Krumpli 2012

A hosszú hétvégén sikerült felkapálni a keretemet (előtte meg lett boronálva), bár még sok benne az elszáradt fűcsomó, de némi gereblyézés után egészen tűrhetően néz ki. Vetettem három félsornyi retket (mind a három másfajta), és ma reggel apámmal és Attila öcsémmel elvetettünk hét és félsornyi krumplit. (Egy sor 25 méter hosszú, félméterenként ment bele egy-egy krumpli, azaz kb.: 350-400 tő krumplit vethettünk; ez úgy a kert egyötöd részét foglalja el.) Ez egyúttal kísérlet is: van másfél sor, amiben csak simán föld fedi a burgonyát, a többi sorban meg felváltva komposzt és az arra járó szomszédtól kapott érett istállótrágya. Aztán amelyik jobban fog teremni, jövőre csak azt a módszert alkalmazom.

Egyúttal kipróbálok egy az Interneten olvasott krumplitermesztési technikát: használt autógumikba egymás fölé rétegesen kell ültetni a burgonyát, ha az alsó réteg kinő, feltölteni földdel, vetni bele még krumplit, és ezt öt-hat gumiig folytatni. A legfelső gumi üres, és üveglap fedi, persze csak úgy, hogy szellőzni is tudjon. A fekete gumi meg az üvegházhatás miatt elvileg a kellemes melegben hamarabb kinő így mintha normálisan lenne elvetve, és kisebb hely kell neki. További infó itt: http://bioszekely.blogspot.com/2011/08/autogumiban-pityokat.html és itt: http://cuccos.com/hobby/index.php?op=dyncont&contid=45

 

Paradicsom palánták 2012

Február 26-án vetettem el egy zacskónyi paradicsommagot, úgy tűnik nagy részük ki is nőtt:

A palántákat fóliával mindig letakarom, hogy ne párologjon olyan gyorsan a nedvesség a virágföldből:

Még ezenkívül kétféle paradicsommagom van, ezeket majd egy-egy hónap késéssel fogom elvetni; így ha minden jól megy ősszel hosszú ideig lesz folyamatosan friss paradicsomom, de legrosszabb esetben is csak megmarad valamennyi a három adag növényből.

Behavazva

Felnéztem a házam padlására, mert több helyen is azt olvastam, hogy be-behordta a múltkori hóviharban a szél a havat a cserepek közti réseken; és már „jó idő van”, kezd olvadni, azaz ha nálam is van hó, tovább nem halogathatom az eltakarítását.

Ez a látvány fogadott:

Nagyon klasszul néz ki, de a vályogfödém valószínűleg nem szereti a vizet, úgyhogy megvan a délelőtti programom. :’-(

Na, a fontosabb részével megvagyok. 😀 A padlás a leendő kazánház és a mellette lévő már elkezdett lakószoba fölötti része „tiszta” lett:

Ez meg a hó, amit lehordtam:

A nyáron – ha lesz rá időm (és pénzem ;-P)  – célszerű lesz fóliát raknom a cserepek alá, elkerülendő az ilyen plusz testmozgást. 😉

 

Dió

Három éve tavasszal az építkezéshez használt homokban találtam egy kicsirázott diót, valami madár ejthette el (varjú), esetleg a szél fújta át a szomszédban pár tíz méterre lévő fáról. A diót átültettem a kertembe, és azóta szép kis fává nőtt, ez a kép idén nyáron készült:

Ma délután a kapum előtt találtam ezt a diót:

Ezt biztosan madár ejtette le, mert a közeli diófák diói kicsit kisebbek és sokkal kerekebbek. Tavasszal elültetem, addig meg egy virágcserépbe teszem nedves homokba.

Szántott-föld

Már legalább egy hónapja vadásztam valakire, aki felszántaná az udvarom erre kijelölt részét, és hétfőn végre sikerült találnom. (A szomszéd utcában lakik… „Ahol nincs, ott ne keress.” ;-)) Véradás után hazafelé – véradásra mindig kiveszek egy nap szabadságot – kerültem egy kicsit, és megkérdeztem az illetőt, felszántaná-e az udvarom. Ma, azaz szerda reggel kilencre beszéltük meg, el is jött, fel is szántott.

A tízen-évek óta  megműveletlen terület keménysége és a harmattól csúszós fű meg-megfogta a traktort, de azért kb.: egy óra alatt csak fel lett szántva.

Előtte:

Utána:

Idén még jó-pár zsáknyi galambtrágyát szétszórok a felszántott részen, aztán majd tavasszal felkapáltatom (van aki a szántást nem vállalta, mert kisebb traktora van, és csak a tavaly már felszántott földet tudta volna újraszántan, de ajánlotta, hogy felkapálná).

A komposzt és a lábastyúk

Eddig úgy tudtam, hogy a komposztfűtést a keresztes lovagok találták ki, később pedig Jean Pain újrafeltalálta a módszert. Pedig nem így történt. Már évezredekkel, év-tízezredekkel ezelőtt is ismert volt a módszer, miszerint a beáztatott növényi részek bomlása közben fejlődő hő felhasználható fűtésre. Még csak nem is az emberi faj tagjai használták először, hanem „buta” madarak: a lábastyúkok.

A hím lábastyúk ás egy több méter átmérőjű gödröt, telehordja növénydarabokkal (levelek, kisebb ágak), megvárja míg megázik. Ezután a nőstény lerakja a tojásokat, majd a hím betemeti az egészet homokkal:


(A kép ennek a fordítása: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Malleefowl_Pengo.svg)

A tojásoknak pontosan 34 Celsius fok hőmérsékletre van szükségük, ezért a hím a költődomb közelében marad, és „szabályozza” a fészek hőmérsékletét. Ha túl hűvös van, vagy a komposzt már régi és nem fűt eléggé, akkor megnöveli a hőszigetelő homokréteg vastagságát. Ha meleg van, lekapar a homokból. Állítólag 1 fok pontossággal tudja tartani a megfelelő hőmérsékletet, és előre megérzi az időjárás változását is.

Kapcsolódó linkek: