Mostanában szinte mindennap esett némi eső, ráadásul a szombat is elég borús és hűvös volt, talán ezért vettek részt csak feleannyian a túrán, mint tavaly ilyenkor. Tizenketten indultunk el a templom előtti parkolóból, a felázott földutak miatt egy alternatív útvonalon: a Körös-Maros Nemzeti Park Réhelyi Látogatóközpontjába, vagyis a “túzoktelepre”.

Voltam már többször is a túzok-rezervátumban, de eddig még nem láttam túzokot közelről. Most viszont szerencsénk volt: néhány barátságos túzok volt a kilátónál akik még produkálták is magukat előttünk.

Egy cserjés-bozótos résznél egy megriadt őz rontott ki tőlünk pár méterre a bozótból, nem kis meglepődést okozva.

Láttunk szürkemarhákat, minket gyanakodva méregető bivalyokat, mangalicákat, csókát, vadkacsát, sok egyéb madarat is.

Már itt-ott kibújt a sóvirág, a sziki őszirózsa bokrocskái pedig egészen ellepték a környéket.

Megnéztük a látogatóközpont múzeumát, ahol éppen egy gyermekrajz-kiállítás is volt aminek a túzok volt a témája, abból az alkalomból, hogy idén ez lett az év madara.

Visszafelé lekanyarodtunk a Gabonási-kövesútra, és elmentünk a Lipcsey kopjafáig. A kopjafa környékét elkezdte visszahódítani a természet, tavalyelőtt nyáron még így nézett ki:

Most meg így:

Ezután még megnéztük a régi téglagyár agyagbányájából kialakított halastavat. Tavaly májusban még ilyen volt:

A jelenlegi állapot pedig a következő galéria végefelé:

A túrát végül sikerült megázás nélkül teljesíteni, és a tervek szerint a nyáron egy hosszabb, némileg más jellegű úton fogunk résztvenni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük