Szántott-föld

Már legalább egy hónapja vadásztam valakire, aki felszántaná az udvarom erre kijelölt részét, és hétfőn végre sikerült találnom. (A szomszéd utcában lakik… “Ahol nincs, ott ne keress.” ;-)) Véradás után hazafelé – véradásra mindig kiveszek egy nap szabadságot – kerültem egy kicsit, és megkérdeztem az illetőt, felszántaná-e az udvarom. Ma, azaz szerda reggel kilencre beszéltük meg, el is jött, fel is szántott.

A tízen-évek óta  megműveletlen terület keménysége és a harmattól csúszós fű meg-megfogta a traktort, de azért kb.: egy óra alatt csak fel lett szántva.

Előtte:

Utána:

Idén még jó-pár zsáknyi galambtrágyát szétszórok a felszántott részen, aztán majd tavasszal felkapáltatom (van aki a szántást nem vállalta, mert kisebb traktora van, és csak a tavaly már felszántott földet tudta volna újraszántan, de ajánlotta, hogy felkapálná).

Tyúkól – a bejárat

Tyúkólas bejegyzést se mostanában írtam. 😉

Tegnap apám a helyére hegesztette a tyúkólam bejárati ajtajának oszlopát, így ma megcsináltam az ajtó melletti fal alapját:

Ha már arra jártam a fényképezőgéppel, lekaptam a komposztállómat is:

Kicsit össze van esve, meg benőtte a fű. Legalább kap árnyékot. 😉

Ez meg egy tyúk:

Nem, még nem az én tyúkom, csak az egyik szomszéd tyúkjai eljárnak a környéken csipegetni. 😉 Hagyom őket, mert megeszik a csigákat, amikre amúgy haragszom, mert leették az energiafüzeim friss hajtásait.

Kút 2: Helyén a káva

Eredetileg egy hetet akartam várni a betonnal mielőtt rárakjuk a kútkávát, de inkább  mégsem mertem sokáig fedetlenül hagyni. Ugyan rá volt téve a kút teteje, egy laposvas-gyűrűre hegesztett betonháló, de azt akárki arrébb rakhatta volna, ráadásul pont akkora lyukak vannak rajta, mint a kerítésemen (ugyanabból a betonhálóból készült az is), és kisebb állatok átférnek rajta (pl.: a szomszéd pulikölyke, most is ott lábatlankodott).

A visszarakást akadályozta némileg a fél méterrel a kút mellett lévő villanypásztor, meg az esőtől csúszós fű. Még a múlt héten apámmal ketten vettül le a kávát az omladozó kútról, de most a visszarakáshoz Attila öcsém segítsége is kellett. Végül gond nélkül sikerült, most már biztonságos.

Még majd ki kell tisztítani is, mert belehullottak koszok, meg egy béka is úszkál benne.

 

Kút

Van egy régi ásott kút a kertemben, és mivel már elég rossz állapotban volt, ezért eljött az ideje a rendbehozatalának. Ez azért is időszerű volt már, mert jövőre be akarom az egész kertet vetni  krumplival, és a kútból szeretnék majd locsolni.

A legfelső téglasor már szét volt mállva , gondolom mert vizes volt mindig, és így télen szét bírt fagyni. A kútkáva régen fából volt, ezt az előző tulaj vagy 20 éve kicserélte egy a csatornázáshoz hasznát betongyűrűre. A kút téglával kirakott belseje nem szabályos kör, hanem ovális alakú, így a betongyűrű két oldala a “levegőben” lógott. A nagy súly a kút két másik oldalán némileg beomlasztotta a téglákat, úgy három sor mélységig meg volt “roggyanva”.

Még tegnap apámmal levettük a kávát, és megcsináltuk a vasalást a beton-alaphoz, így ma reggel korán nekiláthattam a rendbehozatalnak. Először körbeástam a kutat, visszabontottam a felső négy sort, ebből hármat vissza is építettem, immár függőlegesen.

Ezután körbeöntöttem a felső sor téglát betonnal, majd ráhelyeztem a vasalást, vízszintbe állítottam, a kör-ovális eltérés miatti hézagot lemezhulladékokkal betömítettem, majd szintig öntöttem betonnal és elsimítottam. Jövő hétre húz annyit a beton, hogy rá lehessen tenni a kávát. Aztán később kap egy szép cseréppel fedett tetőt is.

Pár kép:

 

Denevér

Reggel megyek ki a házamhoz, a leendő kazánházamban az egyik gerendára felpillantva egy szürke foltot vettem észre, először azt hittem, hogy valami rovar begubódzva, de közelebbről szemügyre véve egy denevér volt:

Gyorsan hazaszaladtam a fényképezőgépért, lefényképeztem. Aztán mivel kiterjesztett szárnyakkal is akartam róla egy képet, egy befőttesüveggel óvatosan elkaptam. Íme a kis szörnyeteg:

A fényképezés után elengedtük, és szépen elrepült. 🙂

Közben megtaláltam a Wikipédiában is: ez a barna hosszúfülű-denevér. Védett (mint minden más magyarországi denevér), eszmei értéke 50000 Ft.

Kaszaüllő

Reggel – amikor a leendő tyúkudvarom helyén egyengettem a földet – egy rozsdás vasdarabot találtam. Olyan alakja volt, mint egy nagy és rövid szegnek. Félretettem, és később megkérdeztem apámtól, hogy mi lehetett, hát egy kaszaüllő. Ezt az üllőt beleverték egy fatuskóba, és ennek a tetején kalapálták vékonyra a kasza élét.

Ilyen volt amikor megtaláltam:

És ilyen lett drótkefézés után:

Mivel jól néz ki (és jó nehéz is ;-)) papírnehezéknek fogom használni. 🙂

Tyúkól – 01

Réges-rég (tavaly, 2010 elején ;-)) elhatároztam, hogy tyúkokat fogok tartani. Na persze nem megenni, hanem a tojások miatt. Ez azóta is csak elhatározás maradt, egészen múlt hét vasárnapjáig, akkor ugyanis kezdetét vette a “tyúkól-projekt ” azzal, hogy Attila öcsémnek adtam az udvaromon lévő régi disznóól tetejének egy részét. A disznóól hullámpalával volt borítva, nekem nem kellett, ő meg műhelyt épít, arra jó lesz. A disznóól fedetten maradt kisebbik részéből lesz a tyúkól, a tetőtlenített részéből (ami vastag vasbeton fallal van körülvéve) és az előtte lévő “dombból” pedig a tyúkudvar. (A “domb” a házamból kibontott vályogtörmelékből van, teljesen benőtték valami bokrok, amik mostanra elszáradtak, azokat kiszedtem, mennek a komposztba, a dombot pedig majd még elegyengetem.)

Ma apámmal lebontottuk a palátlanított tető vasszerkezetét, ebből majd kerítésoszlopok lesznek. Íme pár kép, a korábbi és a jelenlegi állapotról:

Hozzáadtam pár új képet: elkezdtem elegyengetni a “dombot”; a leendő tyúkudvar magasabban lesz, mint a tyúkól, ezért körberakom téglával, így a téglatörmeléktől is megszabadulok, és az udvar is jól fog kinézni. 🙂

Üvegtégla

Kaptam egy fél raklapnyi (63 db) üvegtéglát. Ebből szeretném a fürdőszobám “ablakát” megcsinálni, plusz a maradékból falba épített hangulatvilágítást barkácsolni.