Gyakran szoktam Kínából apróságokat rendelni, leginkább a Wish-ről (most is úton van pl.: néhány alkatrész az épülő 3d nyomtatómhoz). Sok olyan hozzászólást lehet olvasni forumokon és Facebook csoportokban, hogy nem érkezett meg a rendelt termék, átverés, stb… Én szerencsére eddig minden rendelésem megkaptam, igaz, volt amire két hónapot is várni kellett (erős a gyanúm, hogy nem a kínaiak, hanem a Magyar Posta és/vagy a NAV jóvoltából). A kínai kütyük „sorozatban” nem meglepő módon ezekről a Kínából vásárolt kütyükről lesz szó.
Két éve rendeltem egy kerékpár km órát, szállítással együtt 1035 Ft-ért, ez azóta is a kerékpáromon van. Elemet még nem kellett benne cserélni, az öntapadós/gyorskötözős rögzítés is meglepően jól bírja, pedig télen-nyáron, esőben-fagyban-hóban használom. Tegnap lépte át a 15 000 km-t 🙂 .
Ez a másik kép még tavaly készült, a Wish-en az értékelésekhez is ezt töltöttem fel (utólag, akkor már egy év használat után):
Ez egy olyan termék, amivel teljesen elégedett vagyok. Régóta működik gond nélkül, pontos, olcsó is volt, tehát megérte az árát. Egyetlen hátrányként a rögzítés „oldhatatlanságát” lehetne felhozni: Ha túlélné a lassan elhasználódó biciklit, az eredeti rögzítéssel nem lehetne másikra átszerelni.
A jelenlegi kerékpáromat több mint öt éve használom ( https://kaszazsolt.hu/2014/03/29/kerekpar-csere/ ), ezalatt kb. 25000 km-t mentem vele. Időközben a csapágyak, sárvédők, külső gumik számtalanszor cserélve voltak, de mindig csak az ami éppen szükséges volt, szóval megérett az idő egy komolyabb felújításra. Ez viszont napokig is eltarthat, és én nem maradhatok napokra kerékpár nélkül – az elmúlt tizen-egynéhány év alatt talán öt alkalommal fordult elő, hogy nem kerékpárral mentem munkába, nem szeretném rontani a statisztikámat. 🙂
Úgyhogy vettem egy használt, kicsit rozoga, itt-ott rozsdás, de meglehetősen olcsó kerékpárt, amit rendbe hoztam, így van mit használni amíg a másik darabokban lesz. Ez a bejegyzés ennek a most vett bringának a felújításáról szól.
Elkezdtem szétszedni a kerékpárt. Először leszedtem a kerekeket, a csomagtartót, sárvédőket. Majd a váltókat, fékeket, lámpákat, csengőt. Végül a hajtókarokat és a középtengelyt, a kormányt, a kitámasztót. Utoljára az ülést (ami újnak tűnik), az első villát, meg a vázban maradt csavarokat (kulacstartó, stb…). Az egyik csavar annyira stabilan benne volt, hogy még a csavarhúzóm is beletört. 🙁
Amit csak lehetett meg akartam tartani, viszont van amit mindenképpen cserélni kellett: a csengőt, mert a karja műanyag tengelye törött, a lámpákat mert töröttek/hiányosak, a hajtókarokat/pedálokat, mert a műanyag részeik töröttek.
A felnik rozsdásak és koszosak voltak, de vizes homokkal dörzsölés hatására visszanyerték régi fényüket. A külső gumik picit kopottak, de nem repedezettek, a belsők is elég jó állapotúak, még folt sincs egyiken se. (Nem úgy mint a régi biciklimé, ahol több a folt mint a gumi. Még hogy „defektvédett” a külső…) A hátsó lánckerék is teljesen jó, csak le kellett mosni a fél centis olajsarat. A fékek jók, a váltók is, bár a láncfeszítőben cserélni kell a kis műanyag lánckerekeket. A markolatokat is meghagytam. A hátsó sárvédőn volt egy horpadás, azt kikalapáltam, a csomagtartón pár helyen el volt törve a hegesztés, azt átvittem apámhoz meghegeszteni.
Eddig még nem festettem kerékpárt (sőt, leginkább semmit sem), úgyhogy ez jó volt „főpróbának” is. Órákig olvasgattam fórumokban/blogokban, hogy hogyan lenne a legjobb/legegyszerűbb, és az eredmény szerintem elég jó lett, remélem tartós is. A többi művelet (szétszedés/összerakás) nem okozott gondot, bár egyszerre ennyire darabokra még nem szedtem szét biciklit, de külön-külön minden résszel volt dolgom.
A festendő részeket lemostam szappanos vízzel, majd száradás után kicsit átcsiszoltam, végül lemostam nitrohígítóval a por és zsírmentességért (ezután vigyáztam, hogy csak gumikesztyűben érjek hozzá).
Lefújtam mindent alapozóval. Elvileg egy flakon 2 m²-re elég, de nekem teljesen elfogyott, az egyik sárvédőre nem is maradt. Így legalább kiderülhet, hogy az alapozóval lefújt mennyivel tovább bírja. 🙂
A váz és az első villa elefántcsont-fehér lett, minden más meggypiros. Sötétebb, inkább sötétbordó pirosat szerettem volna, de sajnos csak ilyen festéket kaptam. 🙁
Egyelőre a régi lánckerekét raktam vissza, egy másikról leszedett pedálokkal (a lánckerék nélkül az első váltót nem tudtam volna a helyére rakni). Kell még rá egy csengő, előre egy fehér prizma, lámpák, új lánckerék és pedálok, és kész az „új” kerékpár.
Reggel alig hagytam el Ványát, valahogy fura hangot adott a kerékpárom első kereke, megálltam megnézni, hát eléggé lapos volt a gumi. Mivel szakadt az eső, nem álltam neki kicserélni, hanem csak pumpáltam rajta, 4-5 km-t kibírt, így még kétszer kellett megállnom pumpálni.
Ez a tüske volt a gumiban, igencsak még otthon a vadrózsabokraimból került bele:
Kb. 10000 km alatt ennyire kopik el a váltó, a lánc és a lánckerekek:
Elkopott váltó
Elkopott lánckerék
Elkopott lánc
Ilyenkor egyszerre kell kicserélni mindent, mert az alkatrészek egymáshoz koptak, és az új lánc nem illeszkedik a kikopott fogak közzé. A váltó pici lánckerekeit meg csinálhatnák fémből, azokon látszik meg leginkább a használat.
A mai túrán elég sokan – huszonnyolcan – indultunk el, de az úticélunkhoz már csak huszonnégyen érkeztünk meg (két kisgyerekes páros még az út elején visszafordult).
Kerékpártúrát szerveztek a Kihívás napja alkalmából, a túra a református templom előtti parkolóból indult a Réhelyi Látogatóközpontba („Túzok telepre”, ahogy mifelénk mondják 😉 ).
Talán a remek nyárias időnek köszönhetően a korábbi túrákkal ellentétben most elég sokan: 31 résztvevővel vágtunk neki a határnak. Az úti célunk Szeghalom volt, persze odáig több helyen is megálltunk pihenni, nézelődni. Visszafelé pedig bementünk egy tanyára, ahol állatokat lehetett megnézni, megsimogatni, a kisebb gyerekek nagy örömére.
A tegnapi eső miatt a „tartalék útvonalat” választva Körösladányba, a duzzasztógáthoz tekertünk át. Tizennégyen indultunk a szokásos találkozási pontról: a templom előtti parkolóból, nem sokkal kettő után. Hamar átértünk, hiszen Körösladány közel van, és egy kevés kátyútól eltekintve az út is egészen tűrhető (főleg a gyomai úthoz képest ;)).
Idén is megrendezték az autómentes napot Dévaványán. Kora délelőttől kezdve változatos programok vártak az érdeklődőkre, pl.: napkollektor bemutató, aszfaltrajzolás, régi/különleges kerékpárok bemutatója, ügyességi versenyek, stb…, de a legfontosabb esemény a kerékpáros felvonulás volt.
Ismét kerékpár regisztrációt tartott a Dévaványai Polgárőrség. Már volt régebben is, de akkor valamiért nem tudtam elmenni, így hát most bepótoltam. A kerékpár azonosító számát és a fényképét egy országos szintű adatbázisban rögzítik, így ha ellopnák és más településen értékesítenék, egy ellenőrzésnél rögtön kiderülne, hogy honnan származik. Az meg már kiderült, hogy errefelé a közvélekedéssel ellenben a rendőrség foglalkozik a kerékpárlopásokkal.
