Személyes blog, helyszín: Dévaványa és környéke
Kísérlet, próbálkozás
Szereztem egy kissé leharcolt elektromos kerékpár kereket, szélgenerátort építek belőle.
Levágtam a küllőket és szétszedtem, volt benne némi por: rozsda és alumíniumoxid. Kitisztítottam, de a csapágyak is lötyögtek, úgyhogy azokat újakra cseréltem.
„Szélgenerátor házilag 1. rész” bővebbenMegkaptuk az eredményt:
„A lebomlási érték alapján sorba rendeztük a beérkezett mintákat három különböző osztályozás kategóriái szerint (i) megyénként, (ii) földhasználat, illetve (iii) talajtípus szerint. A sorbarendezett bomlási értékeket mindhárom osztályozás kategóriái szerint négy-négy, egyenlő darabszámú halmazba, úgynevezett kvartilisekbe (Q) osztottuk. A Q1 azt jelenti, hogy a kapott bomlási érték a felső 25%-ba tartozik, tehát az adott kategóriában a legjobban lebomlott alsók közé tartozik, míg a Q4 az alsó 25%-ot jelenti, azaz a legkevésbé lebomlottak halmazát.„
Az enyém Q1, tehát elég jó a talaj az elásás helyén. 🙂
Eltelt a 60 nap az elásás óta, a Talajtani Intézet kiküldte a kiásás instrukcióit:
Május 5-én ástam el a bugyit, azóta 65 nap telt el, úgyhogy már ma kiástam:
Nem jelöltem meg, hogy hova ástam el, akkor is készült videó és fényképek, azok alapján könnyen beazonosítható volt az ásás helye:
Szétvágtam, kiterítettem, lefényképeztem. Így szemre kb. 30-40%-a tűnhetett el a bugyinak.
A közeli képen jól látszik, hogy a szövet anyagában lévő 5% műszál vékony hálóként megmaradt, ahol a pamut lebomlott:
A kérdőívet kitöltöttem, a fényképet feltöltöttem, már csak a kutatás eredményeire kell várni. 🙂
Az ELKH ATK Talajtani Intézet kora tavasszal egy érdekes közösségi tudomány programot indított, „Alsóban az élet” címmel. Egy külföldön már alkalmazott módszerről van szó, melynek során egy pamut alsóneműt elásnak egy ásónyomnyi mélyre, majd két hónap múlva kiássák, és az alsónemű lebomlásának mértékéből lehet következtetni a talaj minőségére – hiszen minél több a szerves anyagok lebontását végző élőlény a talajban, annál kevesebb marad a bugyiból.
És hogy miért pont bugyit kell elásni? 🙂 Viccesebb mintha egy egyszerű téglalap alakú szövetdarabról lenne szó, felkapja média, így sok emberhez eljut, sokan résztvesznek a kutatásban.
Be is vált a dolog, 677 településről 1193-an jelentkeztek. Amikor én jelentkeztem, április 9-én (egy Telex-cikkben olvastam a kísérletről), már volt egy kis piros pötty Dévaványa helyén a térképen, tehát a városból más is jelentkezett. Ez már későbbi térkép:
Ma reggel kaptam meg a bugyit, már el is ástam a facsemeték közzé:
Folytatás két hónap múlva, a kiásásnál. 🙂
Tavaly ősszel meggallyaztuk a vezetékek közelébe felnőtt fűzfámat, így lett egy csomó fűzfaágam. A legnagyobb darabokat még korábban kiválogattam tüzelőnek, a maradék meg az udvar sarkába „pihent” .
A talajjal érintkező leveles részek már komposztálódni kezdtek, de a sok vastag ág miatt ez eltartana jópár évig, de a komposzt meg kellene, úgyhogy elkezdtem kiválogatni és a vékonyabb részektől megszabadítani a tűzifának való ágakat, a véknyakat meg összetördelve egy kupacba rakni, persze szénával, és egyéb növényi hulladékkal vegyítve (pl. összetört száraz csicsókaszár).
Persze időnként került közzé egy két lapát komposztálódott anyag meg föld is, és meg is locsoltam. Reményeim szerint őszre már használható lesz.
Egyéb projekt: Vettem egy eléggé megviselt, hiányos, motor nélküli John Deere 56-os fűnyírótraktort, meg egy eredetileg nem hozzávaló motort, amint össze sikerül építeni, leegyszerűsödik a fűnyírás, azaz hagyhatom a füvet kicsit magasabbra megnőni, a traktorral akkor is le tudom vágni, a levágott fű meg jó mulcsnak és a komposztba is.
A koronavírus járványnak „hála”, van egy csomó szabadidőm, így ráérek a kerttel foglalkozni. Néhány szem – amúgy étkezésre vásárolt – krumplim már kezdett kicsirázni, úgyhogy kipróbálok egy kényelmes krumplivetési módszert.
Kiszabadítottam a vadrózsával benőtt több éves komposztomat, ez főleg a lenyírt fű és föld rétegződéséből állt, de már teljesen homológgá vált.
Letettem a fűre kartonpapírt (pizzás-dobozokat), azt lesúlyoztam némi érett komposzttal, hogy el ne fújja a szél, majd az ősszel összeszedett és még éppen komposztálódásnak indult fűz és tölgy levél/ágnyesedékből raktam rá egy-egy kupacot.
Erre raktam két lapát érett komposztot, majd kupaconként két-két szem krumplit.
Aztán betemettem, szintén két lapát érett komposzttal, majd betakartam a kupacokat száraz fűvel. Majd ha nyírom a füvet, a friss fűnyesedéket is rá fogom szórni, így nem tud kiszáradni olyan könnyen.
Meglocsoltam egy hordóban melegedett kútvízből, aztán még szórtam rá egy kis fahamut is, mert azt olvastam, hogy a krumpli szereti, a krumplibogarak meg nem.
Nyolc kupac, azaz 16 szem nem túl nagy krumplit vetettem el, meglátjuk, hogy mennyi lesz belőle, beválik-e ez a módszer.
Figyeltem a madáretetőket a kamerával, és valóban úgy tűnik, hogy mióta a zöld etető is ott van, a sárgát nem használják. De nem akarok abba hibába esni, mint a tudós a viccben, ezért megcseréltem a két etetőt, hátha csak azért a zöldből esznek, mert az volt jobb helyen:
A fentebb említett vicc:
A tudós azt mondja a bolhának, „Ugorj!”, és a bolha ugrik. A tudós kitépi az egyik lábát, s azt mondja, „Ugorj”, a bolha ugrik. Kitépi még egy lábát, stb… Amikor már az összes lábát kitépte, a bolha nem ugrik. Mire föl a tudós feljegyzi: „Ha a bolha összes lábát kitépik, megsüketül.” Forrás
És kiderült, jobban számít az etetők elhelyezése, mint a színe. Mindkettőt használják, de a baloldalit sokkal gyakrabban, színtől függetlenül.
Egy hete nyomtattam egy madáretetőt a 3d nyomtatómmal, és ezt egy 3d nyomtatással foglalkozó facebook-csoportban meg is osztottam. Ott felvetették, hogy a madarak félnek a sárga színtől, és egy belinkelt cikk szerint a zöldet viszont különösen kedvelik. Persze az errefelé élő madarak lehet, hogy nem tudják, hogy félniük kellene a sárgától, mert az elmúlt héten kb. fél kiló eledelt már megettek a régi etetőből is. De mert van itthon zöld anyagom, nyomtattam egy zöld színű madáretetőt is:
Ezt is megtöltöttem maggal („Téli Madáreledel vadon élő madaraknak”), kiakasztottam a másik mellé.
Van egy IP-kamerám, amit majd Időkép-webkamerának szeretnék használni, de ideiglenesen felszereltem a madáretetőkhöz, így meg tudom figyelni a madarakat. „Tudományos kísérlet”, ahogy Doctor Brown mondaná. 🙂
Kezd megérni a fejjel lefelé elültetett palántámon nőtt egyetlen paradicsomom:
Lassan egy hónapja, hogy elvetettem az első adag krumplit, és a gumiabroncsokba vetett három krumpliból egy már kinőtt:
Mivel a gumit komposzttal töltöttem meg, így más, még le nem bomlott növényi magvak is kerültek bele, amik hála a kellemes klímának, szintén szépen növögetnek, ez szerintem tök vagy uborka lesz:
De akad ott retek és némi gaz is:
A borsóm is kezd kinőni (ez persze már nem a gumiban) :
