Régóta szeretnék egy 3d nyomtatót, és most már egészen megfizethető árban vannak a szükséges alkatrészek, úgyhogy építek egyet. Ez egyúttal egy „kísérlet”, hogy kiderüljön, hozzáértés és speciális eszközök/gépek nélkül mennyiből és milyen minőségű nyomtatásra képes 3d nyomtató építhető házilag. A rendelkezésre álló gépek egy sarokcsiszoló (flex) és egy fúrógép (pisztolyfúró, nem állványos!). Amit hegeszteni kell, azt átviszem apámhoz és meghegeszti.
Sokat olvastam a témában, és úgy tűnik, az első sarkalatos pont a stabil váz. Az olcsó kínai 3d nyomtatóknak műanyag (akril) vázuk van, ezt idővel a barkácsoló kedvű tulajok ki szokták cserélni hasonló, de fémlemezből kivágott vázra, mert a műanyag hajlik, mozog, és ez a pontosság rovására megy. Én alapból vasból készítem a vázat, 20*20-as zártszelvényből.
Az alapja egy 400*400-as keret lesz, (erre kerül majd az y tengely) és a keretre derékszögben egy szintén 400*400-as keret kerül, a hátuljától 150 milliméterre. Ezt „kitámasztom” a hátsó sarkához, így elég stabil lesz. Az egész hegesztve lesz. A zártszelvényeket kifúrom a találkozásoknál, így a vezetékeket a vázban el tudom majd vezetni.
Vettem egy szál zártszelvényt, a tüzépen a kérésemre kettévágták, így nem a hatméteres szálat kellett hazatolni a kerékpáron. 🙂
Egyelőre levágtam a fő darabokat, a kitámasztókat egyszerűbb lesz majd akkor, ha már egyben lesz a váz többi része.
Közben megrendeltem az y tengelyhez a lineáris csapágyakat, amint megérkezik, jön a folytatás.
A jelenlegi kerékpáromat több mint öt éve használom ( https://kaszazsolt.hu/2014/03/29/kerekpar-csere/ ), ezalatt kb. 25000 km-t mentem vele. Időközben a csapágyak, sárvédők, külső gumik számtalanszor cserélve voltak, de mindig csak az ami éppen szükséges volt, szóval megérett az idő egy komolyabb felújításra. Ez viszont napokig is eltarthat, és én nem maradhatok napokra kerékpár nélkül – az elmúlt tizen-egynéhány év alatt talán öt alkalommal fordult elő, hogy nem kerékpárral mentem munkába, nem szeretném rontani a statisztikámat. 🙂
Úgyhogy vettem egy használt, kicsit rozoga, itt-ott rozsdás, de meglehetősen olcsó kerékpárt, amit rendbe hoztam, így van mit használni amíg a másik darabokban lesz. Ez a bejegyzés ennek a most vett bringának a felújításáról szól.
Elkezdtem szétszedni a kerékpárt. Először leszedtem a kerekeket, a csomagtartót, sárvédőket. Majd a váltókat, fékeket, lámpákat, csengőt. Végül a hajtókarokat és a középtengelyt, a kormányt, a kitámasztót. Utoljára az ülést (ami újnak tűnik), az első villát, meg a vázban maradt csavarokat (kulacstartó, stb…). Az egyik csavar annyira stabilan benne volt, hogy még a csavarhúzóm is beletört. 🙁
Amit csak lehetett meg akartam tartani, viszont van amit mindenképpen cserélni kellett: a csengőt, mert a karja műanyag tengelye törött, a lámpákat mert töröttek/hiányosak, a hajtókarokat/pedálokat, mert a műanyag részeik töröttek.
A felnik rozsdásak és koszosak voltak, de vizes homokkal dörzsölés hatására visszanyerték régi fényüket. A külső gumik picit kopottak, de nem repedezettek, a belsők is elég jó állapotúak, még folt sincs egyiken se. (Nem úgy mint a régi biciklimé, ahol több a folt mint a gumi. Még hogy „defektvédett” a külső…) A hátsó lánckerék is teljesen jó, csak le kellett mosni a fél centis olajsarat. A fékek jók, a váltók is, bár a láncfeszítőben cserélni kell a kis műanyag lánckerekeket. A markolatokat is meghagytam. A hátsó sárvédőn volt egy horpadás, azt kikalapáltam, a csomagtartón pár helyen el volt törve a hegesztés, azt átvittem apámhoz meghegeszteni.
Eddig még nem festettem kerékpárt (sőt, leginkább semmit sem), úgyhogy ez jó volt „főpróbának” is. Órákig olvasgattam fórumokban/blogokban, hogy hogyan lenne a legjobb/legegyszerűbb, és az eredmény szerintem elég jó lett, remélem tartós is. A többi művelet (szétszedés/összerakás) nem okozott gondot, bár egyszerre ennyire darabokra még nem szedtem szét biciklit, de külön-külön minden résszel volt dolgom.
A festendő részeket lemostam szappanos vízzel, majd száradás után kicsit átcsiszoltam, végül lemostam nitrohígítóval a por és zsírmentességért (ezután vigyáztam, hogy csak gumikesztyűben érjek hozzá).
Lefújtam mindent alapozóval. Elvileg egy flakon 2 m²-re elég, de nekem teljesen elfogyott, az egyik sárvédőre nem is maradt. Így legalább kiderülhet, hogy az alapozóval lefújt mennyivel tovább bírja. 🙂
A váz és az első villa elefántcsont-fehér lett, minden más meggypiros. Sötétebb, inkább sötétbordó pirosat szerettem volna, de sajnos csak ilyen festéket kaptam. 🙁
Egyelőre a régi lánckerekét raktam vissza, egy másikról leszedett pedálokkal (a lánckerék nélkül az első váltót nem tudtam volna a helyére rakni). Kell még rá egy csengő, előre egy fehér prizma, lámpák, új lánckerék és pedálok, és kész az „új” kerékpár.
Mint azt januárban is írtam, a vadak körberágták az út mellé ültetett fákat, nagyjából 1-2 kivételével az összeset, van amelyiket jó fél méter magasságig.
Ma hazafelé jövetben látom, hogy két ember védőhálót rak a fákra, már majdnem a végénél jártak (Dévaványa felől kezdték, én nem sokkal Kősziget előtt találkoztam velük). A fák a körberágás ellenére rügyeznek, van amelyiknek kis levelei is vannak, remélhetőleg túlélik; de ez akkor is olyan „eső után köpönyeg” dolog.
Még 2014-ben, már lassan öt éve meghirdették, hogy a dévaványai önkormányzat adományként kapott egy csomó facsemetét, amiknek az elültetéséhez a lakosság közreműködésére is számítottak. A fáknak a Bánomkert – Szérüskert utcák között, a tüzép utáni üres területet nézték ki. Az nekem majdhogynem a szomszéd utca, úgyhogy én is ásót meg lapátot ragadtam.
A fáknak a gödröket nem kellett kiásni, azt markolóval megcsinálták. Kaptunk egy-egy fát, választottunk egy szimpatikus gödröt, és mehetett a temetés.
Néhány kép (nem is értem, miért nem írtam akkor blogbejegyzést az eseményről), faültetés Dévaványán:
És hogy mi a bejegyzés apropója? Bár a terület közel van, de nekem nem esik útba sehova, nagyon ritkán járok arra. Ma viszont arra vitt az utam, és éppen virágoznak a fák. Hazafelé megnéztem, az „én fám” is megvan még. 🙂 (Nem az én érdemem – legutóbb akkor láttam, amikor elültettem. Most ki van karózva, a nyulak ellen rács van a törzsén, valaki gondját viselte.)
Előrelátó módon az első telefonoszlop előtti gödröt választottam, így könnyű beazonosítani. (Ha jól emlékszem a szervezők is vezettek egy listát, hogy melyik fát ki ültette.)
Szerda délután újra jelzőlámpákkal találkoztam Gyomáról hazafelé. Két, lámpával határolt szakaszon dolgoznak az út felújításán, kb.: a 7-7,5 és a 8,5-9 kilométerek között, ám a szakaszokat nem bontják fel végig, hanem csak rövidebb-hosszabb (2-3, 5-10 méteres) részeket. A felbontott részeken viszont úgy tűnik, jó mélyen kiássák.
Egy ismerősöm hozzászólt Dr. Hoppál Péter (Fideszes) országgyűlési képviselő egyik Facebook-posztjához, ahol meglehetősen trágár és sértő módon szidták a tüntetőket. Az apropó egy betű elírása volt egy transzparensként használt lepedőn.
Dr. Hoppál oldalán kb. fél perc alatt találtam egy hasonló elütést, csináltam egy képet, majd (véleményem szerint) egy teljesen ártalmatlan, a netikettnek megfelelő kommentben ezt be is linkeltem:
Mivel a Fideszes oldalakról gyakran nyomtalanul el szoktak tűnni azok a posztok, amik még véletlenül a valóságot is megmutatnák a kormánypárti szavazóknak (pl.: Dankó Béla és Valánszki Miklós Róbert polgármester úr emlékezetes esete a 4231-es úttal), ezért most előrelátó voltam, és erről is van kép:
Egy nappal később már gyanús volt, hogy semmi reakció/értesítés a hozzászólásommal kapcsolatban, így megnéztem… volna. Mert nyomtalanul eltűnt. Dr. Hoppál elírását is javították azóta (ugye mennyivel könnyebb volt, mintha egy lepedőre festett szóban kellett volna?) .
Arról viszont lehetséges, hogy a képviselő úr nem tud, hogy a Facebook bizony megmutatja a szerkesztett bejegyzések korábbi változatát is:
Ennyit arról, hogy nincs cenzúra. Ha egy ilyen valóban apró, jelentéktelen „bakit” is megpróbálnak nyomtalanul eltüntetni, vajon mit meg nem tennének, ha valami komoly ügyre derülhetne fény?
Lassan a végéhez közeledik az út (felének) a felújítása, már csak a buszmegállók vannak darabban. A közvetlen Dévaványa előtti – március végén még szinte járhatatlan – szakaszon ma délutánra készült el a vonalak festése.
