Ő és Az

Tegnap olvastam egy weboldalon Mónus Miklós: Ő és Az című sci-fi regényéről, ma délutánra végre sikerült hozzájutnom, el is olvastam. Jó könyv, ajánlom minden sci-fi rajongónak.

A történet pár-száz év múlva a jövőben játszódik, az emberiség rádiójeleket fog egy távoli csillag felől, de az odaküldött felderítő űrhajók feladatuk végrehajtása nélkül térnek vissza, és a memóriájukból hiányzik minden ott rögzített adat; (az emberi utast is szállító űrhajó számítógépe pedig nem ébreszti fel a célnál a hibernált személyeket).

Egy új űrhajót indítanak útnak, ami a fejlett mesterséges agy mellett egy balesetben “meghalt” három éves kisgyermek agyával is rendelkezik. Az űrhajó indulásakor még sem a biológiai, sem a gépi agy nem tudnak egymás jelenlétéről…

Komposzt-átrakás

Tavasszal paprika és paradicsompalántákat szeretnék nevelni, de addig is, hogy kihasználjam a virágládákat, retket vetek, és egyúttal kísérletezek is, hogy milyen talajban fejlődnek jobban. Ki akarom próbálni a komposztomat is, úgyis át kell rakni időnként, így hát reggel nekiláttam.

Először is leemeltem a rácsot a komposztról (rácsos komposztálóm van, egy betonrácsból hajlított henger), arrébb raktam, majd átlapátoltam a komposztot az új helyre. Ez így leírva egyszerű, de egész délelőtt eltartott. 🙁 A rácsot fogta a köré nőtt fű, ezért ki kellett szabadítani sarlóval. Aztán a komposzt tetején a föld össze volt fagyva, így fel kellett ásni, ráadásul a tetején és a szélén lévő széna nem bomlott le annyira, mint alól és középen, úgyhogy ásni/lapátolni sem volt könnyű, de végül is sikerült:

“Ez jó mulatság, férfi munka volt!” 😉

Durrdefekt

Reggel szokás szerint kerékpárral indultam munkába, de nem jutottam messzire, csak a “buszpályaudvar” elé, amikor a hátsó keréken valami erősen súrolni kezdte a sárvédőt. Leszálltam, megnézem, hát egy dió nagyságú fekete gumó volt a gumin. Nyomogatom: összenyomható. Azt hittem először, hogy valami szurokdarab vagy hasonló, de a durranás után hamar rájöttem, hogy a belsőgumi lehetett… 😛

Nem volt mit tenni, elindultam visszafelé, tolva a biciklit. Szerencsére csak pár-száz métert kellett mennem, mert Attila öcsém éppen kikísérte a barátnőjét a buszhoz, megkértem, hogy hazafelé vigye már a biciklimet is. (Később felhívott, hogy gumit vegyen-e; ez jó ötlet volt, úgyhogy holnap gumicsere.)

Én meg szégyenszemre a Turulos busszal  mentem be, az elmúlt négy és félév alatt ez volt az első ilyen alkalom. A Turulnál egész nap ezzel ugrattak, hogy “még a rádió is bemondta”, meg “fel kellene venni videóra”, stb… (Ugye Tündi? ;-))

Amúgy pedig huszadika van. [hidepost=0]Szokás szerint fizetés majd valamikor a jövő hét közepe fele várható legkorábban. És bónuszként jövő hónaptól kezdve nem csak a talpraktárat, hanem a ragasztóraktárat is nekem kell  felügyelnem. (Nem mintha eddig nem én pakolásztam volna az alkalmankénti fél tonnányi ragasztót, csak most már enyém lesz a papírmunka és a felelősség is…) [/hidepost]

De van azért pozitív esemény is. Ha már úgyis fényképeztem a rovástáblát, csináltam olyan képet is, amivel nevezni lehetett a nagy székely-magyar rovásjátékra, és most olvastam a Facebookon, hogy én is nyertem, mégpedig egy Szilaj dobcsoport: Dobélesztő című CD-t. 🙂

Commodore-izáció

Nemrég találtam ezt a weboldalt: How to Convert your Photos into Commodore 64 Mode, itt az van leírva, hogyan lehet bármilyen képből (pl.: fénykép, logo, stb…) egyszerűen az ingyenes GIMP képszerkesztő segítségével olyan képet csinálni, ami hasonló ahhoz, mint amit a jó öreg Commodere 64-es számítógép meg tudott jeleníteni.

Fontos, hogy a kép nem lesz teljesen olyan, csak nagyon hasonló, hiszen így csak egyszerűen 160×200-as felbontású és 16 színű C64-es palettával rendelkező lesz a kép, viszont a C64-esen a multicolor módban nem lehetett minden képpont színét egyesével megváltoztatni, hanem karakterhelyenként (8×8 pixel, ami multicolor módban 4×8 pixel, hiszen minden képpont “dupla” szélességű) négy szín volt választható.

Íme néhány, a fenti módszerrel készült kép:

A dévaványai református templom, az Opera böngésző logója, egy mézeskalács és egy kamilla fényképe. 🙂

Turulos karácsony

Ma van a téli napforduló, a mai éjszaka lesz a leghosszabb, tehát ez az év legsötétebb napja. Mellesleg huszadika már elmúlt.

[hidepost=0]

És a fizetést még nem kaptuk meg, pedig hát “huszadikáig meg fogjuk kapni”…

További esemény, hogy “elő lettem léptetve” raktáros-helyettessé. Ezen poszt korábbi betöltője valószínűleg nem azért mondott fel, mert olyan klassz volt ezt csinálni. Nyilván nem a dobozok pakolgatása a gond, hanem a “rugalmas” munkaidő (ha órákkal a műszak vége után jön a talp, akkor azt meg kell várni), a sok “főnök”, akik egymásnak ellentmondó utasításokat adnak, stb…

Nekem valahogy úgy tűnt, hogy nem arattam túl nagy sikert azzal, hogy a szabadságomat a két ünnep között itthon szándékozom tölteni. Ja, amúgy kb. egy hete már szabadságon vagyok. 😉 Meghagytam decemberre a szabadságaim nagy részét, hogy majd ne a hideg, latyakos, szembeszeles időben kelljen annyit bicikliznem. A 15 napból kaptam tegnap két órát, hogy világosban haza tudjak jönni fenyőt ültetni…

A raktárosságban pozitív, hogy így engem nem érint annyira a pár napja bejelentett, december elsejéig visszamenőleges darabbér-csökkentés…

Mostanában érdekes módon, többen is otthagyták a céget. Olyanok is, akik sokkal régebb óta itt dolgoznak, mint én. Persze ki senkit sem rúgnak, csak valahogy úgy alakulnak a körülmények, hogy az emberek felmondanak…

De hátha lesz jobb. Orbán is megmondta: csak túl kell élni 2012-t. 😛 Nekem is csak ennyi a tervem. Aztán szeptember 16-tól egy új világ kezdődik.  🙂

[/hidepost]

Fenyő 2011

Idén is megvettem az ilyenkor szokásos fenyőfát, tegnap hazahoztam, és ma délután elültettem a kertben. Sajnos a tavaly ültetett fenyőm elszáradt, így csak kettő van. 🙁

Ma hazafelé nem sokkal elindulás után feltűnt, hogy lapos az első gumim. Így hát itthon fenyőültetés után  gumiragasztás következett. Még szerencse, hogy nem tegnap, a fenyőcipelés közben kellett egész úton hazafelé meg-megállva pumpálgatni… 😉

 

Dió

Három éve tavasszal az építkezéshez használt homokban találtam egy kicsirázott diót, valami madár ejthette el (varjú), esetleg a szél fújta át a szomszédban pár tíz méterre lévő fáról. A diót átültettem a kertembe, és azóta szép kis fává nőtt, ez a kép idén nyáron készült:

Ma délután a kapum előtt találtam ezt a diót:

Ezt biztosan madár ejtette le, mert a közeli diófák diói kicsit kisebbek és sokkal kerekebbek. Tavasszal elültetem, addig meg egy virágcserépbe teszem nedves homokba.

Telitalálat, avagy hogyan készül a lottó ötös

Tegnap az egyik ismerősöm belinkelt a Facebookra egy fényképet, amely egy férfit ábrázolt, amint éppen a telitalálatos ötös lottószelvényt fényképezte tükörből. Gondoltam, hogy a kép hamis, hiszen ha valaki megnyerné a közel kétmilliárd forintos fődíjat, valószínűleg nem nagyon híresztelné, pláne ilyen módon. (Azóta kiderült, hogy a nyertes szelvényt Budapesten vették, a fényképen szereplőn pedig Szeghalom van.)

Így hát kipróbáltam, hogy nekem vajon  mennyi ideig tartana elkészíteni egy ilyesféle képet: kb.: 5 perc. 😀

Szóval íme egy kis bemutató “tutorial”, a lottó ötös készítéséről képekkel.

“Telitalálat, avagy hogyan készül a lottó ötös” bővebben

Szántott-föld

Már legalább egy hónapja vadásztam valakire, aki felszántaná az udvarom erre kijelölt részét, és hétfőn végre sikerült találnom. (A szomszéd utcában lakik… “Ahol nincs, ott ne keress.” ;-)) Véradás után hazafelé – véradásra mindig kiveszek egy nap szabadságot – kerültem egy kicsit, és megkérdeztem az illetőt, felszántaná-e az udvarom. Ma, azaz szerda reggel kilencre beszéltük meg, el is jött, fel is szántott.

A tízen-évek óta  megműveletlen terület keménysége és a harmattól csúszós fű meg-megfogta a traktort, de azért kb.: egy óra alatt csak fel lett szántva.

Előtte:

Utána:

Idén még jó-pár zsáknyi galambtrágyát szétszórok a felszántott részen, aztán majd tavasszal felkapáltatom (van aki a szántást nem vállalta, mert kisebb traktora van, és csak a tavaly már felszántott földet tudta volna újraszántan, de ajánlotta, hogy felkapálná).