Áramszünet

Ezt a bejegyzést amolyan bevezető-féleségnek szánom későbbi bejegyzéseimhez, amik talán nem lennének majd teljesen érthetőek az előzmények ismerete nélkül. Kicsit hosszú lesz – nem egyszer el is fogok kanyarodni a témától – de végül eljutok a címben is említett mai napi áramszünetig ;-).

2007 júniusában a Szuperinfóban találtam egy álláshirdetést, mely szerint Gyomaendrődön, a Turul Cipő Kft. “könnyű fizikai munkára” keres valakit. Átbicikliztem Gyomára, jelentkeztem, felvettek: azóta is ott dolgozom. No persze nem mint cipész, hanem csak mint betanított munkás.

A “könnyű fizikai munkához” visszatérve: Azért volt már rá példa, hogy vasbeton gerendákat vagy sokmázsás gépeket kellett pakolászni egész nap… 😉

Szép és jó volt minden: volt munka, meg is fizették. Egy év múlva hitelt vettem fel, s vettem egy házat.

Svájci frank alapú hitelt. Akkor egy frank 160 Ft körül volt. Most 212. Akkor jó ötletnek tűnt…

Ezután kezdődtek a bajok. Jött a gazdasági válság – és a Turul Cipőhöz igazgatóhelyettesnek Bíró Zsolt. A  cégnél – a vezetőséget leszámítva – senki sem tudta, hogy kicsoda. Az interneten rákeresve csak egy helyen szerepelt együtt a Turul Cipővel: a szcientológus listán… Változásokat hozott az addigi kiszámítható és ésszerű rendszerbe. Voltak látható változások is, pl.: Hogyan is tudtunk azelőtt, a szemeteskukáknak használt hordókra ragasztott piros alapon fekete “SZEMETES” felírat nélkül meglenni? Vagy hogyan is tárolhattuk addig az oszlopok között a becsomagolt papucsokat az “IDEIGLENES KÉSZÁRU RAKTÁR” tábla nélkül?

Érezhető változások is voltak. Például ettől kezdve levonták a szüneteket az órabérből. Reggeli, tízórai és ebédszünet – 50 perc. A dohányzók még rosszabbul jártak, nekik még 20 perc levonás.

Egyéb változások is voltak, de jobb semmi sem lett. Aztán Bíró Zsolt hirtelen eltűnt. 2009-ben már senki sem látta.

Élőben. Ugyanis a TV-ben is szerepelt, bár kitakarva, de felismerhetően: Milliókkal csalt a hitelközvetítő. Olvasni is lehetett róla: Pénzük és házuk is ráment a szcientológus csalóknak bedőlő nyugdíjasoknak.

A bajok változások nem tűntek el vele együtt.

Azóta eltelt újabb két év. Megint változások vannak.

[hidepost=0]A múlt hét óta darabbérre tért át a cég. Ezzel még nem is lenne baj, ha nem lennének olyan dolgok, mint pl.: a mai áramszünet. Még a múlt héten közölték velünk, hogy ma, kedden délelőtt áramszünet lesz, ezért déltől este hétig lesz a műszak. Sajnos valamit félreérthettek: délelőtt volt áram, délben ment el. ;-P Nem is jött vissza fél kettőig. Addig ott kellett várni. A cég vezetője azt tanácsolja “addig beszélgessünk”. Darabbérben… [/hidepost]

Baleset

Ma reggel munkába menet Gyoma előtt láttam hogy valami sárgán villogott a hídon, a híd előtt meg két kocsi várakozott. Gondoltam takarítják a hidat, és arra várnak. Fékeztem hát, csakhogy az egész úton most először, így nem sejtettem, hogy az utat tükörjég borítja. A bicikli kicsúszott alólam, és biciklistől csúsztam háton fekve vagy négy métert. 🙂 Szerencsére éppen nem jött mögöttem semmi, meg sem ütöttem magam, a biciklin meg látszólag nem esett nagy kár, csak a hátsó villogó műanyagja jött le a helyéről.

Felálltam, lámpát összeszedtem,  indulnék tovább, de a lánc is leesett (a lánc felőli oldalára esett a bringa, a láncon és a váltón csúszott). Ekkor ért mögém egy autó, a hídon átmenni nem tudott, ez nekem jól jött, mert a lámpája fényénél fel tudtam rakni a láncot. (A láncot két napja zsíroztam be, jó alaposan. Addig rozsdás volt, de kattogott. Mindig akkor történik valami olyasmi, hogy a lánchoz kelljen nyúlnom, amikor éppen jó zsíros/olajos… ;-))

Áttoltam a biciklit hídon, mert akkorra már észrevettem, hogy a villogás egy autó vészvillogója,  ami szintén megcsúszhatott a híd közepén és nekiment a híd oldalának. A híd fém és műanyagdarabkákkal volt borítva, a kocsinak a jobb első kereke fel volt hajolva, az eleje nagy része hiányzott. Egy autó – az ami korábban világított nekem – megelőzve a többit, átment a hídon, végig maga előtt tolt egy lökhárító-darabot.

Amikor átértem, felültem, és haladtam is pár métert, amikor újra leesett a lánc, csakhogy most szó szerint. Ugyanis miután megálltam, hogy felrakjam, nem találtam sehol. 😀 Visszagyalogoltam pár métert, de a sötétben, a sáros úton nem találtam meg. Így hát toltam a biciklit a munkahelyemig (A Google Maps szerint 1,3 km-t).

Délben egyik munkatársam – aki kocsival jött – ment a postára, és egyúttal elvitt egy kerékpár szaküzletbe, ahol vettem új láncot és lánckereket is; úgyis eljött már az ideje a cserének.

Délután meg kigyalogoltam a gyomai vasútállomásra (kb. 3 éve jártam ott legutóbb) , azóta átépítették az egészet. Nagy élmény az aluljáróba levinni és onnan felvinni a biciklit a lépcsőn… 😛

Ványán az állomás ugyanolyan volt mint régen (és ugyanolyan messze is van, a Google szerint 3,1 km-re. :-().

Tyúkól – 01

Réges-rég (tavaly, 2010 elején ;-)) elhatároztam, hogy tyúkokat fogok tartani. Na persze nem megenni, hanem a tojások miatt. Ez azóta is csak elhatározás maradt, egészen múlt hét vasárnapjáig, akkor ugyanis kezdetét vette a “tyúkól-projekt ” azzal, hogy Attila öcsémnek adtam az udvaromon lévő régi disznóól tetejének egy részét. A disznóól hullámpalával volt borítva, nekem nem kellett, ő meg műhelyt épít, arra jó lesz. A disznóól fedetten maradt kisebbik részéből lesz a tyúkól, a tetőtlenített részéből (ami vastag vasbeton fallal van körülvéve) és az előtte lévő “dombból” pedig a tyúkudvar. (A “domb” a házamból kibontott vályogtörmelékből van, teljesen benőtték valami bokrok, amik mostanra elszáradtak, azokat kiszedtem, mennek a komposztba, a dombot pedig majd még elegyengetem.)

Ma apámmal lebontottuk a palátlanított tető vasszerkezetét, ebből majd kerítésoszlopok lesznek. Íme pár kép, a korábbi és a jelenlegi állapotról:

Hozzáadtam pár új képet: elkezdtem elegyengetni a “dombot”; a leendő tyúkudvar magasabban lesz, mint a tyúkól, ezért körberakom téglával, így a téglatörmeléktől is megszabadulok, és az udvar is jól fog kinézni. 🙂

Lánckerék

Reggel Gyomára menet akkora szembeszelem volt, hogy a biciklim félút körül elkezdett “szalajtani” . Eleinte szakaszosan, minden negyedik-ötödik hajtásra ugrott egyet a lánc, később már szinte folyamatosan. A fő probléma az volt, hogy a váltó az ütközőcsavarjaival rögzítve van (nem használom, elől a lánc mindig a legnagyobb, hátul a legkisebb lánckeréken van), így a másik lánckerékre való váltást “manuálisan” kellett véghezvinni: kézzel átrakni a láncot egy nagyobb lánckerékre.

Itthon kiderült, hogy mi volt a hiba: a már amúgy erősen elkopott hátsó lánckerekén a túlzott megerőltetés hatására elgörbültek a fogak, és ezért kezdett szalajtani:

Monitor

Tünde húgom monitora elromlott, a kék (és néha a zöld) szín is eltűnt. A monitor “ütögetése” időlegesen megoldotta a problémát, de végül csak szét kellett szedni. A fő gond ezzel az volt, hogy az érintkezési hiba a képcső hátulján lévő kis panelen volt, közvetlenül a videó-kártyától jövő vezeték csatlakozójánál, azonban ezt a panelt egy árnyékolásul szolgáló fémdoboz borította, ami több (sok :-P) helyen a panelhez forrasztottak. A doboz eltávolítása után nem látszott a hiba, ám nagyítóval megvizsgálva a csatlakozót, az első három forrasztás körben el volt repedve. Újraforrasztottam, és a monitor már órák óta gond nélkül működik.

Netmentesen

Már több mint egy hete, hogy gondok voltak az internetkapcsolatommal. Meg-megszakadt a net, nem lehetett letölteni nagyobb fájlokat, később már kisebbeket sem. Felhívtam az Invitelt, hogy gond van, azt mondták, másnap (hétfőn) jönnek és megnézik. Ám mivel estére úgy tűnt, hogy minden rendben, amikor másnap felhívott a szerelő, hogy kijöjjön-e, mondtam, hogy nem szükséges, a probléma magától megoldódott.

Péntekre megint elkezdett vacakolni, hát újra hívtam a szolgáltatót, de mivel nyilván csak hétfőn jöttek ki, ezért beüzemeltem a tartalék modememet, ami pont olyan D-Link DSL 360R szutyok, mint amilyet az Invitel adott, de ezzel legalább úgy-ahogy elműködött a hálózat.

Ma reggel hívott a szerelő, hogy jönne, jött is, kicserélte a modemet. Az új modem szép fekete, de ugyanaz a típus mint az előző (ami már a második, mert pár éve szintén elromlott és kicserélték). Jelenleg úgy tűnik, minden oké, és nem kell Kaliforniába, a Szilícium völgybe menni egy kis Internetért. 😉

Fenyő 2010

A tavaly megteremtett szép “hagyományt” folytatva idén is vettem egy gyökeres fenyőt, amit ma reggel elültettem a másik mellé. Ezt szintén ugyanattól a gyomai munkatársamtól vettem, és kerékpárral hoztam át Ványára. 😉 Szembeszél, hideg és sötét ugyanúgy volt mint tavaly, de legalább most az utat nem borította hó.

Mivel szép nagy udvarom van, nem fenyeget az a veszély, hogy előbb-utóbb nem jut hely a sok fenyőfának – ha két méterenként ültetnék egy-egy fát, akkor is még 373 karácsonyt kellene megérnem. 😉

Kukorica

Majdnem egy hónapja született egy bejegyzés a sörkollektor.hu oldalon, a hidroponikus növénytermesztésről. Még aznap vízbe áztattam papírzsebkendő darabkákat, majd rájuk tettem négy szem kukoricát, hátha kinőnek. Különböző mélyen lógtak bele a papírdarabok a vízbe, és az egyik kicsirázott, és el is kezdett nőni:

A többi kukoricát is átraktam az előző mellé, és másik kettő is kicsirázott. (A negyedik azóta se.) Mert a hidropóniához szükséges tápoldatom nincs, de ha már kinőttek a kukoricák, nem akartam hogy “éhen haljanak”, vettem egy műanyag virágcserepet és egy zsák virágföldet, és elültettem őket, papírzsebkendőstől. Azóta is él mind a három, és szépen növekednek:

Nappal az ablakból kapnak fényt (Napot még nem láttak, az ablak északkelet felé néz), amikor hazajövök, mind a három az ablak felé van hajolva. Este sokáig fenn vagyok, világít egy kompakt fénycső, és 11 – éjfél körül már szemmel láthatóan a villany felé hajlanak: úgy tűnik egy fénycső fénye is elég lenne nekik. Meleget is kapnak, kb. fél méterre van a cserép a radiátortól. Kíváncsi vagyok, vajon megérik-e azt a kort, hogy termést is hozzanak?