Ma húsz napja vetettem el a paradicsom-magokat, azaz ma húsznaposak a paradicsom-palántáim:
Húsz napos paradicsom palánták
Krumpli 2012
A hosszú hétvégén sikerült felkapálni a keretemet (előtte meg lett boronálva), bár még sok benne az elszáradt fűcsomó, de némi gereblyézés után egészen tűrhetően néz ki. Vetettem három félsornyi retket (mind a három másfajta), és ma reggel apámmal és Attila öcsémmel elvetettünk hét és félsornyi krumplit. (Egy sor 25 méter hosszú, félméterenként ment bele egy-egy krumpli, azaz kb.: 350-400 tő krumplit vethettünk; ez úgy a kert egyötöd részét foglalja el.) Ez egyúttal kísérlet is: van másfél sor, amiben csak simán föld fedi a burgonyát, a többi sorban meg felváltva komposzt és az arra járó szomszédtól kapott érett istállótrágya. Aztán amelyik jobban fog teremni, jövőre csak azt a módszert alkalmazom.
Egyúttal kipróbálok egy az Interneten olvasott krumplitermesztési technikát: használt autógumikba egymás fölé rétegesen kell ültetni a burgonyát, ha az alsó réteg kinő, feltölteni földdel, vetni bele még krumplit, és ezt öt-hat gumiig folytatni. A legfelső gumi üres, és üveglap fedi, persze csak úgy, hogy szellőzni is tudjon. A fekete gumi meg az üvegházhatás miatt elvileg a kellemes melegben hamarabb kinő így mintha normálisan lenne elvetve, és kisebb hely kell neki. További infó itt: http://bioszekely.blogspot.com/2011/08/autogumiban-pityokat.html és itt: http://cuccos.com/hobby/index.php?op=dyncont&contid=45
Tizenöt napos paradicsom-palánták
Ma tizenöt naposak a paradicsom-palántáim. Nagyon szépek:
A palántákat fóliával takarom, hogy ne száradjon ki olyan hamar a föld; langyos, még az előző napon kiengedett csapvízzel locsolom.
11-én vasárnap elvetettem az első adag paprikát is, elvileg jövő hét szerdára ki kell nőniük.
Paradicsom palánták 2012
Február 26-án vetettem el egy zacskónyi paradicsommagot, úgy tűnik nagy részük ki is nőtt:
A palántákat fóliával mindig letakarom, hogy ne párologjon olyan gyorsan a nedvesség a virágföldből:
Még ezenkívül kétféle paradicsommagom van, ezeket majd egy-egy hónap késéssel fogom elvetni; így ha minden jól megy ősszel hosszú ideig lesz folyamatosan friss paradicsomom, de legrosszabb esetben is csak megmarad valamennyi a három adag növényből.
Komposzt-átrakás
Tavasszal paprika és paradicsompalántákat szeretnék nevelni, de addig is, hogy kihasználjam a virágládákat, retket vetek, és egyúttal kísérletezek is, hogy milyen talajban fejlődnek jobban. Ki akarom próbálni a komposztomat is, úgyis át kell rakni időnként, így hát reggel nekiláttam.
Először is leemeltem a rácsot a komposztról (rácsos komposztálóm van, egy betonrácsból hajlított henger), arrébb raktam, majd átlapátoltam a komposztot az új helyre. Ez így leírva egyszerű, de egész délelőtt eltartott. 🙁 A rácsot fogta a köré nőtt fű, ezért ki kellett szabadítani sarlóval. Aztán a komposzt tetején a föld össze volt fagyva, így fel kellett ásni, ráadásul a tetején és a szélén lévő széna nem bomlott le annyira, mint alól és középen, úgyhogy ásni/lapátolni sem volt könnyű, de végül is sikerült:
„Ez jó mulatság, férfi munka volt!” 😉
Fenyő 2011
Idén is megvettem az ilyenkor szokásos fenyőfát, tegnap hazahoztam, és ma délután elültettem a kertben. Sajnos a tavaly ültetett fenyőm elszáradt, így csak kettő van. 🙁
Ma hazafelé nem sokkal elindulás után feltűnt, hogy lapos az első gumim. Így hát itthon fenyőültetés után gumiragasztás következett. Még szerencse, hogy nem tegnap, a fenyőcipelés közben kellett egész úton hazafelé meg-megállva pumpálgatni… 😉
Dió
Három éve tavasszal az építkezéshez használt homokban találtam egy kicsirázott diót, valami madár ejthette el (varjú), esetleg a szél fújta át a szomszédban pár tíz méterre lévő fáról. A diót átültettem a kertembe, és azóta szép kis fává nőtt, ez a kép idén nyáron készült:
Ma délután a kapum előtt találtam ezt a diót:
Ezt biztosan madár ejtette le, mert a közeli diófák diói kicsit kisebbek és sokkal kerekebbek. Tavasszal elültetem, addig meg egy virágcserépbe teszem nedves homokba.
Szántott-föld
Már legalább egy hónapja vadásztam valakire, aki felszántaná az udvarom erre kijelölt részét, és hétfőn végre sikerült találnom. (A szomszéd utcában lakik… „Ahol nincs, ott ne keress.” ;-)) Véradás után hazafelé – véradásra mindig kiveszek egy nap szabadságot – kerültem egy kicsit, és megkérdeztem az illetőt, felszántaná-e az udvarom. Ma, azaz szerda reggel kilencre beszéltük meg, el is jött, fel is szántott.
A tízen-évek óta megműveletlen terület keménysége és a harmattól csúszós fű meg-megfogta a traktort, de azért kb.: egy óra alatt csak fel lett szántva.
Előtte:
Utána:
Idén még jó-pár zsáknyi galambtrágyát szétszórok a felszántott részen, aztán majd tavasszal felkapáltatom (van aki a szántást nem vállalta, mert kisebb traktora van, és csak a tavaly már felszántott földet tudta volna újraszántan, de ajánlotta, hogy felkapálná).
Energiafűz- fél év
Körülbelül fél éve ültettem el az energiafüzeimet, abban a reményben, hogy az elmúlt években tapasztalt magas talajvízszintet hátha sikeresen lecsökkentik majd. A fák sok viszontagságon mentek keresztül: lerágták a csigák, nyulak, letaposta a szomszéd, stb… és idén nem volt errefelé számottevő csapadék (a veteményt minden másnap locsolni kellett).
A talajvízszint jelenleg olyan másfél méter mélyen lehet (tavaly ilyenkor fél ásónyomnyira volt ;-)), persze ez nem a fák, hanem az időjárás következménye.
A fákkal nem igazán törődtem, elültettem őket, locsoltam egy darabig, de amikor kezdtek elszáradni a leveleik, és nem is nőttek úgy, ahogy elvártam volna, hagytam őket: ha megmaradnak maguktól jó, ha nem, jövőre ültetek a helyükre szomorúfüzeket.
Most így néznek ki:
Némelyiken van még itt-ott pár levél, majd tavasszal kiderül, hogy túlélik-e…
Kút 2: Helyén a káva
Eredetileg egy hetet akartam várni a betonnal mielőtt rárakjuk a kútkávát, de inkább mégsem mertem sokáig fedetlenül hagyni. Ugyan rá volt téve a kút teteje, egy laposvas-gyűrűre hegesztett betonháló, de azt akárki arrébb rakhatta volna, ráadásul pont akkora lyukak vannak rajta, mint a kerítésemen (ugyanabból a betonhálóból készült az is), és kisebb állatok átférnek rajta (pl.: a szomszéd pulikölyke, most is ott lábatlankodott).
A visszarakást akadályozta némileg a fél méterrel a kút mellett lévő villanypásztor, meg az esőtől csúszós fű. Még a múlt héten apámmal ketten vettül le a kávát az omladozó kútról, de most a visszarakáshoz Attila öcsém segítsége is kellett. Végül gond nélkül sikerült, most már biztonságos.
Még majd ki kell tisztítani is, mert belehullottak koszok, meg egy béka is úszkál benne.
