Arra gondoltam, hogy kipróbálom tudnék-e önteni alumínium házszámtáblát. Némi rajzolgatás, Tinkercad, majd 3D nyomtatás után már volt is egy műanyag sablonom:
Egy léckeretbe rögzítettem két szeggel, majd gipszet öntöttem rá. Nem volt jó ötlet: a gipsz jobban ragad a műanyaghoz mint a gipszhez. 🙁
Úgyhogy a sablon egy része újranyomtatása és összeragasztása után, egy kis használt étolajjal bekentem, mielőtt gipszet öntöttem rá. Sajnos ez sem volt az igazi:
Ezért úgy döntöttem, hogy maradt az ékszíjtárcsánál is alkalmazott módszer: a sablont a gipszben hagyom, és majd kiégetés közben kiolvad.
Nem kevertem hozzá homokot, gondoltam, hátha így is jó lesz, de nem:
Még szárítás közbe darabokra tört (bár a műanyag szépen kiolvadt belőle). Úgyhogy újranyomtattam, újra kiöntöttem, ezúttal homokkal kevert gipszből, de sajnos ebből is törtek le darabok, talán mert túl kevés volt a szélén a plussz anyag:
Mivel csak a szélei törtek le, egy laposvas keretet hajlítottam köré, hogy összefogja, és öntöttem bele némi alumíniumot. Az eredmény siralmas lett. 🙁 Nem volt elég meleg a sablon, kevés volt az alu, és hogy nem volt „teteje” az öntőformának, így hiányzott a beöntőnyílásban maradó alumínium súlyának a nyomása.
Majd összetöröm és újraolvasztom, meg újragondolom az öntőformát is.
A mai próbálkozásom végre elfogadhatóeredményt adott. Még van mit javítani az eredményen, de már megvan a megfelelő módszer, már csak finomítani kell. Ez volt a sablon, ami 3d nyomtatással készült:
És ez lett az eredmény:
Még néhány kép:
Ez a „pla vesztéses öntés”. Gipszet és homokot 1:1-es arányban (a szükséges mennyiségű vízzel) összekevertem, és ebbe ágyaztam a 3d nyomtatott sablont. Pár nappal később (ma) begyújtottam a „kókány-kohóba”, egy darabig a kályha tetején melegítettem a gipszformát, majd beraktam a tűztérbe. A pla kiolvadt, de a gipszformát még bennhagytam, hadd égjen ki (távozzon a gipszből a kötött víz). Közben az alumíniumot is betettem. Amikor az olvasztótégely már vörösen izzott, kivettem a gipszet, és egy vederbe raktam, aminek az alján volt pár centi homok. A tetejére „tölcsérnek” egy lyukas aljú konzervdobozt helyeztem, majd körülötte is feltöltöttem homokkal a konzervdoboz feléig.
Itt sajnos két hibát is elkövettem: egyrészt némi homok került a sablonba, ezért a tárcsa alja nem lett túl szép, másrészta konzervdoboz-tölcsért is ki kellett volna tölteni gipsszel, hogy csak egy vékony henger legyen a közepén a beöntőnyílás (így magasabban töltené ki az olvadt alumínium, ezért a sablonban nagyobb lenne a nyomás, ami kinyomná a légbuborékokat).
A sablonon ugyan hagytam két kis légtelenítőnyílást, de ezek túl kicsik voltak és eldugultak (még az öntés előtt a gipsztől), azért is maradtak légbuborékok a tárcsa szélén.
Ha ezeket a hibákat kiküszöbölöm, nagyon részletes tárgyakat is tudok önteni, hiszen a tárcsán a nem hibás részeken még a 3d nyomtatás csíkjai is látszanak:
Idén augusztusban elöször Magyarországon is lesz Comic Con, és úgy tervezem, hogy én is ott leszek. Ezeken a rendezvényeken a „fanatikusabb” rajongók be szoktak öltözni kedvenc képregény/anime/manga/sorozat/stb… -szereplőjüknek, ez a cosplay.
Első cosplayom lesz, úgyhogy egyszerűt akartam (de azért nem annyira egyszerűt, hogy felveszek egy szalmakalapot, és én leszek Luffy 😛 ), végül Gery-t választottam a Final Space-ből.
A sugárpisztolyokkal kezdtem, mert ahhoz találtam 3d modellt a Thingiverse-n. Kb. 8-10 óra volt egy-egy pisztoly kinyomtatása és összeragasztása. Több oka is volt, hogy darabokból nyomtattam ki: egyrészt túl kicsi a 3d nyomtatóm, így egészben nem fért volna el, másrészt így a zöld és szürke alkatrészeket zöld és szürke anyagból tudtam nyomtatni (persze így is volt amit festeni kellett), harmadrészt akkoriban szeles idő volt gyakori áramszünetekkel, a sok rövidebb idejű nyomtatás biztonságosabb volt mint egy fél napig tartó.
Ezután jött a sisak. Gary-nek kétféle sisakja van, én azt választottam, amiben az űrben sodródik:
Némi olvasgatás után arra jutottam, hogy a sisakot polifoamból lenne célszerű elkészíteni, úgyhogy elmentem a közeli gazdasági boltba, ahol szerszámok, festékek, hőszigetelő anyagok, minden ilyesmi kapható. Mint kiderült, polifoam viszont nem. 🙁
Másnap Gyomán felhívtam mindkét festékboltot, hogy árulnak-e. Az egyikben nem, de a másikban igen, így munka után arra kerültem. Akivel telefonon beszéltem, az sajnos nem tartotta fontosnak megemlíteni, hogy bár a bolt Facebook oldalán, meg az ajtaján is az van kiírva, hogy 7:30-tól 17-ig nyitva van, 15:00-kor mégis zárva lesznek, így hiába mentem. Hazafelé már Ványán elmentem egy tüzépre, hátha ott lesz, de nem volt.
Következő nap reggel, a reggeliszünet alatt megint elmentem a festékboltba, most nyitva is volt, de kiderült nem polifoamot, hanem polisztirolt (hungarocellt) árulnak, az meg nekem nem kellett, sőt, az üveggyapot sem, amit az eladó hölgy még felkínált alternatívaként. (Viszont vettem szürke festőkesztyűt Gary bal kézfejéhez, ami egy robotkéz.)
Úgyhogy végül az interneten rendeltem meg, egy aquarisztikai webáruházból, ahol akváriumok alá árulják. Egy méter széles, 10 mm vastagból rendeltem egy kétméteres darabot (nyilván a sisakhoz nem kell ennyi, de később egy pár csizmát is kellene csinálni a jelmezhez).
Két nappal később meg is jött a polifoam, rögtön hozzá is fogtam a sisakhoz. Mérőszalaggal lemértem a nyakamtól a fejem tetejéig, és levágtam egy olyan széles csíkot, ezt a fejem köré tekertem úgy, hogy megfelelő méretű hengert kapjak. Levágtam a hosszát, majd összeragasztottam meleg-ragasztópisztollyal. Mivel a fekete filctoll nem igazán látszik meg rajta, ezért a ragasztással szemben megjelöltem egy ragasztócseppel, meg ezzel az átlóval merőlegesen is a két pontot.
Papírból némi kísérletezéssel csináltam egy sablont, és kivágtam majd felragasztottam a sisak tetejének négy darabját, először a két szélsőt, aztán a két középsőt egymáshoz, ebből kicsit vágni is kellett hogy a helyére illeszkedjen.
Megcsináltam a szemellenzőt, meg a csíkot, ami a sisak tetején hátramegy, ez utóbbihoz lapjában kettévágtam a lapot, hogy vékonyabb legyen. Majd kivágtam és felragasztottam a légzőkészülék darabjait, végül körbevágtam a sisak alját.
Le is festettem, de az nem sikerült jól, mert a festék nem tömítette el a szivacsos anyagban a lyukakat, úgyhogy majd újrafestem, de előbb befújom szórógittel.
És még hátra van a legnehezebb rész: a sisak üvegje. Valószínűleg valami sárga PET-palackból (citromlé?) próbálom majd megcsinálni.
Nos az „egy oldalon menetesszár”-módszer nem vált be, a híd emeléskor és süllyesztéskor is megfeszül, és emiatt a másik vége akadozva, ugrálva mozog.
Kipróbáltam, hogy milyen lenne ha középen lenne a motor, és saját magát is emelné:
Ez szépen folyamatosan mozgott:
Viszont kézzel kicsit tudtam mozgatni, billegtetni a híd két végét. Vagy a két z tengely motor lesz a megoldás mégis, vagy kell még egy-egy pár lineáris csapágyat venni, és akkor talán nem bír megfeszülni egyik oldalon emeléskor. Később lesz folytatás.
Ezt a bejegyzést főleg magamnak szól, hogy ne kelljen keresgélni a linkeket. Ebben a bővülő listában bármikor könnyen megtalálhatom amelyikre éppen szükségem van.
Sajnos a faxból kibányászott motorok nem váltak be, csupán a menetesszár súlya elég volt hozzá, hogy forgás helyett csak remegjenek. 🙁 Az alaplapom és a tápegységem 12 voltos, ezek a motorok meg 24 voltosak, ráadásul a sorba kötött tekercsek miatt az ellenállásuk összeadódik, az 320 ohm, majdnem kétszázszorosa a NEMA 17-ének; csoda, hogy „üresen” forogtak.
Ideiglenes megoldásként egy menetesszáras megoldással fogok kísérletezni: elég-e a jól csapágyazott z-tengelyt az egyik oldalon emelni/süllyeszteni? Vagy ha nem, akkor középen megoldható-e az emelés? Ez utóbbi esetben a motor saját magát is emelné, és a menetesszár felül kiemelkedne a nyomtató fölé, ami fura lenne, de „ha hülyén néz ki de működik akkor nem hülyeség”. 🙂
A NEMA 17-es motort elvileg ma hozza a GLS, a lineáris tengelyt és a csapágyait sajnos csak a jövőhéten, a nyomtatófej fűtőblokkját meg már 26 napja feladták Kínában, de még pont két hetet jósolnak a megérkezéséig. 🙁
A z tengely mozgatását leggyakrabban a két oldalon egy-egy trapézmenetes orsóval szokták megoldani, a legegyszerűbb megoldásnál mindkét orsót egy-egy motor forgatja. Van olyan megoldás is, hogy csak egy motor van, és szíjhajtással forgatja a két orsót. Eleinte ez utóbbi megoldás tűnt szimpatikusabbnak (a plusz motor plusz kiadás, és igyekeznék a lehető legolcsóbban kijönni), de amikor tegnap mikrokapcsolóra vadásztam volna egy rossz faxkészülékben, találtam benne két teljesen egyforma, robusztus kis léptetőmotort, és az ingyen motorokkal már költséghatékonyabb a két motoros megoldás.
Ezek ugyan nem bipoláris, hanem unipoláris motorok, és így négy helyett hat kivezetésük van, de a tekercsek középső kivezetéseit kihagyva gond nélkül használhatók bipoláris motorként is. (A kivezetések azonosításához jól jöhet Nagy Attila videója: Léptetőmotorok bekötése) A motorokon meghagytam a saját csatlakozóikat, a megfelelő lyukakba egy-egy érintkező tüske került, amiket egy régi alaplapból forrasztottam ki. (A négy érintkezős Dupont csatlakozók meg régi PC hangszóró-csatlakozói voltak valaha. 😉 )
A motorok felfogatása a szokásos PC ház lemez, a lemezek rögzítőcsavarjával fogom majd a z lineáris tengelyek rögzítését is megoldani.
Mikrokapcsolót nem találtam, a faxban optokapukkal volt megoldva az érzékelés. Korábban pár rossz nyomtatóból is kitermeltem a használhatónak vélt alkatrészeket, és bár azokban voltak kapcsolók, azok pont ellentétesen működtek (kapcsolásra nyitották az áramkört, de az endstop-nak (végálláskapcsoló) a 3d nyomtatónál zárnia kell). Végül egy régi egérnek a gombjait szedtem ki, azok tökéletesen megfeleltek a célnak.
Trapézmenetes orsó helyett menetes szárat fogok használni, később, ha a szükséges lesz kicserélem. A motorokat a menetes szárakkal egy passzos műanyag csődarabbal kötöm össze, ha kilazulna, kap két-két bilincset is.
A menetesszárak anyái kivételesen nem PC házból, hanem nyomtatóból való lemezre lettek hegesztve, nyilván ezek is műanyagbakokra lesznek cserélve (amikbe bele lesz „építve” az anya) amint már tudok nyomtatni.
Megérkezett az alaplap, így ki tudtam próbálni az épülő 3d nyomtatóm y tengelyének mozgatását. Szépen mozog. 🙂
Egyelőre egy noname AT PC táp látja el energiával, amíg nincs fűtött hotend és bed, addig elég lesz az is a motorok teszteléséhez.
Ubuntu alá feltelepítettem a Repetier-Host-ot, és nem működött. (A Repetier-Hosttal lehet PC-ről irányítani a nyomtatót.) Látta a linux az USB-n a soros portot, de csatlakozni nem tudott hozzá, így laptopról, Windows alól tudtam csak kipróbálni. Aztán némi böngészést követően megtaláltam a hiba okát: alapból nincs írási jog a /dev/ttyUSB0 eszközre, de ezt a sudo chmod 777 /dev/ttyUSB0 parancs megoldja, ezután tökéletesen működik linux alól is.
Megérkezett az y tengelyhez a motor a fogasszíj és a szíjtárcsák. Először a motornak csináltam egy tartót a szokásos régi PC-ház burkolatból kivágott lemezdarabból. Természetesen a motortartó is műanyagból lesz nyomtatva a későbbiekben.
Fúrtam egy lyukat a másik tárcsának, egy hosszabb csavarra került, alatta egy anya, felette kettő.
A szíj összetoldásán sokat gondolkodtam. Először össze akartam varrni, de a cérna elszakadt a szíj megfeszítésekor. 🙁 Végül összekapcsoztam iratkapcsozóval két helyen, majd zsugorcsövet melegítettem rá, az egészre meg jó szorosan ráhúztam egy műanyag csődarabot. A toldásnál majd a műanyagcső hosszának megfelelő lemezdarabbal hozzácsavarozom a kocsihoz.
A szíj azért fehér, mert ennél írták, hogy acélszálak vannak benne (és ha nem lennének, akkor a szíj nyúlása később mindenféle problémákhoz vezetne). Kicsit aggódok amiatt, hogy a 20 fogas tárcsa túl kicsi, elég nehezen hajlik a szíj ebben a kis ívben.
Folytatom, amint megjön az alaplap, és ki tudom próbálni, hogy jó-e így: azaz nem túl feszes a szíj, és a motor megfelelő sebességgel tudja mozgatni a kocsit.
