Réges-rég (tavaly, 2010 elején ;-)) elhatároztam, hogy tyúkokat fogok tartani. Na persze nem megenni, hanem a tojások miatt. Ez azóta is csak elhatározás maradt, egészen múlt hét vasárnapjáig, akkor ugyanis kezdetét vette a „tyúkól-projekt ” azzal, hogy Attila öcsémnek adtam az udvaromon lévő régi disznóól tetejének egy részét. A disznóól hullámpalával volt borítva, nekem nem kellett, ő meg műhelyt épít, arra jó lesz. A disznóól fedetten maradt kisebbik részéből lesz a tyúkól, a tetőtlenített részéből (ami vastag vasbeton fallal van körülvéve) és az előtte lévő „dombból” pedig a tyúkudvar. (A „domb” a házamból kibontott vályogtörmelékből van, teljesen benőtték valami bokrok, amik mostanra elszáradtak, azokat kiszedtem, mennek a komposztba, a dombot pedig majd még elegyengetem.)
Ma apámmal lebontottuk a palátlanított tető vasszerkezetét, ebből majd kerítésoszlopok lesznek. Íme pár kép, a korábbi és a jelenlegi állapotról:
Hozzáadtam pár új képet: elkezdtem elegyengetni a „dombot”; a leendő tyúkudvar magasabban lesz, mint a tyúkól, ezért körberakom téglával, így a téglatörmeléktől is megszabadulok, és az udvar is jól fog kinézni. 🙂
