomlott le annyira, mint alól és középen, úgyhogy ásni/lapátolni sem volt könnyű, de végül is sikerült:
“Ez jó mulatság, férfi munka volt!” 😉
Commodore-izáció
Nemrég találtam ezt a weboldalt: How to Convert your Photos into Commodore 64 Mode, itt az van leírva, hogyan lehet bármilyen képből (pl.: fénykép, logo, stb…) egyszerűen az ingyenes GIMP képszerkesztő segítségével olyan képet csinálni, ami hasonló ahhoz, mint amit a jó öreg Commodere 64-es számítógép meg tudott jeleníteni.
Fontos, hogy a kép nem lesz teljesen olyan, csak nagyon hasonló, hiszen így csak egyszerűen 160×200-as felbontású és 16 színű C64-es palettával rendelkező lesz a kép, viszont a C64-esen a multicolor módban nem lehetett minden képpont színét egyesével megváltoztatni, hanem karakterhelyenként (8×8 pixel, ami multicolor módban 4×8 pixel, hiszen minden képpont “dupla” szélességű) négy szín volt választható.
Íme néhány, a fenti módszerrel készült kép:
A dévaványai református templom, az Opera böngésző logója, egy mézeskalács és egy kamilla fényképe. 🙂
Telitalálat, avagy hogyan készül a lottó ötös
Tegnap az egyik ismerősöm belinkelt a Facebookra egy fényképet, amely egy férfit ábrázolt, amint éppen a telitalálatos ötös lottószelvényt fényképezte tükörből. Gondoltam, hogy a kép hamis, hiszen ha valaki megnyerné a közel kétmilliárd forintos fődíjat, valószínűleg nem nagyon híresztelné, pláne ilyen módon. (Azóta kiderült, hogy a nyertes szelvényt Budapesten vették, a fényképen szereplőn pedig Szeghalom van.)
Így hát kipróbáltam, hogy nekem vajon mennyi ideig tartana elkészíteni egy ilyesféle képet: kb.: 5 perc. 😀
Szóval íme egy kis bemutató “tutorial”, a lottó ötös készítéséről képekkel.
Komposzt
Van egy szép nagy udvarom, és mindig gondot okozott, hogy mit csináljak a sok levágott fűvel, kikapált gyomokkal, gyökerekkel. Többnyire otthagytam kisebb kupacokban ahol levágtam, és amikor már nagyon útban volt, áthordtam az udvar egyik sarkába, ahol csak gyűlt. Még szerencse, hogy az udvar nagyobb részén a szomszédék lovai legelésznek, és a bejárón növő füvet is levágják a lovaknak, így nekem csak a kertben meg a fáim körül lévő gazzal van gondom.
A sörkollektor.hu oldalon mostanában nagy figyelmet kapott a komposztálás, főleg a Jean Pain féle módszer. A lényeg:
Jean Pain erdőőr volt, rájött, ha a rábízott erdőből kitakarítja az aljnövényzetet (bokrokat, cserjéket), akkor erdőtűz esetén az égő fű/avar nem tudja meggyújtani a fákat, tehát az erdő átvészeli a tüzet. Viszont két probléma is adódott: volt rengeteg kivágott bokra, és az aljnövényzet nélkül nem regenerálódott a talaj az erdőben. Jean Pain a keresztes lovagok módszerét alkalmazta: apróra darálta a fahulladékot, pár hétig áztatta, majd nagy (legalább 4 köbméteres) kupacokat rakott belőlük. A nedves faanyag korhadásnak indult, és pár hónap múlva kitűnő humusz lett belőle, ezt visszaterítette az erdőben a fák közzé, helyreállítva így a talaj minőségét.
Ez már magában is nagyszerű lenne, ám a korhadásnak van két mellékterméke is: hónapokon keresztül kb. 60 fokos hőmérséklet, és nagy mennyiségű metángáz. Ha a komposzt-kupacban egy folyadékkal (vízzel) töltött hosszú csőkígyó van elhelyezve, a keletkező hő felhasználható fűtésre, vagy vízmelegítésre is. A metángáz pedig például főzésre, vagy gázmotor hajtású generátorral áramtermelésre, stb…
Nos, nekem jelenleg sem a meleg, sem a metán nem kell, viszont a felesleges kerti hulladékot szeretném “eltüntetni” , és jövőre jó lenne a komposzt a veteménynek. 😉
Így hát vettem egy tábla betonhálót, hajlítottam belőle egy hengert, levágtam a magasságát, és kész is a legegyszerűbb, úgynevezett fémhálós komposztáló. (A komposzt akkor lesz jó, ha jól szellőzik, mert a korhadáshoz sok oxigén kell. Ha nem kap oxigént – mert például egy gödörben van – akkor rothadásnak indul, és büdös lesz.)
A komposztot rétegesen kell rakni, egy réteg fű, kb.: 15-20 cm vastagon, pár cm vastag földréteg, konyhai hulladék, és ez ismételve. Növényevő állatok trágyája is kerülhet a komposztba, én egy kis lótrágyát raktam bele, mert az úgyis “kéznél volt” . 😉
A komposztnak nedvesnek kell lennie, de nem szabad túlöntözni (mert nem kap oxigént). Ha mégis túl sok benne a víz (mert pl.: megázott), akkor át kell forgatni.
Ha beválik, jövőre csinálok egy nagyobbat, abban már lesz csőkígyó is. (A mostani csak kb.: 2.3 köbméteres lehet, a normális hőtermeléshez legalább négy köbméter komposzt kellene.)
Kukorica
Majdnem egy hónapja született egy bejegyzés a sörkollektor.hu oldalon, a hidroponikus növénytermesztésről. Még aznap vízbe áztattam papírzsebkendő darabkákat, majd rájuk tettem négy szem kukoricát, hátha kinőnek. Különböző mélyen lógtak bele a papírdarabok a vízbe, és az egyik kicsirázott, és el is kezdett nőni:
A többi kukoricát is átraktam az előző mellé, és másik kettő is kicsirázott. (A negyedik azóta se.) Mert a hidropóniához szükséges tápoldatom nincs, de ha már kinőttek a kukoricák, nem akartam hogy “éhen haljanak”, vettem egy műanyag virágcserepet és egy zsák virágföldet, és elültettem őket, papírzsebkendőstől. Azóta is él mind a három, és szépen növekednek:
Nappal az ablakból kapnak fényt (Napot még nem láttak, az ablak északkelet felé néz), amikor hazajövök, mind a három az ablak felé van hajolva. Este sokáig fenn vagyok, világít egy kompakt fénycső, és 11 – éjfél körül már szemmel láthatóan a villany felé hajlanak: úgy tűnik egy fénycső fénye is elég lenne nekik. Meleget is kapnak, kb. fél méterre van a cserép a radiátortól. Kíváncsi vagyok, vajon megérik-e azt a kort, hogy termést is hozzanak?