Tojások a homokban

Reggel kicsit összébb akartam kaparni az építkezéshez még tavaly vásárolt – azóta már jelentősen megcsappant – homokomat, hogy elférjen mellette a sóder, amikor is apró tojások bukkantak a felszínre:

A tojásokat óvatosan összeszedtem (tizenegy darabot találtam) és beleraktam egy előzőleg homokkal megtöltött műanyagdobozba, majd még szórtam rá homokot, és az egészet az eresz alatti esővédett, de napos részre raktam:

Nem sokkal később találtam egy másik adag tojást, ezek kicsit kisebbek és sárgábbak voltak az előzőeknél, és „csak” tíz darab volt belőlük:

Ezeket is az előzőek mellé temettem. Kíváncsi vagyok, hogy mi fog kikelni belőlük. Teknős? Talán gyík, vagy valami kígyó?

Sün!

A kertben mászkált ez a sün:

Tünde húgom cuppogott neki, a sün meg minden cuppanásra összerezzent. Ez Tündinek nagyon tetszett, ezért aztán sün alakú plüssállatot akar… 🙂

Bár elvileg megeszi a gyümölcsöt is, sem a cseresznye, sem az eper nem érdekelte. Egy ideig bujkált a kerti víztáró-kád alatt, majd sietve a krumplik közzé menekült.

Denevér

Reggel megyek ki a házamhoz, a leendő kazánházamban az egyik gerendára felpillantva egy szürke foltot vettem észre, először azt hittem, hogy valami rovar begubódzva, de közelebbről szemügyre véve egy denevér volt:

Gyorsan hazaszaladtam a fényképezőgépért, lefényképeztem. Aztán mivel kiterjesztett szárnyakkal is akartam róla egy képet, egy befőttesüveggel óvatosan elkaptam. Íme a kis szörnyeteg:

A fényképezés után elengedtük, és szépen elrepült. 🙂

Közben megtaláltam a Wikipédiában is: ez a barna hosszúfülű-denevér. Védett (mint minden más magyarországi denevér), eszmei értéke 50000 Ft.

Komposzt

Van egy szép nagy udvarom, és mindig gondot okozott, hogy mit csináljak a sok levágott fűvel, kikapált gyomokkal, gyökerekkel. Többnyire otthagytam kisebb kupacokban ahol levágtam, és amikor már nagyon útban volt, áthordtam az udvar egyik sarkába, ahol csak gyűlt. Még szerencse, hogy az udvar nagyobb részén a szomszédék lovai legelésznek, és a bejárón növő füvet is levágják a lovaknak, így nekem csak a kertben meg a fáim körül lévő gazzal van gondom.

A sörkollektor.hu oldalon mostanában nagy figyelmet kapott a komposztálás, főleg a Jean Pain féle módszer. A lényeg:

Jean Pain erdőőr volt, rájött, ha a rábízott erdőből kitakarítja az aljnövényzetet (bokrokat, cserjéket), akkor erdőtűz esetén az égő fű/avar nem tudja meggyújtani a fákat, tehát az erdő átvészeli a tüzet. Viszont két probléma is adódott: volt rengeteg kivágott bokra, és az aljnövényzet nélkül nem regenerálódott a talaj az erdőben. Jean Pain a keresztes lovagok módszerét alkalmazta: apróra darálta a fahulladékot, pár hétig áztatta, majd nagy (legalább 4 köbméteres) kupacokat rakott belőlük. A nedves faanyag korhadásnak indult, és pár hónap múlva kitűnő humusz lett belőle, ezt visszaterítette az erdőben a fák közzé, helyreállítva így a talaj minőségét.

Ez már  magában is nagyszerű lenne, ám a korhadásnak van két mellékterméke is: hónapokon keresztül kb. 60 fokos hőmérséklet, és nagy mennyiségű metángáz. Ha a komposzt-kupacban egy folyadékkal (vízzel) töltött hosszú csőkígyó van elhelyezve, a keletkező hő felhasználható fűtésre, vagy vízmelegítésre is. A metángáz pedig például főzésre, vagy gázmotor hajtású generátorral áramtermelésre, stb…

Nos, nekem jelenleg sem a meleg, sem a metán nem kell, viszont a felesleges kerti hulladékot szeretném „eltüntetni” , és jövőre jó lenne a komposzt a veteménynek. 😉

Így hát vettem egy tábla betonhálót, hajlítottam belőle egy hengert, levágtam a magasságát, és kész is a legegyszerűbb, úgynevezett fémhálós komposztáló. (A komposzt akkor lesz jó, ha jól szellőzik, mert a korhadáshoz sok oxigén kell. Ha nem kap oxigént – mert például egy gödörben van – akkor rothadásnak indul, és büdös lesz.)

A komposztot rétegesen kell rakni, egy réteg fű, kb.: 15-20 cm vastagon, pár cm vastag földréteg, konyhai hulladék, és ez ismételve. Növényevő állatok trágyája is kerülhet a komposztba, én egy kis lótrágyát raktam bele, mert az úgyis „kéznél volt” . 😉

A komposztnak nedvesnek kell lennie, de nem szabad túlöntözni (mert nem kap oxigént). Ha mégis túl sok benne a víz (mert pl.: megázott), akkor át kell forgatni.

Ha beválik, jövőre csinálok egy nagyobbat, abban már lesz csőkígyó is. (A mostani csak kb.: 2.3 köbméteres lehet, a normális hőtermeléshez legalább négy köbméter komposzt kellene.)

Bodza és bodzaszörp

Jó-pár évvel ezelőtt volt alkalmam megkóstolni a bodzaszörpöt. Most, hogy éppen virágzik a bodza, jött az ötlet, hogy mi lenne, ha én is megpróbálnák csinálni. Kerestem az Interneten receptet: több különböző elkészítési módot találtam, ezt választottam: bodza-szorp-recept-fozotanfolyam.html. (Azért ezt, mert eszerint csak egy napig kell áztatni a bodzavirágot ;-)) Tegnap szedtem pár szép egészséges bodzavirág-tányért és beáztattam egy kisebb fazék citromleves vízbe, ma pedig leszűrtem, kevertem hozzá cukrot, és huszonöt percig főztem. Már ekkor igen jó bodzaszörp illat volt a konyhában. 🙂 Miután meghűlt, megkóstoltuk. Első próbálkozás volt, de mégis mindenkinek nagyon ízlett, úgyhogy a kertbe a fűzfák mellé bodzafákat is ültetek majd. 😉

Hozzátenném, hogy többfajta bodza is van, és van amelyik enyhén mérgező. A bodzaszörp készítéséhez a fekete bodza a megfelelő. Ha a bodzának fás szára van, a virágja fehér, ernyőszerű, és fekete bogyó nő rajta, akkor az a fekete bodza.

Piros, fehér, zöld

Szombat délután hazafelé Dévaványa előtt a következő kép fogadott: a távolban a két templom, előtérben egy mező, piros pipacsokkal, előrébb fehér  szikfüvekkel (kamillákkal), még előrébb zöld fűvel. Hazaérve csak visszamentem a fényképezőgéppel. 😉 Íme egy kép (élőben sokkal hatásosabb):

Energiafűz és csiga

Néhány fűzfa még csak nemrég kezdett el kinőni, és feltűnt, hogy az 1-2 centis friss hajtások le vannak rágva. :’-( Ma rajtakaptam az egyik fűzfaevő vadállatot:

Még szerencse, hogy a nagyobb ágakat nem érik el,  a kicsik helyett meg nő másik. (Az éti csiga védett állat, ezért bántani nem szabad; ha nagyon elkanászodnak, a fűzfák köré „kerítés” kerül – azaz szétvágott műanyagpalack. ;-))

Energiafűz 4

Az energiafűz tényleg gyorsan nő! 😀

Íme két kép. Az első vasárnap készült, a második most, azaz két nappal később. Elég feltűnő  a különbség: