Pénteken lesz egy hónapja, hogy elvetettem a csicsókát, és már több ki is nőtt:
„Csicsóka – kinőtt!” bővebben
Személyes blog, helyszín: Dévaványa és környéke
Természet – állatok/növények.
Pénteken lesz egy hónapja, hogy elvetettem a csicsókát, és már több ki is nőtt:
„Csicsóka – kinőtt!” bővebben
A hosszú hétvégén sikerült felkapálni a keretemet (előtte meg lett boronálva), bár még sok benne az elszáradt fűcsomó, de némi gereblyézés után egészen tűrhetően néz ki. Vetettem három félsornyi retket (mind a három másfajta), és ma reggel apámmal és Attila öcsémmel elvetettünk hét és félsornyi krumplit. (Egy sor 25 méter hosszú, félméterenként ment bele egy-egy krumpli, azaz kb.: 350-400 tő krumplit vethettünk; ez úgy a kert egyötöd részét foglalja el.) Ez egyúttal kísérlet is: van másfél sor, amiben csak simán föld fedi a burgonyát, a többi sorban meg felváltva komposzt és az arra járó szomszédtól kapott érett istállótrágya. Aztán amelyik jobban fog teremni, jövőre csak azt a módszert alkalmazom.
Egyúttal kipróbálok egy az Interneten olvasott krumplitermesztési technikát: használt autógumikba egymás fölé rétegesen kell ültetni a burgonyát, ha az alsó réteg kinő, feltölteni földdel, vetni bele még krumplit, és ezt öt-hat gumiig folytatni. A legfelső gumi üres, és üveglap fedi, persze csak úgy, hogy szellőzni is tudjon. A fekete gumi meg az üvegházhatás miatt elvileg a kellemes melegben hamarabb kinő így mintha normálisan lenne elvetve, és kisebb hely kell neki. További infó itt: http://bioszekely.blogspot.com/2011/08/autogumiban-pityokat.html és itt: http://cuccos.com/hobby/index.php?op=dyncont&contid=45
Február 26-án vetettem el egy zacskónyi paradicsommagot, úgy tűnik nagy részük ki is nőtt:
A palántákat fóliával mindig letakarom, hogy ne párologjon olyan gyorsan a nedvesség a virágföldből:
Még ezenkívül kétféle paradicsommagom van, ezeket majd egy-egy hónap késéssel fogom elvetni; így ha minden jól megy ősszel hosszú ideig lesz folyamatosan friss paradicsomom, de legrosszabb esetben is csak megmarad valamennyi a három adag növényből.
Felnéztem a házam padlására, mert több helyen is azt olvastam, hogy be-behordta a múltkori hóviharban a szél a havat a cserepek közti réseken; és már „jó idő van”, kezd olvadni, azaz ha nálam is van hó, tovább nem halogathatom az eltakarítását.
Ez a látvány fogadott:
Nagyon klasszul néz ki, de a vályogfödém valószínűleg nem szereti a vizet, úgyhogy megvan a délelőtti programom. :’-(
Na, a fontosabb részével megvagyok. 😀 A padlás a leendő kazánház és a mellette lévő már elkezdett lakószoba fölötti része „tiszta” lett:
Ez meg a hó, amit lehordtam:
A nyáron – ha lesz rá időm (és pénzem ;-P) – célszerű lesz fóliát raknom a cserepek alá, elkerülendő az ilyen plusz testmozgást. 😉
Három éve tavasszal az építkezéshez használt homokban találtam egy kicsirázott diót, valami madár ejthette el (varjú), esetleg a szél fújta át a szomszédban pár tíz méterre lévő fáról. A diót átültettem a kertembe, és azóta szép kis fává nőtt, ez a kép idén nyáron készült:
Ma délután a kapum előtt találtam ezt a diót:
Ezt biztosan madár ejtette le, mert a közeli diófák diói kicsit kisebbek és sokkal kerekebbek. Tavasszal elültetem, addig meg egy virágcserépbe teszem nedves homokba.
Már legalább egy hónapja vadásztam valakire, aki felszántaná az udvarom erre kijelölt részét, és hétfőn végre sikerült találnom. (A szomszéd utcában lakik… „Ahol nincs, ott ne keress.” ;-)) Véradás után hazafelé – véradásra mindig kiveszek egy nap szabadságot – kerültem egy kicsit, és megkérdeztem az illetőt, felszántaná-e az udvarom. Ma, azaz szerda reggel kilencre beszéltük meg, el is jött, fel is szántott.
A tízen-évek óta megműveletlen terület keménysége és a harmattól csúszós fű meg-megfogta a traktort, de azért kb.: egy óra alatt csak fel lett szántva.
Előtte:
Utána:
Idén még jó-pár zsáknyi galambtrágyát szétszórok a felszántott részen, aztán majd tavasszal felkapáltatom (van aki a szántást nem vállalta, mert kisebb traktora van, és csak a tavaly már felszántott földet tudta volna újraszántan, de ajánlotta, hogy felkapálná).
Eddig úgy tudtam, hogy a komposztfűtést a keresztes lovagok találták ki, később pedig Jean Pain újrafeltalálta a módszert. Pedig nem így történt. Már évezredekkel, év-tízezredekkel ezelőtt is ismert volt a módszer, miszerint a beáztatott növényi részek bomlása közben fejlődő hő felhasználható fűtésre. Még csak nem is az emberi faj tagjai használták először, hanem „buta” madarak: a lábastyúkok.
A hím lábastyúk ás egy több méter átmérőjű gödröt, telehordja növénydarabokkal (levelek, kisebb ágak), megvárja míg megázik. Ezután a nőstény lerakja a tojásokat, majd a hím betemeti az egészet homokkal:
A tojásoknak pontosan 34 Celsius fok hőmérsékletre van szükségük, ezért a hím a költődomb közelében marad, és „szabályozza” a fészek hőmérsékletét. Ha túl hűvös van, vagy a komposzt már régi és nem fűt eléggé, akkor megnöveli a hőszigetelő homokréteg vastagságát. Ha meleg van, lekapar a homokból. Állítólag 1 fok pontossággal tudja tartani a megfelelő hőmérsékletet, és előre megérzi az időjárás változását is.
Kapcsolódó linkek: