A csigapajzs remekül bevált (bár egyszer egy özönvízszerű eső simán kimosta belőle az összes sót, de a növényt nem zavarta, újratöltve azóta is csigamentes).
Lassan már fölösleges is, de leszedni nem lehet, csak ha roncsolnám vagy a pajzsot vagy a növényt. És persze ugyanebből kifolyólag egy már ekkora növényre sem lehetne rátenni.
Ezért elkészítettem a csigapajzs 3.0-ás verzióját. Ez nagyjából ugyanaz mint a korábbi, csak kétfelé lehet szedni a tetőt és az alsó gyűrűt is.
Az összeillesztés is nyomtatószál-darabokkal van megoldva: az egyik oldalba beleragasztva, a másikból kihúzhatóan. Közben eszembe jutott, hogy lehetett volna nyitható is. Na majd a következő verzióban… 🙂
A meztelencsigák megeszik a palántáimat, még mielőtt annyira megerősödhetnének, hogy túléljék 1-2 levél lerágását, így kellett valami megoldás. A Tinkercad és a 3D nyomtatóm segítségével megalkottam a megoldást: a csigapajzsot. Ma éjjel kiderül, hogy túljutnak-e rajta a csigák. (Tesztből kiültettem egy másik ugyanolyan palántát is védelem nélkül).
A peremes gyűrűt sóval megtöltve a csigák nem tudnak átmászni rajta. Van egy felső, kicsit szélesebb gyűrű is, ami az esőtől véd a só kimosódása ellen. A kész csigapajzs 1.0-ás verziója ilyen lett:
Közben már rájöttem, hogy lehetne min javítani, így készül a csigapajzs 2.0. 🙂
Ez meg egy videó az egészről:
Közben elkészült a csigapajzs javított változata, amit fel is töltöttem a Thingiverse.com-ra. Innen lehet letölteni: csigapajzs
Régebben is neveltem magról saját paradicsompalántát, de itthon nincs elég világos helyem, ahol elég meleg is van hozzá. Május elején láttam, hogy valaki árul palántát a közelben, vettem néhányat, kiültettem, majd másnap elvitte a fagy. 🙁 Az addigra szép nagyra nőtt krumplik is elfagytak (de ezek szerencsére később újra kinőttek).
Elfagyott burgonya
Vettem magokat – nem csak paradicsomot – és elvetettem egy részüket, már némelyek ki is nőttek, de a szobában sötét van, a folyosón meg hideg, a fák miatt ott sem sok fény, és az ott lakó Cica valószínűleg szívesen eljátszana velük, ezért úgy döntöttem, kell egy fóliaház. Jövő tavaszig kiderül hogy bírja az időjárást, és akkor majd lesz nekem is időben paradicsomom, paprikám, dinnyém, stb…
Néhány tálcányi palántához nem kell nagy terület, egy pici, csupán négy négyzetméteres sátrat építettem, mindennel együtt kevesebb mint 20 000 Ft-ból kijött: egy tábla betonrács, egy köteg tetőléc, a fólia és egy marék csavar.
A betonháló félkörívesre hajlítva adja a sátor félhenger alakját, a sátor eleje és hátulja tetőlécekből készült.
Nyilván kellett rá egy ajtó, és hogy lehessen kereszthuzat, egy ablak is a másik oldalán. Az elejét és a hátulját záró fóliát rászegeltem a tetőléc-keretre.
A betonrács szélére egy rossz slagot szurkáltam rá, így nem hasítják ki a hegyes vasak a fóliát.
A legbonyolultabb rész az ívet borító fólia peremezése volt. Lehetett volna szegekkel átszurkálni, de inkább a vasalóval való összeolvasztást választottam. Ez annyiból állt, hogy behajtottam a fólia szélét, a hajtásba fűztem egy madzagot (ami a fólia rögzítéséhez kell), majd papírt rátéve pár másodpercig vasalóval melegítettem. Ezt persze mindkét szélén meg kellett csinálni.
A sátor alá a végső helyén téglákat raktam, hogy a fa ne érintkezzen közvetlenül a talajjal. A fólia minden oldalán túllógott kb. fél méternyit, ezt leástam a földbe.
Cica természetesen végig felügyelte a munkálatokat, és némi aggodalommal tölt el, hogy a fólia nélküli faszerkezeten többször is élezte a karmait…
Végül felcsavaroztam az ajtót, pontosabban a pántjait. Ideiglenesen bevittem egy asztalt, meg az elvetett magokat, meg azt a paradicsompalántát, ami azért úszta meg a fagyosszenteket, mert fejjel lefelé ültettem egy vödörbe. 🙂
Tavaly ősszel meggallyaztuk a vezetékek közelébe felnőtt fűzfámat, így lett egy csomó fűzfaágam. A legnagyobb darabokat még korábban kiválogattam tüzelőnek, a maradék meg az udvar sarkába „pihent” .
A talajjal érintkező leveles részek már komposztálódni kezdtek, de a sok vastag ág miatt ez eltartana jópár évig, de a komposzt meg kellene, úgyhogy elkezdtem kiválogatni és a vékonyabb részektől megszabadítani a tűzifának való ágakat, a véknyakat meg összetördelve egy kupacba rakni, persze szénával, és egyéb növényi hulladékkal vegyítve (pl. összetört száraz csicsókaszár).
Persze időnként került közzé egy két lapát komposztálódott anyag meg föld is, és meg is locsoltam. Reményeim szerint őszre már használható lesz.
Egyéb projekt: Vettem egy eléggé megviselt, hiányos, motor nélküli John Deere 56-os fűnyírótraktort, meg egy eredetileg nem hozzávaló motort, amint össze sikerül építeni, leegyszerűsödik a fűnyírás, azaz hagyhatom a füvet kicsit magasabbra megnőni, a traktorral akkor is le tudom vágni, a levágott fű meg jó mulcsnak és a komposztba is.
A koronavírus járványnak „hála”, van egy csomó szabadidőm, így ráérek a kerttel foglalkozni. Néhány szem – amúgy étkezésre vásárolt – krumplim már kezdett kicsirázni, úgyhogy kipróbálok egy kényelmes krumplivetési módszert.
Kiszabadítottam a vadrózsával benőtt több éves komposztomat, ez főleg a lenyírt fű és föld rétegződéséből állt, de már teljesen homológgá vált.
Letettem a fűre kartonpapírt (pizzás-dobozokat), azt lesúlyoztam némi érett komposzttal, hogy el ne fújja a szél, majd az ősszel összeszedett és még éppen komposztálódásnak indult fűz és tölgy levél/ágnyesedékből raktam rá egy-egy kupacot.
Erre raktam két lapát érett komposztot, majd kupaconként két-két szem krumplit.
Aztán betemettem, szintén két lapát érett komposzttal, majd betakartam a kupacokat száraz fűvel. Majd ha nyírom a füvet, a friss fűnyesedéket is rá fogom szórni, így nem tud kiszáradni olyan könnyen.
Meglocsoltam egy hordóban melegedett kútvízből, aztán még szórtam rá egy kis fahamut is, mert azt olvastam, hogy a krumpli szereti, a krumplibogarak meg nem.
Nyolc kupac, azaz 16 szem nem túl nagy krumplit vetettem el, meglátjuk, hogy mennyi lesz belőle, beválik-e ez a módszer.
Itt a jó idő a galád vakondok is előmerészkednek és feltúrják a kertet, kidöntik a tavaly kinőtt fácskákat, és a vakondtúrások akadályozzák a fűnyírást.
A sörösüveges / ultrahangos / egyéb gyanús módszerekben nem hiszek, megölni nem szabad őket mert védettek, így marad az élve elfogás, és valahol távol szabadon engedés módszere.
Néztem az interneten vakondcsapdát, már a kosárba is tettem, de meggondoltam magam. Szállítással együtt majdnem 5000 Ft, valószínűleg csak a jövő hét közepe körül érne ide, meg végül is egy cső meg két lemezdarab, ilyet én is tudok csinálni házilag.
Egy megfelelő vastagságú draincsőből szabtam le a csapda testét, az ajtajait pedig konzervdobozból vágtam ki.
Az ajtók egy-egy 65-ös szegen fordulnak:
Az ajtó aljához alulról becsavartam egy csavart, hogy kifele ne tudjon nyílni:
Ugyanígy a cső másik végén is, majd jöhetett a csapda kihelyezése. Először kinéztem két vakondtúrás közti részt, hogy biztosan egyenes út köti össze őket, de persze nem:
Úgyhogy visszatemettem, majd kiástam egy vakondtúrást, és abba helyeztem el a csövet az alagút végéhez:
Végül tettem a gödörre két tetőcserepet, és beszórtam földdel, nehogy a szél süvítése, vagy a macskák, stb… elriassza a vakondot:
Majd frissítem a bejegyzést, ha sikerül/esetleg nem sikerül a vadászat.
Tavaly rendeltem Kínából bambuszmagot, hátha kinőne, és lenne itthon egy klassz bambuszerdőm, és akkor már egy shishi odoshi-t is csinálhatnék. Azt gondoltam, egyszerű lesz a bambusz vetése magról, hát nem. Sajnos a magok nem nőttek ki. Egy sem. 🙁
Idén is rendeltem többfélét, de most nem elvetettem a kertbe, hanem vízbe áztattam csirázni a magokat. Egyetlen mag hetekkel a beáztatás után kicsirázott. Ez július 14-én volt. 🙂
Ezt a kis bambuszkezdeményt elültettem egy papírhengerbe, amit homok és egy vakondtúrásból származó porhanyós föld keverékével töltöttem meg, az aljára némi összegyűrt szórólap került:
Először konzervdobozba akartam ültetni, de aztán arra gondolva, hogy amikor kinövi az edényt, nehéz lesz sértetlenül kiszedni, ezért egy papírhengerbe került. Kint hagytam a napon, persze egy felfordított befőttesüveggel letakarva, mert a sok csiga minden megesz (pár éve az energiafüzeimet rágták le 🙁 ).
Az a zöld trutyi a henger oldalán alga, ugyanis langyos vízzel locsoltam, langyos víz meg a galambok itatójában akadt éppen, némileg bezöldülve. 🙂 Csapvízzel nem mertem kockáztatni, hátha a bambusz magonc nem viseli olyan jól a klóros vizet mint én.
Szépen növekedésnek indult. Július 19-én ekkora volt:
Július 23-án:
Augusztus 1-én:
A papírhenger időközben elkezdett szétmállni, de némi dróttal orvosoltam a problémát.
A bambusz a befőttesüveget már kinőtte, most egy kilyuggatott PET-palack védi a „ragadozóktól”:
Az utóbbi pár napban nem nőtt sokat, talán a borús, hűvös idő miatt (a bambusz a meleg párás időt szereti).
Persze további magok áznak jelenleg is, de azóta sem csirázott ki másik, valószínűleg nincs elég meleg, az esténként 20 °C alá eső hőmérséklet miatt hiába van nappal akár 30 °C is. Talán egy fűtött dobozban, állandó magas hőmérsékleten a többi is kinőne. Úgyis rendeltem többféle fűtőpatront az épülő 3d nyomtatómhoz, egyiket befogom bambusz-keltetőnek.
Remélem pár év múlva már a bambuszerdőmről írhatok bejegyzést. 🙂
Egy varjú ejthette el az udvaromon. Elraktam egy nedves homokkal teli cserépbe, tavaszra jó nagy csíra nőtt rajta, el is ültettem. Egy év múlva így nézett ki:
Elvetettem az idei palántáknak való paradicsomokat:
Most műanyagpoharakba veteményeztem. A poharak aljára fúrtam pár lyukat, megtöltöttem virágfölddel, kicsit összetömörítettem egy (másik pohárral lenyomkodva), langyos vízzel benedvesítettem, majd minden pohárba egy-egy magot raktam. Erre jött kb. 1 cm-es földréteg szintén kicsit tömörítve, majd még egy kis langyos víz.
Egy hétig — amíg a magok kinőnek — a szobában tartom az elvetett magokat a jó melegben, fóliával letakarva (hiszen addig csak meleg és pára kell nekik), aztán kiteszem a folyosóra, ahol hűvösebb van, de sok fényt kapnak.
