Személyes blog, helyszín: Dévaványa és környéke
Fél éve sincs, hogy elkészült a 4231-es út egy rövid szakasza, és már javítani kellett. A repedések már hónapokkal ezelőtt megjelentek, és egyre csak gyarapodtak. A múlt héten a hazaúton láttam, hogy egy narancssárga villogós autó mellől fényképezte / kamerázta az utat egy férfi, és a héten végre megtörtént a hibák „javítása”:
Igen, ezek már a kijavított repedések. Reméljük idén télen nem lesz csapadék és fagy…
Alig három hónappal a Dévaványa és Gyomaendrőd közötti 4231-es úton a 7-9 km közötti útszakasz elkészülte után kb. egy centi széles és több tíz méter hosszú repedések vannak rajta:
A repedések a 8-as kilométerkő környékén vannak. Fényképeztem még régebben, a felújítás közben is, ezen a szakaszon még csak le sem kaparták az út felső rétegét, hanem a régi repedezett felületre került az új réteg.
Mint azt januárban is írtam, a vadak körberágták az út mellé ültetett fákat, nagyjából 1-2 kivételével az összeset, van amelyiket jó fél méter magasságig.
Ma hazafelé jövetben látom, hogy két ember védőhálót rak a fákra, már majdnem a végénél jártak (Dévaványa felől kezdték, én nem sokkal Kősziget előtt találkoztam velük). A fák a körberágás ellenére rügyeznek, van amelyiknek kis levelei is vannak, remélhetőleg túlélik; de ez akkor is olyan „eső után köpönyeg” dolog.
Szerda délután újra jelzőlámpákkal találkoztam Gyomáról hazafelé. Két, lámpával határolt szakaszon dolgoznak az út felújításán, kb.: a 7-7,5 és a 8,5-9 kilométerek között, ám a szakaszokat nem bontják fel végig, hanem csak rövidebb-hosszabb (2-3, 5-10 méteres) részeket. A felbontott részeken viszont úgy tűnik, jó mélyen kiássák.
Az út mellé ültetett fák tövét körberágták a nyulak. 🙁
Lassan a végéhez közeledik az út (felének) a felújítása, már csak a buszmegállók vannak darabban. A közvetlen Dévaványa előtti – március végén még szinte járhatatlan – szakaszon ma délutánra készült el a vonalak festése.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hullámos, kátyús, elhanyagolt, egyszóval igen rossz állapotú út, ami igazából még most is van: úgy hívják, hogy 4231-es közút. Vetés/aratás idején gyakran előfordul, hogy a kátyúkban megdöccenő mezőgazdasági gépekről leszóródik valamilyen mag az útra. Amelyik mag sikeresen átvészeli a széttaposást, a madarakat, a rágcsálókat, vagy akár a telet, az ki is szokott nőni. Legtöbbször kukorica és napraforgó, de volt már példa borsóra is. Ez a történet egy ilyen napraforgóról szól.
„Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.”
Úgy másfél hónapja, június vége felé, amikor az út felújításáról csináltam néhány képet, észrevettem az úttól kb. két méterre egy kis napraforgót, ami abból a földkupacból nőtt ki, amit az út széléről lekapartak az aszfaltozás előtt.
Persze voltak más napraforgók is, de ez azért tűnt fel, mert valaki –nyilván az egyik munkás, aki a felújításon dolgozott – lefújta azzal az élénkzöld festékkel, amivel az aszfaltra festettek különböző jeleket. Csináltam egy képet a kis napraforgóról is:
Azt hittem, hogy el fog pusztulni, mert a festék miatt nem kap elég fényt, vagy ilyesmi, de a napraforgó túlélte. Ez a kép ma reggel készült:
Az alsó levelein még látszik a festék, kicsit satnyábbak a többinél, de a napraforgó még nagyobbra is nőtt a mögötte lévőnél. 🙂
Miért pont ma fényképeztem le újra? Mert ma van a napraforgó utolsó napja. Az aszfaltozással végeztek, a padkát is feltöltötték, leúthengerezték, és már a padka szélének a lejtését csinálják. Tegnap délután a munkát két méterrel a napraforgó előtt hagyták abba…
Délután:
Még sértetlen a napraforgó. Talán elfelejtették azt a pár méteres szakaszt, vagy jövő hétre halasztották, esetleg a közeli fák miatt hagyták ki azt a pár méteres részt. 🙂
Pár napja már a városon belül, majdnem a Sport út előtti kereszteződésig felmarták és kiásták az útnak a tó felőli szélét. Ezt úgy tűnik, nem úgy csinálják mint a városon kívül (alul beton, majd sóder, majd megint beton, és három réteg aszfalt), hanem a gödröt feltöltötték kőzúzalékkal, erre ment egy 10 cm körüli sóderréteg, majd erre a beton.
Érdekes módon a városon belül, a vasúti átjáró körüli részen a korábban látott (dilatációs?) réseket is kihagyták a betonozás után:
Ma reggel közvetlenül Ványa után, ahol a tegnap aszfaltozták az út egyik felét, ezért még félpályás a forgalom (és 40-es tábla korlátozza a sebességet) egy elütött őz feküdt.
Szegény állat iszonyú sebességgel rohanhatott át az úton (az út melletti teljesen belátható füves részről), hogy egy 40-el guruló autó nem bírta elkerülni az ütközést…
Az Aranykalásznál lévő szegélykövekre meg rámehetett valami nehéz gép, mert több kő kimozdult a helyéről:
A régi Aranykalász TSZ előtt az út két szélét beton szegélykövekkel rakták ki; arra tippelnék, hogy – mivel ott valahol régebben buszmegálló volt – most is az lesz.
Erre az útra nem lehet azt mondani, hogy kilopják/kispórolják belőle az anyagot. Itt-ott még fémtáblákat is beleépítenek. 🙂
66 nappal a kezdés után teljesen elkészült az út Kősziget felőli kb. 1 km-es szakasza. Új alapot csináltak a vasúti töltés felőli szélén végig, leaszfaltozták két réteggel (ahol az alapot is csináltak, ott hárommal) fákat ültettek az út mellé, megcsinálták a padkákat, vannak az út szélén azok a műanyagoszlopok, és ma délutánra már a felezővonalat is felfestették. Nagyon tetszetős; ha végig ilyenre csinálják, jó sok évig nem lesz gond a felújított részekkel.
Három napja még megvolt a jó öreg 5-ös kilométerkő:
Aztán tegnapelőtt már csak az új tábla:
És ma a teljesen elkészült szakasz:
