Gyomirtás – kartondobozokkal

Pár hónapja olvastam Vargaera blogjában, hogyha egy füves, gyomos területet ősszel letakarunk több réteg kartondobozzal, fóliával vagy használt műanyagpadlóval, akkor jövő tavaszra kipusztul alatta az összes gyom. A kartondoboz azért a legjobb, mert az el is bomlik addigra. Így mindenféle vegyszer nélkül, környezetbarát módon lehet gyomot irtani Ráadásul a föld porhanyós, könnyen kapálható lesz, ásni sem kell, csak összegereblyézni a bennmaradt (már elszáradt)  gyökereket.

Tegnap hoztam a munkahelyemről egy jó köteg kartondobozt, hogy kipróbáljam ezt a módszert. Le is raktam a dobozokat, egymásra takarnak vagy tíz-tíz centit, és téglákat is raktam rájuk a szél miatt.

Sajnos a dobozok csak a kiszemelt terület felére voltak elegek, de majd alkalomadtán hozok még.

Defekt

Délben, amikor hazaindultam volna, észrevettem, hogy lapos a biciklim hátsó gumija. (Éppen egy nagy köteg kartondobozt is haza akartam hozni, de erről majd egy másik bejegyzésben.) Reméltem, hogy nem nagy a lyuk, és ha néhányszor megállok pumpálni, kibírja hazáig. Három kilométerenként megálltam, felpumpáltam, aztán újabb három km. (A Gyomaendrőd és Dévaványa közötti táv kb. 12 kilométer.) Ez háromszor bevált, de a hármas kilométerkőtől már a kettesig sem jutottam, és leeresztett. Kénytelen voltam gumit cserélni. Szerencsére pumpa, tartalék belső és 15-ös villáskulcs mindig van nálam, így pár perc alatt kicseréltem. Itthon meg megragasztottam a régi gumit, és mostantól az a tartalék.

Érdekesség, hogy nem lyuk volt a belsőn, hanem annyira el van már kopva a külső gumi közepe, hogy apró karmolásszerű sérülések keletkeztek a belsőn, és az egyik túl mély lett; kénytelen leszek új külső gumit venni…  🙁 (2.5 éve vettem a bringát, a külső gumik még az eredetik rajta, azóta kb.: 52 × 6 × 2.5 * 30 km = 23400 km-t tettem meg velük ;-))

Kátyú-káty — Isten veled!

Pár napja, mikor hazafelé jöttem a Dévaványa-Gyomaendrőd közötti 4231. sz. úton, feltűnt, hogy lekaparták az út széléről a földet. Aztán a 6-os kilométerkőnél forgalomirányító lámpa, az út szélén egy kb. 40 cm mély gödör, vagy 100 m hosszan:

(Mobiltelefonnal készült képek, nem túl jó minőségűek. :-()

Felmerült bennem, hogy esetleg az utat javítják, de ezt el is vetettem — a választások után?! Pedig de! A gödröt másnapra feltöltötték valami homok-kőzúzalék keverékkel, és az út másik szélét ásták ki. Ma pedig már a 11-es és a 10-es kilométerkövek közti szakaszon vadonatúj, két rétegű aszfalt van! (Ez volt az út legrosszabb része, itt volt az egyik Kátyú-káty tábla. Azt a táblát azóta egy nagy vihar kettétörte, és most valamelyik munkás poénból odatámasztotta egy út melletti fa elé. :-))

És az út másik igen rossz  szakaszán, a 6-os kilométerkő környékén, ahol az út szélét feltöltötték, a régi aszfalt felső rétege meg van kaparászva, ami arra utal, hogy pár nap, és ott is új burkolat lesz. 😀

Biosz

Valamelyik nap hallottam két kisebbik öcsém beszélgetését:

Patrik: Holnap lesz természet órám is.
Ricsi: Nincs is természet óra!
Patrik: Akkor biosz.
Ricsi : Az nem biosz, hanem biológia. BIOS a számítógépben van!

🙂

Üvegtégla

Kaptam egy fél raklapnyi (63 db) üvegtéglát. Ebből szeretném a fürdőszobám “ablakát” megcsinálni, plusz a maradékból falba épített hangulatvilágítást barkácsolni.

A hetedik szint

Tegnap egészen késő estig komoly gondok voltak az Internet-kapcsolatommal (hol nagyon lassú volt, hol egyáltalán nem is volt :-P), így hát volt időm olvasni. Természetesen ha olvasni támad kedvem, csakis sci-fi  jöhet szóba; és Mordecai Roshwald A hetedik szint című könyvére esett a választásom, mégpedig a borítója miatt. Ugyanis olyan jópofa, sci-fis borító:

A történet a 3. világháború kezdete előtt egy föld alatti bunkerba vezényelt tiszt — X-127 — naplója. X-127 és társai feladata az atomrakétákat indító gombok kezelése. Ez igen fontos feladat (ha az ellenség elpusztítaná az egész országot, válaszcsapást kell mérni rájuk), ezért a bunker legbiztonságosabb szintje, az 1450 méter mélyen kialakított hetes szint a külvilágtól teljesen el van zárva. Van saját atomreaktoruk, speciális növények az oxigén előállítására, 500 évre elegendő élelmiszer — és a tudat, hogy soha többé nem láthatják a Napot…