Mostanában szinte mindennap esett némi eső, ráadásul a szombat is elég borús és hűvös volt, talán ezért vettek részt csak feleannyian a túrán, mint tavaly ilyenkor. Tizenketten indultunk el a templom előtti parkolóból, a felázott földutak miatt egy alternatív útvonalon: a Körös-Maros Nemzeti Park Réhelyi Látogatóközpontjába, vagyis a “túzoktelepre”.
Voltam már többször is a túzok-rezervátumban, de eddig még nem láttam túzokot közelről. Most viszont szerencsénk volt: néhány barátságos túzok volt a kilátónál akik még produkálták is magukat előttünk.
Egy cserjés-bozótos résznél egy megriadt őz rontott ki tőlünk pár méterre a bozótból, nem kis meglepődést okozva.
Láttunk szürkemarhákat, minket gyanakodva méregető bivalyokat, mangalicákat, csókát, vadkacsát, sok egyéb madarat is.
Már itt-ott kibújt a sóvirág, a sziki őszirózsa bokrocskái pedig egészen ellepték a környéket.
Megnéztük a látogatóközpont múzeumát, ahol éppen egy gyermekrajz-kiállítás is volt aminek a túzok volt a témája, abból az alkalomból, hogy idén ez lett az év madara.
Visszafelé lekanyarodtunk a Gabonási-kövesútra, és elmentünk a Lipcsey kopjafáig. A kopjafa környékét elkezdte visszahódítani a természet, tavalyelőtt nyáron még így nézett ki:
Most meg így:
Ezután még megnéztük a régi téglagyár agyagbányájából kialakított halastavat. Tavaly májusban még ilyen volt:
A jelenlegi állapot pedig a következő galéria végefelé:
A túrát végül sikerült megázás nélkül teljesíteni, és a tervek szerint a nyáron egy hosszabb, némileg más jellegű úton fogunk résztvenni.