A meztelencsigák megeszik a palántáimat, még mielőtt annyira megerősödhetnének, hogy túléljék 1-2 levél lerágását, így kellett valami megoldás. A Tinkercad és a 3D nyomtatóm segítségével megalkottam a megoldást: a csigapajzsot. Ma éjjel kiderül, hogy túljutnak-e rajta a csigák. (Tesztből kiültettem egy másik ugyanolyan palántát is védelem nélkül).
A peremes gyűrűt sóval megtöltve a csigák nem tudnak átmászni rajta. Van egy felső, kicsit szélesebb gyűrű is, ami az esőtől véd a só kimosódása ellen. A kész csigapajzs 1.0-ás verziója ilyen lett:
Közben már rájöttem, hogy lehetne min javítani, így készül a csigapajzs 2.0. 🙂
Ez meg egy videó az egészről:
Közben elkészült a csigapajzs javított változata, amit fel is töltöttem a Thingiverse.com-ra. Innen lehet letölteni: csigapajzs
Régebben is neveltem magról saját paradicsompalántát, de itthon nincs elég világos helyem, ahol elég meleg is van hozzá. Május elején láttam, hogy valaki árul palántát a közelben, vettem néhányat, kiültettem, majd másnap elvitte a fagy. 🙁 Az addigra szép nagyra nőtt krumplik is elfagytak (de ezek szerencsére később újra kinőttek).
Elfagyott burgonya
Vettem magokat – nem csak paradicsomot – és elvetettem egy részüket, már némelyek ki is nőttek, de a szobában sötét van, a folyosón meg hideg, a fák miatt ott sem sok fény, és az ott lakó Cica valószínűleg szívesen eljátszana velük, ezért úgy döntöttem, kell egy fóliaház. Jövő tavaszig kiderül hogy bírja az időjárást, és akkor majd lesz nekem is időben paradicsomom, paprikám, dinnyém, stb…
Néhány tálcányi palántához nem kell nagy terület, egy pici, csupán négy négyzetméteres sátrat építettem, mindennel együtt kevesebb mint 20 000 Ft-ból kijött: egy tábla betonrács, egy köteg tetőléc, a fólia és egy marék csavar.
A betonháló félkörívesre hajlítva adja a sátor félhenger alakját, a sátor eleje és hátulja tetőlécekből készült.
Nyilván kellett rá egy ajtó, és hogy lehessen kereszthuzat, egy ablak is a másik oldalán. Az elejét és a hátulját záró fóliát rászegeltem a tetőléc-keretre.
A betonrács szélére egy rossz slagot szurkáltam rá, így nem hasítják ki a hegyes vasak a fóliát.
A legbonyolultabb rész az ívet borító fólia peremezése volt. Lehetett volna szegekkel átszurkálni, de inkább a vasalóval való összeolvasztást választottam. Ez annyiból állt, hogy behajtottam a fólia szélét, a hajtásba fűztem egy madzagot (ami a fólia rögzítéséhez kell), majd papírt rátéve pár másodpercig vasalóval melegítettem. Ezt persze mindkét szélén meg kellett csinálni.
A sátor alá a végső helyén téglákat raktam, hogy a fa ne érintkezzen közvetlenül a talajjal. A fólia minden oldalán túllógott kb. fél méternyit, ezt leástam a földbe.
Cica természetesen végig felügyelte a munkálatokat, és némi aggodalommal tölt el, hogy a fólia nélküli faszerkezeten többször is élezte a karmait…
Végül felcsavaroztam az ajtót, pontosabban a pántjait. Ideiglenesen bevittem egy asztalt, meg az elvetett magokat, meg azt a paradicsompalántát, ami azért úszta meg a fagyosszenteket, mert fejjel lefelé ültettem egy vödörbe. 🙂
Ezt a bejegyzést már hetekkel ezelőtt elkezdtem, de most zárultak le a dolgok, így ma írtam meg a végét.
Március 30.
Sajnos engem is elért a koronavírus okozta gazdasági visszaesés szele: a múlt héten közölték, hogy két hét múlva – közvetlenül Húsvét előtt – szinte mindenkit elbocsátanak. Eleinte még nem tűnt ilyen vészesnek a helyzet, egy héttel korábban még arról volt szó, hogy csak felezik a termelést, a munkások egy része jön egy hétig, addig a másik része szabadságon lesz, majd így tovább, felváltva, de még le sem telt az első hét, már a teljes leállásról döntöttek. Még lesz két szállítás, plusz még egy szállításnyi termék a raktárba, aztán vége.
Tizenhárom éve vagyok a cégnél, tehát járna három hónapnyi bér végkielégítésként, meg ott a felmondási idő is. Viszont több helyen lehet olvasni, hogy a cégek különböző módokon kényszerítik a munkásokat a „közös megegyezés” aláírására, így nem kell végkielégítést fizetniük. Kíváncsi vagyok, mi lesz.
Április 14.
Végül én is „közös megegyezéssel” jöttem el a cégtől. Azt is megtudtam, hogy ez igazából az én kezdeményezésemre történt:
A papírok szerint „sem kényszer, sem jogellenes fenyegetés” alatt nem álltam:
Ugyan felvetettem (és még néhány másik volt dolgozó is), hogy mi lesz így a végkielégítéssel, de ha nem írtam volna alá a „közös megegyezést”, az egyéb lehetőség a ki tudja meddig tartó fizetés nélküli szabadság lett volna, ami állítólag a munkáltató részéről egyoldalúan kiadható. Ennek később utánaolvasva viszont ezt találtam: „a fizetés nélküli szabadságot nem lehet egyoldalúan elrendelni, kizárólag a felek megállapodása (vagy egyes, a törvényben meghatározott esetekben a munkavállaló kérése) alapján lehetséges„.
Ez igényel még némi utánajárást, de ilyeneket is lehet olvasni: „Ha a felek közös megegyezésben állapodnak meg, és a munkavállaló utólag jön rá, hogy milyen kifizetéstől esett el, akkor a közös megegyezés megtámadható. Ennek azonban csak három esetben van helye: tévedés, megtévesztés, jogellenes fenyegetés esetén.” – idézet innen.
Valaki feltette a konkrét kérdést, hogy a fizetés nélküli szabadsághoz kell-e a munkavállaló beleegyezése, és azt a választ kaptuk, hogy nem. Amennyiben ez mégsem így lenne, nyilván megtévesztés esete forog fenn. Ha lesz valami fejlemény, folytatom a bejegyzést.
Tavaly ősszel meggallyaztuk a vezetékek közelébe felnőtt fűzfámat, így lett egy csomó fűzfaágam. A legnagyobb darabokat még korábban kiválogattam tüzelőnek, a maradék meg az udvar sarkába „pihent” .
A talajjal érintkező leveles részek már komposztálódni kezdtek, de a sok vastag ág miatt ez eltartana jópár évig, de a komposzt meg kellene, úgyhogy elkezdtem kiválogatni és a vékonyabb részektől megszabadítani a tűzifának való ágakat, a véknyakat meg összetördelve egy kupacba rakni, persze szénával, és egyéb növényi hulladékkal vegyítve (pl. összetört száraz csicsókaszár).
Persze időnként került közzé egy két lapát komposztálódott anyag meg föld is, és meg is locsoltam. Reményeim szerint őszre már használható lesz.
Egyéb projekt: Vettem egy eléggé megviselt, hiányos, motor nélküli John Deere 56-os fűnyírótraktort, meg egy eredetileg nem hozzávaló motort, amint össze sikerül építeni, leegyszerűsödik a fűnyírás, azaz hagyhatom a füvet kicsit magasabbra megnőni, a traktorral akkor is le tudom vágni, a levágott fű meg jó mulcsnak és a komposztba is.
A koronavírus járványnak „hála”, van egy csomó szabadidőm, így ráérek a kerttel foglalkozni. Néhány szem – amúgy étkezésre vásárolt – krumplim már kezdett kicsirázni, úgyhogy kipróbálok egy kényelmes krumplivetési módszert.
Kiszabadítottam a vadrózsával benőtt több éves komposztomat, ez főleg a lenyírt fű és föld rétegződéséből állt, de már teljesen homológgá vált.
Letettem a fűre kartonpapírt (pizzás-dobozokat), azt lesúlyoztam némi érett komposzttal, hogy el ne fújja a szél, majd az ősszel összeszedett és még éppen komposztálódásnak indult fűz és tölgy levél/ágnyesedékből raktam rá egy-egy kupacot.
Erre raktam két lapát érett komposztot, majd kupaconként két-két szem krumplit.
Aztán betemettem, szintén két lapát érett komposzttal, majd betakartam a kupacokat száraz fűvel. Majd ha nyírom a füvet, a friss fűnyesedéket is rá fogom szórni, így nem tud kiszáradni olyan könnyen.
Meglocsoltam egy hordóban melegedett kútvízből, aztán még szórtam rá egy kis fahamut is, mert azt olvastam, hogy a krumpli szereti, a krumplibogarak meg nem.
Nyolc kupac, azaz 16 szem nem túl nagy krumplit vetettem el, meglátjuk, hogy mennyi lesz belőle, beválik-e ez a módszer.
Itt a jó idő a galád vakondok is előmerészkednek és feltúrják a kertet, kidöntik a tavaly kinőtt fácskákat, és a vakondtúrások akadályozzák a fűnyírást.
A sörösüveges / ultrahangos / egyéb gyanús módszerekben nem hiszek, megölni nem szabad őket mert védettek, így marad az élve elfogás, és valahol távol szabadon engedés módszere.
Néztem az interneten vakondcsapdát, már a kosárba is tettem, de meggondoltam magam. Szállítással együtt majdnem 5000 Ft, valószínűleg csak a jövő hét közepe körül érne ide, meg végül is egy cső meg két lemezdarab, ilyet én is tudok csinálni házilag.
Egy megfelelő vastagságú draincsőből szabtam le a csapda testét, az ajtajait pedig konzervdobozból vágtam ki.
Az ajtók egy-egy 65-ös szegen fordulnak:
Az ajtó aljához alulról becsavartam egy csavart, hogy kifele ne tudjon nyílni:
Ugyanígy a cső másik végén is, majd jöhetett a csapda kihelyezése. Először kinéztem két vakondtúrás közti részt, hogy biztosan egyenes út köti össze őket, de persze nem:
Úgyhogy visszatemettem, majd kiástam egy vakondtúrást, és abba helyeztem el a csövet az alagút végéhez:
Végül tettem a gödörre két tetőcserepet, és beszórtam földdel, nehogy a szél süvítése, vagy a macskák, stb… elriassza a vakondot:
Majd frissítem a bejegyzést, ha sikerül/esetleg nem sikerül a vadászat.
Az elmúlt hetekben sok cikk jelent meg arról, hogy nagyon megfogyatkozott a hazai fecskeállomány, és emiatt rengeteg, betegséget is terjesztő rovar marad életben a természetes ellenség híján.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület cikke szerint műfecskefészkek kihelyezésével lehet segíteni a madaraknak. Egyéb módszereket is ki fogok próbálni, de először a 3d nyomtatást vetem be: nyomtatok jónéhány fecskefészket, és felcsavarozom az eresz alá.
Természeteses a Thingiverse-n van fecskefészek modell is (Én ezt kicsinek találtam, és terveztem egy kicsivel nagyobbat).
Idén augusztusban elöször Magyarországon is lesz Comic Con, és úgy tervezem, hogy én is ott leszek. Ezeken a rendezvényeken a „fanatikusabb” rajongók be szoktak öltözni kedvenc képregény/anime/manga/sorozat/stb… -szereplőjüknek, ez a cosplay.
Első cosplayom lesz, úgyhogy egyszerűt akartam (de azért nem annyira egyszerűt, hogy felveszek egy szalmakalapot, és én leszek Luffy 😛 ), végül Gery-t választottam a Final Space-ből.
A sugárpisztolyokkal kezdtem, mert ahhoz találtam 3d modellt a Thingiverse-n. Kb. 8-10 óra volt egy-egy pisztoly kinyomtatása és összeragasztása. Több oka is volt, hogy darabokból nyomtattam ki: egyrészt túl kicsi a 3d nyomtatóm, így egészben nem fért volna el, másrészt így a zöld és szürke alkatrészeket zöld és szürke anyagból tudtam nyomtatni (persze így is volt amit festeni kellett), harmadrészt akkoriban szeles idő volt gyakori áramszünetekkel, a sok rövidebb idejű nyomtatás biztonságosabb volt mint egy fél napig tartó.
Ezután jött a sisak. Gary-nek kétféle sisakja van, én azt választottam, amiben az űrben sodródik:
Némi olvasgatás után arra jutottam, hogy a sisakot polifoamból lenne célszerű elkészíteni, úgyhogy elmentem a közeli gazdasági boltba, ahol szerszámok, festékek, hőszigetelő anyagok, minden ilyesmi kapható. Mint kiderült, polifoam viszont nem. 🙁
Másnap Gyomán felhívtam mindkét festékboltot, hogy árulnak-e. Az egyikben nem, de a másikban igen, így munka után arra kerültem. Akivel telefonon beszéltem, az sajnos nem tartotta fontosnak megemlíteni, hogy bár a bolt Facebook oldalán, meg az ajtaján is az van kiírva, hogy 7:30-tól 17-ig nyitva van, 15:00-kor mégis zárva lesznek, így hiába mentem. Hazafelé már Ványán elmentem egy tüzépre, hátha ott lesz, de nem volt.
Következő nap reggel, a reggeliszünet alatt megint elmentem a festékboltba, most nyitva is volt, de kiderült nem polifoamot, hanem polisztirolt (hungarocellt) árulnak, az meg nekem nem kellett, sőt, az üveggyapot sem, amit az eladó hölgy még felkínált alternatívaként. (Viszont vettem szürke festőkesztyűt Gary bal kézfejéhez, ami egy robotkéz.)
Úgyhogy végül az interneten rendeltem meg, egy aquarisztikai webáruházból, ahol akváriumok alá árulják. Egy méter széles, 10 mm vastagból rendeltem egy kétméteres darabot (nyilván a sisakhoz nem kell ennyi, de később egy pár csizmát is kellene csinálni a jelmezhez).
Két nappal később meg is jött a polifoam, rögtön hozzá is fogtam a sisakhoz. Mérőszalaggal lemértem a nyakamtól a fejem tetejéig, és levágtam egy olyan széles csíkot, ezt a fejem köré tekertem úgy, hogy megfelelő méretű hengert kapjak. Levágtam a hosszát, majd összeragasztottam meleg-ragasztópisztollyal. Mivel a fekete filctoll nem igazán látszik meg rajta, ezért a ragasztással szemben megjelöltem egy ragasztócseppel, meg ezzel az átlóval merőlegesen is a két pontot.
Papírból némi kísérletezéssel csináltam egy sablont, és kivágtam majd felragasztottam a sisak tetejének négy darabját, először a két szélsőt, aztán a két középsőt egymáshoz, ebből kicsit vágni is kellett hogy a helyére illeszkedjen.
Megcsináltam a szemellenzőt, meg a csíkot, ami a sisak tetején hátramegy, ez utóbbihoz lapjában kettévágtam a lapot, hogy vékonyabb legyen. Majd kivágtam és felragasztottam a légzőkészülék darabjait, végül körbevágtam a sisak alját.
Le is festettem, de az nem sikerült jól, mert a festék nem tömítette el a szivacsos anyagban a lyukakat, úgyhogy majd újrafestem, de előbb befújom szórógittel.
És még hátra van a legnehezebb rész: a sisak üvegje. Valószínűleg valami sárga PET-palackból (citromlé?) próbálom majd megcsinálni.
Figyeltem a madáretetőket a kamerával, és valóban úgy tűnik, hogy mióta a zöld etető is ott van, a sárgát nem használják. De nem akarok abba hibába esni, mint a tudós a viccben, ezért megcseréltem a két etetőt, hátha csak azért a zöldből esznek, mert az volt jobb helyen:
A fentebb említett vicc:
A tudós azt mondja a bolhának, „Ugorj!”, és a bolha ugrik. A tudós kitépi az egyik lábát, s azt mondja, „Ugorj”, a bolha ugrik. Kitépi még egy lábát, stb… Amikor már az összes lábát kitépte, a bolha nem ugrik. Mire föl a tudós feljegyzi: „Ha a bolha összes lábát kitépik, megsüketül.”Forrás
És kiderült, jobban számít az etetők elhelyezése, mint a színe. Mindkettőt használják, de a baloldalit sokkal gyakrabban, színtől függetlenül.
Egy hete nyomtattam egy madáretetőt a 3d nyomtatómmal, és ezt egy 3d nyomtatással foglalkozó facebook-csoportban meg is osztottam. Ott felvetették, hogy a madarak félnek a sárga színtől, és egy belinkelt cikk szerint a zöldet viszont különösen kedvelik. Persze az errefelé élő madarak lehet, hogy nem tudják, hogy félniük kellene a sárgától, mert az elmúlt héten kb. fél kiló eledelt már megettek a régi etetőből is. De mert van itthon zöld anyagom, nyomtattam egy zöld színű madáretetőt is:
Ezt is megtöltöttem maggal („Téli Madáreledel vadon élő madaraknak”), kiakasztottam a másik mellé.
Van egy IP-kamerám, amit majd Időkép-webkamerának szeretnék használni, de ideiglenesen felszereltem a madáretetőkhöz, így meg tudom figyelni a madarakat. „Tudományos kísérlet”, ahogy Doctor Brown mondaná. 🙂
