Ma elültettem az energiafüzeimet.
A száz darabból harminckettőt az udvar legalacsonyabb pontjára nyolcasával, négy sorba:
Másik nyolc vesszőt a kerítés mellé, ahol szintén meg szokott állni a víz nagy eső után:
A maradék vesszőket Attila öcsémnek és apámnak adtam. Tavaly leszúrtam pár szomorúfűz vesszőt, és most észrevettem, hogy egy megfogta azok közül is, legalább össze tudom hasonlítani majd, hogy tényleg annyival jobban nő-e az energiafűz:
Sőt! Van egy fűzfám, amit még nem sokkal azután ültettem el, hogy megvettem a házat (lásd a korábbi blogomban). Ezt vissza kellett volna vágni, hogy jobban nőjön, de azért így is szép:
