Személyes blog, helyszín: Dévaványa és környéke
Hazaértem, születésnapi köszöntés, ajándékok (kaptam két kaktuszt is, ugye Kaktusz? ;-)). Indítom a számítógépem, nyitom a Google-t, ez a kép fogad:
Fölé vitt egérre kiírja: „Boldog születésnapot, KASZA!”. Ez tényleg meglepett, korábban nem hallottam erről, hogy a Google születésnapi logóval lepi meg a felhasználókat. 🙂
Ma délután negyed ötkor („némi” késéssel) indultam haza a munkából, és még Gyomán szirénázva elhajtott mellettem egy tűzoltóautó. Aztán alighogy átértem a hídon, az is kiderült, hová sietett: a Körösladány felől jövő kanyarban kisodródott egy kamion, a pótkocsija átkerült a szalagkorláton és az árokban állt meg. A tűzoltók éppen a korlátot vágták át, a forgalmat rendőrök irányították.
Második alkalommal került megrendezésre a Dévaványa körüli határjáró túra, és idén én is részt vettem rajta. 🙂
Ezeket a képeket tegnap hajnalban készítettem Gyomaendrődön, közvetlenül a híd után:
Egy hónapja és egy hete regisztráltam a rukkola.hu oldalra. A Rukkola egy internetes könyvcserélő oldal. A már megunt/elolvasott könyveinket „feltöltjük” az oldalra (ez a rukkolás), majd ha valaki bejelöli, hogy meg szeretné kapni, elküldjük neki postán/átadjuk személyesen/egyéb módon eljuttatjuk hozzá. Ez a passzolás. Ha postán küldjük a könyvet, a felmerülő költségeket a küldő állja. Ha a happoló megkapta a könyvet, ezt bejelöli, és ezért pontokat kapunk. Ha van elegendő pontunk, mi is happolhatunk. Vannak kiemelt könyvek, amiket legalább 25 tag szeretne happolni, ezekért több pont jár.
Van az oldalon még kívánságlista, lehet küldeni lófejet, stb… 😉 Eddig hét könyvet passzoltam (köztük két kiemeltet), és hatot happoltam, és csak egyszer fordult elő, hogy nem passzolta valaki a könyvet (e-mailekre sem válaszolt).
Van, hogy a rukkoló valami apró meglepetést is küld a könyv mellé, én ma kaptam egy „Ne zavarj! Olvasok!”-os kilincsakasztót. 🙂
A ma délutáni fűnyírásomat megszakította egy kisebb zápor, lett egy kis szabadidőm, ránéztem a weboldalam statisztikájára. A hivatkozásoknál látok egy ilyet: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kasza_Zsolt. Nocsak, bekerültem volna a Wikipédiába? (Előfordul, hogy némely robotok hamis bejövő linkeket beállítva látogatják az oldalakat, hogy gyanútlan látogatókat csaljanak bizonyos weblapokra, de ez tényleg a Wikipédiáról jött látogatás volt.)
Megnéztem, az alábbi kép fogadott:
A laptörténet szerint az oldalt tegnap hozta létre egy nem regisztrált felhasználó, egy jelenleg orosz IP-címről. A lapot viszont nem robot, hanem magyarul nagyon is jól tudó személy készítette: nyelvtanilag és formailag egészen jó, de a tartalma hibás:
„Kasza Zsolt (1982 – ) magyar informatikus, programozó.” – ez nem így van. Nem vagyok sem informatikus, sem programozó. Kisebb programokat írogatok ugyan, de ez kb.: ugyanaz, mintha néha csinálok sültkrumplit és szakácsnak tartanának. 😉
„A Turul Cipő Kft. munkatársa.” – ez viszont igaz. A honlapomon nem emlékszem hogy ki lenne írva, esetleg a Google+ vagy a Facebook profilomról származhat az infó.
Persze a lapot törlésre jelölték, mert nem vagyok nevezetes.
Aki létrehozta a wiki-oldalt írhatna egy üzenetet, hogy tudjam hogy ki volt, meg mégis miért. 😉
Folytatás:
Közben eszembe jutott, hogy az illető több az oldalamra mutató linket is bemásolt a Wikire, ezért nyilvánvalóan korábban meg kellett néznie a honlapom. Statisztika fellapoz, május 5., 19:28 előtti látogatások átböngészése. Meg is lett az illető. 😉 Gondolom fix IP-je van, azért szerkesztette proxyn keresztül Wikipédiát. Valódi címére rákeresve van is egy csomó szerkesztése, nagy valószínűséggel egy Fejér megyében lévő kisvárosban lakik, azaz nem ismerem. Írtam a vitalapjára, hátha válaszol. Azóta már újra járt itt, szóval valószínűleg olvasta az üzenetet. 😉
Ma a jó időt kihasználva (és azt hogy a kertem nagy része végre nincs víz alatt ;-)) vetettünk négy sor krumplit. Egy csomagban 50 szemnek kellett volna lennie, de mindkét elvetett csomagban 52 darab volt. (25 méteresek a sorok, 26 szem krumpli került egy sorba.) A krumplikat idén nem a tavalyi barázdás módszerrel vetem, mert az sok plusz munkával jár, hiszen a barázdát ott is kihúzom és felpúpozom ahol nincs is krumpli, hanem minden krumplinak kapálok egy kis gödröt, megy bele egy lapátnyi komposzt, majd jön rá a földkupac.
Elkészültek az ígért panorámaképek. Az első képen a „Laponyag” nevű helyen lévő üzemegység mellett készült időszakos eret örökítettem meg:
A második kép a Berettyónál készült:
A harmadik pedig a Túzoktelep kilátójából:
(A képeken középső gombbal kattintva teljes méretben megtekinthetők.)
Most másodszor mentem el a Dévaványa Felemelkedéséért Közalapítvány által szervezett „Ismerd meg városunk határát!” kerékpártúrára. Huszonegyen indultunk, többen is ismerősek voltak a tavaly nyári túráról. Mivel a sok csapadék miatt a földutak kerékpárral járhatatlanok voltak, szinte végig kövesúton haladtunk.
Először a Csík-érnél álltunk meg. Ekkor jöttem rá, hogy a Google műholdas térképén a Dévaványa körüli földeken régi kiszáradt folyónak látszó foltok igazából időszakos vízfolyások: ha sok a csapadék, ezek a mélyebb (amúgy felszántott, bevetett) részek víz alá kerülnek.
A Bereki kanális mellett húzódó út amin mentünk (pontosabban az út alatt lévő töltés) a Riheli-gát.
Az Ödögárok meglepő módon nem árok, hanem inkább domb. Kb.: 330 körül épített sáncrendszer maradványa. Most nagyon ritka védett növények élőhelye. „Belépés csak engedéllyel!”
A Kiritó mindig a Sword Art Online című japán rajzfilmet juttatja eszembe, abban Kirito a főszereplő neve. 😉
A Berettyó igencsak meg volt áradva, szinte nem is látszott a túlpartja.
Hazafelé még tettünk egy kis kitérőt a túzoktelep kilátótornyához.
A Google útvonaltervezője szerint 17,8 km volt az út a Berettyóig. 14-kor indultunk, 19 után néhány perccel értem haza. Az út itt-ott kátyús meg törmelékes volt, de aki a gyomai úthoz van szokva… 😉
Végül a képek. (Csináltam két panorámaképhez való sorozatot is, egyet a Berettyónál egyet meg a kilátóról, majd ha sok időm lesz összerakom őket.)
Tünde húgom gyűjti a kaktuszokat. Mivel kaktuszkiállítás volt itt Dévaványán a Művelődési Házban, elmentünk megnézni; persze néhány fényképet is csináltam. A kiállításon kisebb kaktuszokat meg is lehetett venni, ezért Tünc is kapott három kis kaktuszt.
Főleg Budai Ferenc kaktuszkertész növényeiből állt a kiállítás, de több ványai kaktusztulaj is részt vett rajta. A kiállított kaktuszokra szavazni is lehetett (pontosabban a kaktusz tulajdonosára). Időben érkeztünk, ezért a megnyitóról sem maradtunk le.
A kiállítást Nagy Józsefné nyitotta meg. Ezután Budai Ferenc mondott beszédet, majd a kiállítók emléklapot kaptak.
