We use cookies to help you navigate efficiently and perform certain functions. You will find detailed information about all cookies under each consent category below.
The cookies that are categorized as "Necessary" are stored on your browser as they are essential for enabling the basic functionalities of the site. ...
Necessary cookies are required to enable the basic features of this site, such as providing secure log-in or adjusting your consent preferences. These cookies do not store any personally identifiable data.
Functional cookies help perform certain functionalities like sharing the content of the website on social media platforms, collecting feedback, and other third-party features.
Analytical cookies are used to understand how visitors interact with the website. These cookies help provide information on metrics such as the number of visitors, bounce rate, traffic source, etc.
Performance cookies are used to understand and analyze the key performance indexes of the website which helps in delivering a better user experience for the visitors.
Advertisement cookies are used to provide visitors with customized advertisements based on the pages you visited previously and to analyze the effectiveness of the ad campaigns.
Személyes blog, helyszín: Dévaványa és környéke
Természet – állatok/növények.
A nemrég kikelt rozsdafarkú fiókák miatt csak nagyobb megszakításokkal tudok falat bontani (mert ha ott vagyok, akkor a szüleik nem mernek a fészekhez menni, csak körülöttem „kattognak”), és az egyik kihagyás alatt „ottfelejtettem” a bekapcsolt fényképezőgépet meg egy zseblámpát a fészek mellett.
Sikerült elkapni az etetést is:
Tegnap elkezdtem kibontani a konyha és a nagyszoba közötti válaszfalat, ami egyben valami téglakályha-szerűség is volt (nincs semmi szigetelése és nagyon vizes, a helyére normális válaszfalat építek betonalapra). A tűztér alatt volt egy kis körbeépített üreg, nyilván azért, hogy oda hulljon a hamu, és annak az alja megütögetve úgy kongott, mintha valami üreg lett volna alatta.
Haza is szaladtam fényképezőgépért meg lámpáért, hátha valami „kincset” rejtettek alá vagy száz éve, de nem. :’-( Még csak üreg sem volt alatta, hiába volt olyan hangja. (A lottón se nyertem, úgyhogy holnap csak menni kell dolgozni. ;-P)
Aztán a falbontással is leálltam, mert észrevettem, hogy kikeltek a rozsdafarkú fiókák amik az éppen bontott falban lévő ajtótok fölött fészkelnek (a fal túloldalán), és amíg ott vagyok, a szüleik nem merik etetni őket, csak idegesen „kattognak”.
Úgyhogy inkább a leendő fürdőszobám falán tapasztottam be a réseket. A simaság nem lényeg, hiszen úgyis gipszkarton lesz a vályogfal előtt.
Most először mentem el a Dévaványa Felemelkedéséért Közalapítvány által szervezett „Ismerd meg városunk határát!” kerékpártúrára. Tizenhárman indultunk, de később még hárman csatlakoztak. (A Szilasok után értek be minket.)
Útközben megnéztük a Varga-keresztet, amiről megtudtuk, hogy korábban Szőlősi-kereszt volt a neve, Sátorhalmot a Barcéi-halmot, és a Lipcsey kopjafát.
Láttunk szikes pusztát, sóvirágot, nyulakat, még három túzokot is.
Az út hossza kb. 20 km lehetett, ezt három óra alatt tettük meg (persze legalább hatszor megálltunk pár percre az érdekesebb helyeken).
Néhány kép az útról:
Kezd megérni a fejjel lefelé elültetett palántámon nőtt egyetlen paradicsomom:
Néhány kép a kertből. (Igazából OTP-s bejegyzést szeretnék írni, de még várok fejleményeket. 
)
Sárgul(hatna már jobban is) a fejjel-lefelé ültetett paradicsomom:
A kertbe kiültetett palántákon a paradicsomok még sokkal kisebbek, de azokon legalább nem csak egy, hanem sok nőtt:
A gumiba ültetett krumplik is megvannak még:
És ahogy időm engedi, a többi krumpli közötti sorokat töltöm fel lekaszált fűvel:
Pár kép a kertből, vegyesen. Először is a fejjel lefele elültetett paradicsomom:
Ma délután a kertemben tett szokásos ellenőrző-séta alkalmával szomorúan tapasztaltam, hogy a krumplibogarak felfedezték az én krumplijaimat is:
Nemcsak enni akarnak, hanem már szaporodnának is:
Vegyszert nem akarok használni, úgyhogy egyelőre maradt a „manuális” módszer: levélbe csavarva szépen összeroppantottam őket, a petés leveleket meg leszakítva széttapostam. Persze biztosan van még sok, amit nem vettem észre, de majd igyekszem nehezíteni az életüket.
Még tegnap elkezdtem a krumplisorok közti részt feltölteni lekaszált fűvel, ezt Tóth Győző weboldalán olvastam valamelyik nap, így nem szárad ki a föld a krumpli körül és nem nő ki a gyom sem, a lebomló széna meg tápanyag visszajuttatás. Ma pedig a krumplibogár irtására rákeresve arról találtam infót, hogy a fű-borítás miatt az inkább mászni szerető kártevők nehezebben tudják megközelíteni a növényeket, továbbá a lárvák nehezebben ássák be magukat és nehezebben másznak ki; és a talajtakarás alatt kialakuló kellemes mikroklíma miatt elszaporodnak a gombák és egyéb a talajban tartózkodó krumplibogár számára ellenséges élőlények.
Úgyhogy amint gyűlik a fű, terítem szét a krumpli közzé, egyelőre két fél-sorra elegendő füvem volt.
Végül egy kép a fejjel-lefelé elültetett paradicsomomról:
Ez itt az egyik fejjel-lefelé elültetett paradicsom palántám:
Közelebbről:
Már van rajta egy pici, borsószemnyi méretű paradicsom. 
Az egyik fejjel-lefelé elültetett paradicsomom kivirágzott, ezért kiköltöztettem az eresz alá, mert nem tudom, hogy terem-e beporzás nélkül is:
Közben nő a következő generáció:
A krumplijaim is szépen nőnek, főleg a gumiba ültetettek:
És végre volt időm kirakni a már egy hónapja kész madárijesztőmet a kert közepére:
