Fűzfa komposzt

Tavaly ősszel meggallyaztuk a vezetékek közelébe felnőtt fűzfámat, így lett egy csomó fűzfaágam. A legnagyobb darabokat még korábban kiválogattam tüzelőnek, a maradék meg az udvar sarkába “pihent” .

A talajjal érintkező leveles részek már komposztálódni kezdtek, de a sok vastag ág miatt ez eltartana jópár évig, de a komposzt meg kellene, úgyhogy elkezdtem kiválogatni és a vékonyabb részektől megszabadítani a tűzifának való ágakat, a véknyakat meg összetördelve egy kupacba rakni, persze szénával, és egyéb növényi hulladékkal vegyítve (pl. összetört száraz csicsókaszár).

Persze időnként került közzé egy két lapát komposztálódott anyag meg föld is, és meg is locsoltam. Reményeim szerint őszre már használható lesz.

Egyéb projekt: Vettem egy eléggé megviselt, hiányos, motor nélküli John Deere 56-os fűnyírótraktort, meg egy eredetileg nem hozzávaló motort, amint össze sikerül építeni, leegyszerűsödik a fűnyírás, azaz hagyhatom a füvet kicsit magasabbra megnőni, a traktorral akkor is le tudom vágni, a levágott fű meg jó mulcsnak és a komposztba is.

John Deere 56

Krumpli 2020

A koronavírus járványnak “hála”, van egy csomó szabadidőm, így ráérek a kerttel foglalkozni. Néhány szem – amúgy étkezésre vásárolt – krumplim már kezdett kicsirázni, úgyhogy kipróbálok egy kényelmes krumplivetési módszert.

Kiszabadítottam a vadrózsával benőtt több éves komposztomat, ez főleg a lenyírt fű és föld rétegződéséből állt, de már teljesen homológgá vált.

Letettem a fűre kartonpapírt (pizzás-dobozokat), azt lesúlyoztam némi érett komposzttal, hogy el ne fújja a szél, majd az ősszel összeszedett és még éppen komposztálódásnak indult fűz és tölgy levél/ágnyesedékből raktam rá egy-egy kupacot.

Erre raktam két lapát érett komposztot, majd kupaconként két-két szem krumplit.

Aztán betemettem, szintén két lapát érett komposzttal, majd betakartam a kupacokat száraz fűvel. Majd ha nyírom a füvet, a friss fűnyesedéket is rá fogom szórni, így nem tud kiszáradni olyan könnyen.

Meglocsoltam egy hordóban melegedett kútvízből, aztán még szórtam rá egy kis fahamut is, mert azt olvastam, hogy a krumpli szereti, a krumplibogarak meg nem.

Nyolc kupac, azaz 16 szem nem túl nagy krumplit vetettem el, meglátjuk, hogy mennyi lesz belőle, beválik-e ez a módszer.

Madarak és színek

Figyeltem a madáretetőket a kamerával, és valóban úgy tűnik, hogy mióta a zöld etető is ott van, a sárgát nem használják. De nem akarok abba hibába esni, mint a tudós a viccben, ezért megcseréltem a két etetőt, hátha csak azért a zöldből esznek, mert az volt jobb helyen:

A fentebb említett vicc:

A tudós azt mondja a bolhának, “Ugorj!”, és a bolha ugrik. A tudós kitépi az egyik lábát, s azt mondja, “Ugorj”, a bolha ugrik. Kitépi még egy lábát, stb… Amikor már az összes lábát kitépte, a bolha nem ugrik. Mire föl a tudós feljegyzi: “Ha a bolha összes lábát kitépik, megsüketül.” Forrás

És kiderült, jobban számít az etetők elhelyezése, mint a színe. Mindkettőt használják, de a baloldalit sokkal gyakrabban, színtől függetlenül.

3d nyomtatott madáretető 2

Egy hete nyomtattam egy madáretetőt a 3d nyomtatómmal, és ezt egy 3d nyomtatással foglalkozó facebook-csoportban meg is osztottam. Ott felvetették, hogy a madarak félnek a sárga színtől, és egy belinkelt cikk szerint a zöldet viszont különösen kedvelik. Persze az errefelé élő madarak lehet, hogy nem tudják, hogy félniük kellene a sárgától, mert az elmúlt héten kb. fél kiló eledelt már megettek a régi etetőből is. De mert van itthon zöld anyagom, nyomtattam egy zöld színű madáretetőt is:

Ezt is megtöltöttem maggal (“Téli Madáreledel vadon élő madaraknak”), kiakasztottam a másik mellé.

Van egy IP-kamerám, amit majd Időkép-webkamerának szeretnék használni, de ideiglenesen felszereltem a madáretetőkhöz, így meg tudom figyelni a madarakat. “Tudományos kísérlet”, ahogy Doctor Brown mondaná. 🙂

3d nyomtatott madáretetők

Krumpli autógumiban

Lassan egy hónapja, hogy elvetettem az első adag krumplit, és a gumiabroncsokba vetett három krumpliból egy már kinőtt:

Mivel a gumit komposzttal töltöttem meg, így más, még le nem bomlott növényi magvak is kerültek bele, amik hála a kellemes klímának, szintén szépen növögetnek, ez szerintem tök vagy uborka lesz:

De akad ott retek és némi gaz is:

A borsóm is kezd kinőni (ez persze már nem a gumiban) :

Komposzt-átrakás

Tavasszal paprika és paradicsompalántákat szeretnék nevelni, de addig is, hogy kihasználjam a virágládákat, retket vetek, és egyúttal kísérletezek is, hogy milyen talajban fejlődnek jobban. Ki akarom próbálni a komposztomat is, úgyis át kell rakni időnként, így hát reggel nekiláttam.

Először is leemeltem a rácsot a komposztról (rácsos komposztálóm van, egy betonrácsból hajlított henger), arrébb raktam, majd átlapátoltam a komposztot az új helyre. Ez így leírva egyszerű, de egész délelőtt eltartott. 🙁 A rácsot fogta a köré nőtt fű, ezért ki kellett szabadítani sarlóval. Aztán a komposzt tetején a föld össze volt fagyva, így fel kellett ásni, ráadásul a tetején és a szélén lévő széna nem bomlott le annyira, mint alól és középen, úgyhogy ásni/lapátolni sem volt könnyű, de végül is sikerült:

“Ez jó mulatság, férfi munka volt!” 😉

Commodore-izáció

Nemrég találtam ezt a weboldalt: How to Convert your Photos into Commodore 64 Mode, itt az van leírva, hogyan lehet bármilyen képből (pl.: fénykép, logo, stb…) egyszerűen az ingyenes GIMP képszerkesztő segítségével olyan képet csinálni, ami hasonló ahhoz, mint amit a jó öreg Commodere 64-es számítógép meg tudott jeleníteni.

Fontos, hogy a kép nem lesz teljesen olyan, csak nagyon hasonló, hiszen így csak egyszerűen 160×200-as felbontású és 16 színű C64-es palettával rendelkező lesz a kép, viszont a C64-esen a multicolor módban nem lehetett minden képpont színét egyesével megváltoztatni, hanem karakterhelyenként (8×8 pixel, ami multicolor módban 4×8 pixel, hiszen minden képpont “dupla” szélességű) négy szín volt választható.

Íme néhány, a fenti módszerrel készült kép:

A dévaványai református templom, az Opera böngésző logója, egy mézeskalács és egy kamilla fényképe. 🙂