II. Ványai határjáró túra

Második alkalommal került megrendezésre a Dévaványa körüli határjáró túra, és idén én is részt vettem rajta. 🙂

Reggel 8 helyett 8:30-kor indultunk (mert megvártunk egy csoportot Körösladányból) a dévaványai vasútállomás elől, kb.: 30-an. Az első megálló a Rizshántoló volt. Megtudtuk róla, hogy eredetileg közraktárnak épült, most pedig állateledel gyártáshoz dolgoznak fel növényeket.

Ezután következett a Túrér, Dévaványa “tava”. Régebben vályogvető gödör, majd szegénynegyed volt, aztán egy csapadékos nyár után oda vezették a belvizet, azóta tó.

Elmentünk a leánynevelő-intézet előtt a Mátyás úton, majd a Pocoskert felé vettük az irányt. Útközben kiderült, hogy a Halasi-sor Vitéz nagybányai Horthy Miklós felesége családja után kapta a nevét.

Mentünk egy darabig a körgáton (ami a pár méterrel alacsonyabban fekvő Körösladány felőli áradástól védené Dévaványát), és kiértünk a Körösladányi útra.

Láttuk a  Makkos erdő helyét, a néhány megmaradt kiszáradt tölgyfába madarak költöztek.

A régi református temető után egy szép “dombos” terület következett. Itt a pihenő közben előkerült a szántásból néhány avar kori cserépdarab.

Nyulak is keresztezték az utunkat. Felőlük fújt a szél, későn vettek észre minket, így sikerült lefényképezni őket. 😉

Ezután nekem is ismerős környékre értünk: a Nyárfasor, a végén a lejtővel. Régebben többször járt erre a család kirándulni.

Közben megtanultuk megkülönböztetni a százszorszépet és a kamillát (szikfüvet). Volt egy kis sárga virág, amiről senki nem tudta, hogy micsoda. Itthon az internet megadta a választ: a kis ötszirmú sárga virág a kúszó boglárka.

Kiértünk a Szeghalmi útra, végigmentünk a Vásárszél úton (itt összefutottam keresztapámmal), átmentünk a temetőn, a régi vasúti töltésen, és nem sokkal később elértük a Barcé-halmot, ami egy kunhalom Dévaványa közelében.

Rövid pihenő után a Bogya-telepen keresztül eljutottunk a Makkfáig. A Makkfa az Év Fája versenyen a “Hős Fa” különdíjat kapta, ezzel szakértők általi állapotfelmérés és kezelési javaslat is járt. Rá is fér, mer a csatornázáskor megsértették a gyökerét, és egy része el van száradva. 🙁

(Ősszel szedek majd pár makkot a fa alól, hátha kinőnének itthon.)

Végül visszaérkeztünk az állomásra, ahol mindenki oklevelet és túzokos kitűzőt kapott.

Következzenek a képek:

És néhány panorámakép:

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük