Személyes blog, helyszín: Dévaványa és környéke
Kerti munkák, ötletek.
Szerettem volna chilit termeszteni magamnak, magról – mert a környéken nem lehet palántát kapni -, de a chili hosszú tenyészidejű, úgyhogy korán el kell vetni, hogy még a hideg előtt beérjen, viszont a tél végén/kora tavasszal nincs elég fény, a palánták megnyúlnak és gyengék lesznek. A megoldás a mesterséges fény, de a „gyári” növénynevelő lámpák drágák, ezért inkább összeraktam magamnak.
„Palántanevelő lámpa házilag” bővebbenFreecadben terveztem egy földkocka (palántakocka) készítőt, 4x4x4 cm-es földkockákat készít, egyszerre 4 darabot. A Thingiverse-ről letölthető: https://www.thingiverse.com/thing:5844825
Át kellett már rakni a komposztot, és ha már úgyis „hozzá kellett nyúlni”, az új helyére összedobtam hulladék anyagokból egy komposztálót (mert a komposzt eddig csak egy kupacban volt a kert szélén), így már néz is ki valahogy.
A komposzt régi helye alól meg összeszedtem a jó tápanyagdús, porhanyós földet, és elhordtam krumplit vetni bele. A múltkori módszert alkalmazom, mert bevált: Nem ásom fel a földet, csak lenyírom a füvet, odaöntök egy vödör komposztot, belevetek 3 szem krumplit (két szépet, meg egy fonnyadtat, hátha az is kinő, de ha mégsem sincs gond), majd betakarom fűnyesedékkel.
A komposztba főleg lenyírt fű van, faágak, konyhai hulladék sajnos kevés, és ki is volt száradva, de majd jól belocsolom időnként.
Megkaptuk az eredményt:
„A lebomlási érték alapján sorba rendeztük a beérkezett mintákat három különböző osztályozás kategóriái szerint (i) megyénként, (ii) földhasználat, illetve (iii) talajtípus szerint. A sorbarendezett bomlási értékeket mindhárom osztályozás kategóriái szerint négy-négy, egyenlő darabszámú halmazba, úgynevezett kvartilisekbe (Q) osztottuk. A Q1 azt jelenti, hogy a kapott bomlási érték a felső 25%-ba tartozik, tehát az adott kategóriában a legjobban lebomlott alsók közé tartozik, míg a Q4 az alsó 25%-ot jelenti, azaz a legkevésbé lebomlottak halmazát.„
Az enyém Q1, tehát elég jó a talaj az elásás helyén. 🙂
Pár hete láttam Kisvakond egyik videóját, amiben épít egy főtött palántázó dobozt, kartondobozból. Megtetszett az ötlet, rákerestem, nem is drága a fűtőfólia, meg egészen biztonságosnak tűnik, úgyhogy megrendeltem a hozzávalókat, és építettem egyet.
Idén újra használni akarom a fóliasátramat, de már eléggé megviselt állapotban volt, ezért elkezdtem a rendbehozását még a vetési időszak előtt. A sarkain kicsit el van töredezve a fólia ahol a vázat borító slaghoz ért, de máshol még teljesen ép, úgyhogy meghagytam, és inkább belől felszegeltem egy újabb réteget, azaz már majdnem teljesen körbe dupla rétegű, és a két réteg fólia között 2-5 cm légréteg van.
Bevittem a hordót, majd megtöltöm vízzel, éjszakánként segít majd fagypont fölött tartani a belső hőmérsékletet. Az ablak felőli oldalra kell még fólia, ablakot is csinálni kell rá, mert most csak be van fóliázva a keret, és az ajtón is hiányzik a belső réteg.
Folytatás lesz, amint haladok vele.
Kaptam néhány szál vascsövet, úgy döntöttem, egy kerti kocsit készítek belőle, hogy ne talicskával kelljen a levágott füvet, komposztot, földet, vályogtörmeléket, stb… az udvar egyik végéből a másikba szállítani. A terv az, hogy egyúttal fűnyírótraktorra akasztható pótkocsiként is tudjam majd használni.
A kerethez volt anyag – a csövek – de miből legyen a kereke? Elég hepehupás az udvar, tehát nagy kerék kell, és sok a vadrózsabokor (amiknek a levágott tüskés ágait szintén a kocsival szándékozom hurcolászni), ezért légtömlős kerék nem jöhet szóba. Van néhány fölös biciklikerekem (mountain bike kerekek), ezek pont jók lennének, de gumi nélkül. Sajnos a kerék pereme vékony lemezből van, és jól belesüllyedne a talajba, ezért laposvasból kapott egy abroncsot, így elég jónak tűnik:
A képeken még hegesztés előtt:
A laposvasat és a kereket átfúrtam hét helyen (a nyolcadik, vagyis inkább az első a szelep helye volt), majd kapupántfejű csavarokkal összecsavaroztam. Végül a laposvas két vége össze lesz hegesztve.
Így készült videó:
Eltelt a 60 nap az elásás óta, a Talajtani Intézet kiküldte a kiásás instrukcióit:
Május 5-én ástam el a bugyit, azóta 65 nap telt el, úgyhogy már ma kiástam:
Nem jelöltem meg, hogy hova ástam el, akkor is készült videó és fényképek, azok alapján könnyen beazonosítható volt az ásás helye:
Szétvágtam, kiterítettem, lefényképeztem. Így szemre kb. 30-40%-a tűnhetett el a bugyinak.
A közeli képen jól látszik, hogy a szövet anyagában lévő 5% műszál vékony hálóként megmaradt, ahol a pamut lebomlott:
A kérdőívet kitöltöttem, a fényképet feltöltöttem, már csak a kutatás eredményeire kell várni. 🙂
Az ELKH ATK Talajtani Intézet kora tavasszal egy érdekes közösségi tudomány programot indított, „Alsóban az élet” címmel. Egy külföldön már alkalmazott módszerről van szó, melynek során egy pamut alsóneműt elásnak egy ásónyomnyi mélyre, majd két hónap múlva kiássák, és az alsónemű lebomlásának mértékéből lehet következtetni a talaj minőségére – hiszen minél több a szerves anyagok lebontását végző élőlény a talajban, annál kevesebb marad a bugyiból.
És hogy miért pont bugyit kell elásni? 🙂 Viccesebb mintha egy egyszerű téglalap alakú szövetdarabról lenne szó, felkapja média, így sok emberhez eljut, sokan résztvesznek a kutatásban.
Be is vált a dolog, 677 településről 1193-an jelentkeztek. Amikor én jelentkeztem, április 9-én (egy Telex-cikkben olvastam a kísérletről), már volt egy kis piros pötty Dévaványa helyén a térképen, tehát a városból más is jelentkezett. Ez már későbbi térkép:
Ma reggel kaptam meg a bugyit, már el is ástam a facsemeték közzé:
Folytatás két hónap múlva, a kiásásnál. 🙂
Tavaly nyáron, kb. 8 hónapja készült el a kis fóliasátram, lassan eljön a palántázás ideje, így szemrevételeztem, hogyan bírta a telet.
Működni működik, amikor kint mínusz 2-3 fok volt, a sátorban majdnem 10°C:
Van bent egy 200 literes hordó, kb. félig vízzel, ennek csak a teteje fagyott be néha, a hidegebb éjszakák után. Valami magok valahogyan belekerültek a hordóba, mert van benne egy csomó apró növény:
A fél hordónyi víz a hőtehetetlenségével valamennyit segít éjjelenként fagypont fölött tartani a fóliasátor belső hőmérsékletét.
A fólia érdekes módon nem ott sérült meg, ahol a vas hozzáért (ott csak befogta a rozsda), hanem ahol ráfeszült a hegyes részektől védő slagra:
Egészen megváltozott az anyaga, porrá is lehet törni. Talán nagyon felmelegíti a Nap a sötétzöld gumicsövet, és a hő miatt megy tönkre a fólia? Vagy a meleg hatására kipárolog a csőből valami anyag, és az öregíti el? Ezt még ki kell kísérletezni, de egyelőre marad rajta így, ennél nagyobb rés is van, pl. az ajtó mellett.
Paradicsom, uborka, tök és dinnye mellett császárfával is fogok próbálkozni, és a fólasátor mellett szabadföldbe vetve is.